A Lila Rózsa

3

Dabi éppen vette fel a pólóját majd hátra nézett...

Mikor hátra nézett láttam lepett reakcióját amiben láttam, hogy tudja mit is láttunk. Teljesen elvörösödtem és sarkon fordulva kimentem volna, hogy ha Toga nem rángat vissza és nem tart magánál.

-Dabi nézd milyen jól néz ki Hiroyuki-Chan!

Togára néztem majd vissza Dabira aki kérdően nézett rá majd rám.

-Aztaku- Toga félbe szakította a visításával amit örömében tett.
-Toga ne visíts! Melletted állok és nincs fülem!
-Igen Toga halkabban, mert nem lesz dobhártyája szegény Kantanának.

Toga csak durcisan nézett az előttünk lévőre.

-Ki engedte meg, hogy a Keresztnevén szólítsd?
-Én magamnak.
-Igazából....
-Maradj csendben Hiroyuki-Chan! Ez én és Dabi Dolga!

Erre Dabi felnevetett majd rám nézett.

-Te mutatkoztál be nekem így. Nem mondtad a Vezetékneved. Annak ellenére, hogy mondták. Én úgy hívom az embereket ahogy mondják.
-Hiroyuki-Chan, ez igaz?!

Nézett rám mérgesen és lepetten egyszerre.

-Toga-Chan... ha engedted volna, hogy befejezzem a mondani valóm. Azt mondtam volna, hogy mindenki úgy szólít ahogy akar csak ne legyen sértő.
-TÉNYLEG?!
-Igen..
-IIIIIII!!

Ezzel Toga a nyakamba ugrott és elkezdett össze vissza hadoválni arról, hogy mégis milyen becenevet kapjak. Végül arra a döntésre jutott, hogy majd akkor mikor megtudja a képességem és arról nevez el. Dabi kinevette majd ott hagyott minket.

-Nos Hiroyuki-Chan. Én megyek lepihenek. Ha nem gond-
-Semmi gond. Nyugodtan menj.

Toga egy mosollyal nyugtázta a mondatom majd elment. Én a telefonom ezek után előkaptam és elkezdtem telefonozni. láttam, hogy vagy 54 nem fogadott hívásom van a barátosnémtól. De nem akartam visszahívni. Inkább kikapcsoltam a telefonom és az ágyra estem. Nem akartam semmivel és senkivel se foglalkozni. Sok minden történt velem a napokban. Fel sem tudom fogni. Idegességgel tölt ez az egész. Kezeimbe temettem az arcom, mert már nem bírtam visszatartani a könnyeim. Csendben könnyeztem körülbelül 10 percig mikor is Dabi lépett be a szobába. Mikor belépett visszatartottam a levegőm és továbbra is a kezeimet az arcomon tartottam.

-Neked mi bajod? - nem válaszoltam.

Ekkor odalépett az ágyhoz majd felrántott a bal kezemnél fogva és rá látott a könnyes szememre. Majd a telefonomra pillantott. Elengedte a kezem majd a telefonom a kezébe vette és mérgesen szugerálta. tíz másodperc szugerálás után felém fordítva fejét az arcomba hajolt.

-Mi a jelszavad?
-M-Micsoda?
-Mi. A. Jelszavad?
-Minek az neked? - kérdeztem flegmán egyet szipogva

Erre csak egy "Tch" hallatszódott tőle és a telefonommal a kezében eltűnt. Én csak pislogtam majd ijedtemben elkezdtem utána menni.

-Dabi...Dabi állj meg!
-Biztos, hogy nem! Ha nem mondod el akkor feltöröm a telefonod.
-Dabi!!
-Mi van?!

Hirtelen megállt előttem és pont, hogy a mellkasába estem.

-Ne szaladj, mert így is alig tudok futni.
-Faszér szaladsz te meg. Inkább mondd el mi a jelszavad vagy mondd el, hogy mi a franc bajod van!!
-Nincs semmi, Dabi.
-Ha nem lenne semmi akkor nem lenne könnyes a szemed! Mi bánt Kantana??

Nem mondtam semmit. Idegesen kereste a tekintetem majd az államnál fogva fordított vissza.

-Miért nem mondod el..?
-Mert nem rád tartozik. És én se kérdezgetlek mindenről.

