𝐈'𝐦 𝐧𝐨𝐭 𝐚𝐥𝐨𝐧𝐞/ Jaywon. ff.

Találkozzunk újra

Soobin

-Hello.-köszönt nekem mosolyogva Beomgyu. Jay-ékkel voltak valamerre.
-Merre voltatok?
-Bementünk egy gyorsétterembe, és kb ennyi. Veled mizu?-huppan le mellém. Csak ő és Yeonjun tudják, hogy mit érzek Riki iránt, így csak nekik tudok erről beszélni.
-Sok jó történt mostanában... Találtál barátokat, és jól érzed magad. "Megtaláltad" Kai-t, és beszéltem Yeonjunnal, azt mondta békénhagyja Jay-éket, meg ugye téged is.
-Azt is elvileg mondta, hogy nem fog kezet emelni rám...
-Figyelj, te is tudod milyen a családja. Beszélt az anyjával, és elvileg benyújtja a válópert, és akkor újra tudja nyugalomban értékelni az életét. És van egy másik hír is, de ez rád elvileg nem hat ki... Beszéltem Riki-vel az érzéseimmel kapcsolatban, de mint tudod, Sunooba szerelmes. Nem bírtam lelkileg, így elrohantam, aztán nekimentem egy srácnak. Tök jót beszélgettünk, meghívott egy forrócsokira és egy sütire, és mindent el tudtam mondani neki. Nem tudom, hogy miért bíztam meg benne ennyire, de olyan könnyen el tudtam neki mondani, hogy mi történt, hogy én is csodálkozom.
-Találkoztál vele azóta?
-... Nem... Nem kértem el a számát, és nem jártam arrafelé azóta. Most így utólag nem biztos, hogy a szemébe tudnék nézni.
-Meg kell hívnod egy forrócsokira, vagy valamire. Legalább viszonozd, hiszen most meg mintha elmenekültél volna előle. Régóta nem beszéltél nagyon nyíltan senkinek, még nekem is úgy kellett kihúzni belőled, hogy mit gondolsz Riki-ről...
-Nem igaz, Yeonjun-nak elmondtam.
-Yeonjun? Akivel majdhogynem kihasználjátok egymást? Oké, de vele gyerekkorod óta ismeritek egymást, sőt, legjobb barátok vagytok. Ez egy full idegen volt...
-Hát elég sokat beszélgettünk. Azonnal kijelentette hogy meleg, és hogy nagyjából át tudja érezni, ami történt velem.
-Tessék, akkor itt az alkalom... Mi a neve? Egyáltalán ezt megmondta, vagy csak azt tudod, hogy meleg?
-Hwang Hyunjin.
-Te bolond... Miért nem kerestél rá a neten? Mármint valami social médián?
-Inkább találkozni akartam vele, tudod, személyesen.
-Akkor keresd a tűt a szénakazalban...

Valahol igaza volt, az esélye hogy megint összefutok ott vele, elég közel van a nullához. De mégis, ha most ráírok, hogy "Hello, a srác vagyok, aki kibeszélte magát egy cukrászdában, Soobin", az elég gáz lenne.

Beomgyu rosszallóan bólogatva indult meg az emeletre, gondolom nagyon fáradt lehet már. Gondolkoztam egy kicsit, majd rákerestem laptopomon. Meg is találtam instán, ahol rengeteg kép volt róla. Rengeteg kép ott abban a kávézóban készült ahol mi is voltunk. Holnap szerintem ellátogatok oda, hátha sikerül elkapnom őt.
Mosolyogva csuktam le a készülék tetejét. Lehet, hogy holnap újra láthatom. Szívem hevesen kezdett dobogni, tenyerem izzadt és kapkodtam a levegőt. Miért jöttem zavarba? Hevesen megráztam a fejem és én is felmentem a szobámba. Összepakoltam a másnapi iskola cuccom, majd elmentem zuhanyozni. Lehet, hogy egy kicsit tisztaságmániás vagyok na mindegy...

Másnap a suli, teljesen nyugodtan telt el. Yeonjun ahogy azt ígérte, békén hagyta az öcsémet és Jayt. Rikit kerültem valamennyire, de nem feltűnően. Még mindig rosszul érzem magam miatta. Ma ő sem piszkált senkit, gondolom Seonwoo fenyegetése nagy hatással volt rá.

-Ya! Riki, ráérsz ma? -Kérdezte Yeonjun.
-Uhm nem igazán. Pszichológushoz megyek a délután.
-Minek mész te pszichomókus hoz?
-A dühkezelési problémáim miatt a szüleim beírattak egy pszichológushoz.
-Aha mindent értek. Szóval a szüleidnek az dühkezelési probléma, hogy indulatos érzelmeid vannak és nem tudod magad kifejezni?
-Igen. De nem bánom. Jó beszélgetni azzal a nővel akihez járok.
-Na akkor ez jó ha te is szívesen mész.
-Először nem akartam menni de Yuki nagyon aranyos, jókat lehet vele beszélgetni. Megértő.
-Na ez jó tesó. Csak nehogy szerelmes legyél belé- nevetett fel.
-Nyugi nem fogok. Yuki olyan mintha a nővérem lenne.

Csendben figyeltem a beszélgetést, majd egy idő után már elbambultam magam elé, és csak arra lettem figyelmes, hogy Yeonjun konkrét az arcomba hajol.

-Jézus mit csinálsz? -taszítottam el magamtól.
-Oha. Neked mi bajod? Sosem toltál még el magadtól.
-Csak... hirtelen ért.
-Aha. Miért bambultál el?
-Csak gondolkoztam.
-Min gondolkodtál?
-Semmin....
-Na jo Soobin mi a fasz bajod van?
-Mondom semmi. Csak gondolkoztam valakin, ennyi.
-De kin?
-Egy fiún.
-De ki?
-Nem ismered Yeonjun! Békén hagynál végre?
-Ch... nagyon harapós kedvedben vagy.
-Ha mégegyszer meg...

-Szia Soobin! Jó újra látni.
-Hyunjin? Hát te? Nem az egyetemen kéne lenned?
-Éppen az egyik szakdolgozatomat írom és a témám a tinédzserek viselkedéséről szól, így megkértem a volt osztályfőnököm, hogy had üljek be az egyik órájára.
-Oh értem.
-Bocsánat, hogy nem kerestelek téged, de nagyon sok dolgom volt most.
-Igazából én ma akartam elmenni a kávézóhoz hátha ott leszel. Elfelejtettem elkérni a számod.
-Oh ja igen. Ha odaadod a telefond akkor gyorsan még megadom a csengetés előtt.

Persze odaadtam neki, mert hát na... nem tudom tagadni azt, hogy tetszik nekem.

-Akkor, ha neked délután jó, elmehetünk a kávézóba.
-Persze nekem tökéletes. Ha nem találkoztunk volna most, akkor is alapból oda akartam volna menni. Most én hívlak meg!
-Ahogy gondolod Binie. Viszont most megyek mert becsengetnek.
Épphogy befejezte a mondatát, be is csengettek. Elköszöntem tőle majd én is indultam meg az osztálytermünk felé. A többiek csak szótlanul engem figyelve követtek.

-Ez meg ki volt?-Szólalt meg végül Yeonjun.
-Az a fiú akin gondolkoztam.
-Aha. De te nem....?
-Azt hagyjuk.. Már nem érdekel.
-Szóval túlléptél rajta. Ennek örülök.

Persze gondolom Riki tudta, hogy róla van szó mert láttam a szája sarkában egy apró mosolyt.