tired of you | hp ff.

5.fejezet

A Mardekár klubhelyiség még csak most ébredt fel.Én viszont felvettem egy vastag zöld pufi kabátot és lefelé indultam a lépcsőn.A helyiségben sehol sem láttam Pansyt,Dracot vagy Theot,ezért kimentem és elindultam az üres folyosókon.A lépteim csak úgy visszhangoztak.Már a Nagy Teremnél jártam amikor valaki kiáltotta a nevemet.Hátrafordultam és Mattheo sietett felém.Ő egy zöld sima dzsekit és fekete farmert hordott.
-Szia-köszöntem.
-Brook,hova mész?-kérdezi értetlenkedve.
-Hát Hagridhoz.Te hova mentél?-kérdezem.
-Öhm,Hagridhoz-válaszolja felhúzva a szemöldökét.
-De hol akartál kimenni,te hülye?Itt a bejárat-mutatok a nagy barna ajtóra.
-Szívem,az be van zárva.Nem emlékszel?-mondja csodálkozva.
-Jaa,de tényleg-mondom és a homlokomra csapok amint eszembe jut,hogy Piton professzor mit mondott a zárásokról.
-Akkor jössz?-kérdezi és elindul a folyosó másik irányába.
-Persze!-mondom és utána futok.
Mikor kiérünk az egyik hátsó bejáraton,megcsap a hideg esti levegő.A fogaim vacognak és kiráz a hideg.Theo érdeklődve figyel.
-Jól vagy?-kérdi aggodalmasan.
-Igen.Csak nagyon hideg van-válaszolok és összehúzom a kabátomat.
-Miért váltottál sulit?Azon kívül,hogy rossz volt?-kezd bele a hosszú beszélgetésünkbe.
-Legyen elég annyi,hogy sokat piszkáltak egy bizonyos családi trauma miatt-válaszolok a kérdésére megfontoltan.
Nem az,hogy nem bízok benne,elvileg ő Voldemort fia,biztosan piszkálták már vele,de ez nekem más.Sokkal másabb.
Mattheo elfogadva,hogy nem kellene a témát tovább bolygatni,csöndben bandukolt mellettem.Ahogyan megyünk lefelé a dombon egyre csak süvít a szél a fülem mellett.Egy pár méter múlva megérkezünk Hagrid kis kunyhójához ahol ég a villany és nagyon füstöl a kémény.Theo hangosan bekopog.Valaki sietve odafut az ajtó másik oldalához és kinyitotta.Hagrid nézett ránk mosolyogva.
-Gyertek be!Még van egy percünk egy kis meleg teára-invitált be minket a meleg kunyhójába.
Leültünk egy-egy székre és egy percen belül meg is kaptuk a gőzölgő teánkat.Mikor megkóstoltam rájöttem,hogy Hagrid nem a mestere a tea készítésnek,de erről inkább nem szóltam egy szót sem,csak engedelmesen lehajtottam az italt.Amint láttam Mattheo is ezzel küzdött.Mikor Hagrid megkérdezte,hogy milyen,Theo erőltetetten mosolygott és felmutatta a hüvelyk ujját.
-Rendben-csapta össze a két kezét a nagy óriás.
-Akkor induljunk az erdőbe!-mondta és kinyitotta az ajtót nekünk.
Majd elindultunk a sötét és titokzatos erdőbe.Ahogyan mentünk befelé az fák egyre sűrűbben sorakoztak egymás mellett,így egyre sötétebb lett.Elől ment Hagrid,utána én és végül Mattheo.A csöndes erdő épp eléggé rémisztő látvány volt,nemhogy a baglyok és egyéb lények félelmetesebbnél félelmetesebb hangokat hallattak.Egyszer csak hirtelen megcsúsztam egy kőn ami a barna földből állt ki.Majdnem előre estem,amikor Theo megfogta a derekamat,ezzel megtartva az egyensúlyomat.A hirtelen eséstől egy kicsi sokkot kaptam,majd felegyenesedtem.Theo aggodalmasan nézett rám.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Hogyne!Csak megcsúsztam.Köszi-mondtam mosolyogva.
-Nincs mit-mondta és esküszöm,hogy kacsintott a sötétben.
Hagrid is érdeklődve figyelte a fizikai állapotomat.
-Biztos,hogy minden rendben?Elég nagyot estél majdnem-mondja megmagyarázva az aggódását.
-Igen!Jól vagyok!Na mehetünk?-kérdezem.
Hagrid megvonta a vállát és újra elindultunk.Egy pár perc sétálás után megérkeztünk egy kis kerítéshez.Annak közepén egy kis kunyhó volt és akörül sok fa meg kettő fejsze.Hagrid bevezetett minket az udvarba és mosolyogva megállt előttünk.
-Ma este fát fogtok vágni.Nem valami nagy ügy,viszont rengeteg fa van úgyhogy lássa tok is neki a munkához.Addig én elmegyek.Beszélnem kell a kentaurokkal-mondta Hagrid és már el is tűnt a sötétben.
-Alohomora-suttogta Theo és máris világos lett.
Letette a pálcáját egy nagy fa székre és felkapott pár fa darabot amit ma fel kell szeletelnünk.Én is követtem a példáját.Majd felvettem a fejszét és csak álltam.Hogyan is kell ezt csinálni?Mattheo értetlenkedve nézett rám.
-Nem tudsz fejszét használni?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Háát...nem-sóhajtottam és még jó,hogy sötét volt,mert legalább nem látta,hogy elpirultam szégyenemben.
-Ah,nézd!Itt megfogod.És felemeled a magasba,lehetőleg úgy,hogy ne vágd le a fejed és erősen belevered a fába-magyarázta megmutatva a folyamatot.
Én még mindig nem értettem,de úgy gondoltam jobb megpróbálni.Rátettem egy fát egy fa asztalra és a magasba lendítettem a fejszét.Lesuhintottam vele a legnagyobb erőfeszítések árán,de mindössze beleállt a fába a fejszém.Theo a szája elé téve a kezét nevetett.Én unottan néztem rá.
-Nem röhög,együttérez!-mondtam és megforgattam a szemeimet.
-Brook!Képzeld oda az összes problémádat.Mintha mindent megoldhatnál egyetlen fejszével-ajánlotta fel.
Én erősen megmarkoltam a fejszét.Minden problémám az a fa.Minden problémám az a fa.MINDEN PROBLÉMÁM AZ A FA.MINDEN PROBLÉMÁM AZ A FA!A magasba lendítettem a fejszét és üvöltve belevágtam a célzott tárgyba.Az ketté tört és az asztal két felén leesett.A fejem Theo felé fordítottam.Az arca mintha lefagyott volna.Meglepődött.Bizonyára meglepődött.
-Ez igazán meggyőző volt-mondja komolyan majd már nem bírja tovább és nevetni kezd.
-Tudom-mondom megvonva a vállam és mindketten folytatjuk a munkát.