Elengedett, majd a telefonom széttörte és magához szorított.

-Most már nem kell a múlttal foglalkoznod. Nálunk otthon vagy.
-Dabi... ti nem az otthonom vagytok... aligha ismerek itt bárkit... miért mondod ezt...?

Ezek után csak hallgatott és elengedett 10 perc után.

-Beszélek Shigarakival, hogy engedjenek téged haza.

Nem szóltam semmit. Csak hátat fordítottam és visszamentem Toga szobájába. Nem volt bent, de jobb is, hogy nem volt bent. Egyedül akartam lenni.
Annyi mindenen mentem keresztül. Pedig nem vagyok itt még egy hónapja se... csak otthon akarok lenni.

Már egy ideje bent voltam a szobában és gondolkoztam. Talán 2-3 esetleg 5-6 órát voltam egyedül. Ez az egyedüllét azért szakadt meg, mert Dabi lépett be a szobába. Nem néztem rá, mert inkább tettettem, hogy alszok. "Látni" akartam mit csinál. Hallottam, hogy becsukja az ajtót, de nem zárja be. Lépéseit hallottam melyek egyre közeledtek felém. Ezek után egy kisebb csörgés szerű hangot hallottam ami az éjjelin csendesült. Egy puha érintésre lettem figyelmes az oldalamnál. És nem tudtam segíteni azon, hogy ne remegjen bele a testem és a lelkem is egyaránt. Nem voltam hozzá szokva az érintéshez. Igaz, hogy Fūkorūval sokat ölelkeztünk, de az szimpla formalitásból volt és az öleléseink is csak vállérintésig tartottak. Inkább beszélgettünk érintkezés nélkül. Gondolom érzékelte Dabi a moccanásom és elvette a kezét. A fejem alól a takarót elvéve rám terítette azt.

-Lehet hallasz, ha nem az se baj. Beszéltem Shigarakival. Arra jutottunk, hogy akármikor elmehetsz. De azért tért vissza hozzánk ha úgy van. De ha jössz is csak éjszaka. Vagy ha nappal jössz nem gond csak figyelj arra, hogy ne kövessenek.

Feküdtem. Nem válaszoltam rá. Nem is tudtam volna, mert a csomó a torkomban gátolt abban, hogy megszólaljak. Szívszorító ez az egész. Ilyen gyorsan befogadtak annak ellenére, hogy csak körül-belül 3 napja ismernek. Én pedig eleinte féltem tőlük. De jobban vigyáztak rám, mint bárki más. Éreztem, hogy forró patakok csordogálnak az arcomon. Hagytam őket folyni. Nem akartam, hogy folyanak de azt sem akartam, hogy abba maradjon. Kinyitottam lassan a szemem és ugyan evvel a lassúsággal megfordultam. Dabi az ágyra ült ebben a pillanatban. Ránéztem, viszont nem mondtam semmit. Finoman a kézfejéhez érintettem az ujjaimat amire felfigyelt és egyenesen az arcomra tekintett. Lepett tekintete találkozott az enyémmel. Másik kezét az arcomhoz simította amibe abban a pillanatban gyengéden bele is temettem az arcom...

[𝓣𝓱𝓮𝓻𝓮 𝓲𝓼 𝓸𝓷𝓮 𝓜𝓪𝓼𝓼𝓪𝓰𝓮 𝓯𝓻𝓸𝓶 𝓦𝓸𝓵𝓯𝔂]
𝚂𝚣𝚒𝚊𝚜𝚣𝚝𝚘𝚔!
Tudom, sokáig voltam távol és ezért elnézést kérek tőletek. Nem volt ötletem és ez a rész most rövidebb lett, mint ahogy ezt szerettem volna. Akartam 2000 szót ebben a részben is , de az sajnos nem jött össze. De attól függetlenül remélem, hogy vártátok a folytatást. Ugyan így folytatni fogom a történetet és próbálok sietni hozzátok az új részekkel. Akik maradtak azoknak köszönöm, hogy türelmesek voltak felém! Rengeteg puszi mindenkinek
Szép estét/délutánt/reggelt nektek. Sziasztok!<3
(amikor olvassátok úgy értsétek.)