tired of you | hp ff.

4.fejezet

Valaki hangosan kopog az ajtón.Gyorsan kinyitom a szemem.Pansy is az ágyában van még.Ő a kopogásra sem kelt fel.
-Pansy!Pansy!Kelj fel!-suttogom neki.
Nem vált be a módszerem.Az ajtón továbbra is kopognak.Hirtelen megelégelem a kopogást és odarohanok az ajtóhoz.Konkrétan úgy tépem fel,mint egy őrült.
-Jézus!-kiált fel Mattheo és egyet hátrébb lép.
Én rögtön lejjebb csillapodok és érdeklődve nézek rá.Az szememmel azt akarom neki küldeni,hogy ,,mit akarsz?".Nem nagyon veszi a lapot.
-Nagyon bocsi,csak szólni jöttem,hogy...tudod Dumbledore összehívott mindenkit...a Nagy Terembe...igen a Nagy Terembe-mondta meg meg akadozva.Látszik,hogy zavarában volt.
-Rendben Theo,köszi hogy szóltál!-mondom.
-Megvárjalak titeket vagy mehetek?-kérdezi.
-Menjél nyugodtan-legyintek és bezárom az ajtót.
Vajon mit akar Dumbledore ennyire?Mi olyan fontos,hogy ilyen korán felkeltsen bennünket és mindenkit összehívjon?Remélem nem a tegnapihoz kapcsolódik.

>>>

Mindannyian a Nagy Teremben ülünk.A terem olyan csendes,mint a sír.Mindenki értetlenkedve nézi a másikat valamiféle magyarázatra várva.Az ajtó hirtelen kitárul és az igazgató lép be rajta.Sietve odamegy a pódiumhoz.
-Kedves Gyerekek!-kezdi meg a beszédét.
-Mint látom mindannyian valamiféle magyarázatra vártok.Hát tessék itt van.Tegnap este nagyon különös esetet tapasztaltunk.Este 11 óra körül valaki betörte a bejáratot és majdnem bejutott.Azonban hála Frics úrnak elkaptuk a tettest-mondta.
Pansy és én gondterhelten néztünk egymásra.
-Egy elvetemült falusi volt az.Azonban tudomásunkra jutott,hogy egy tanuló látta a törtenteket.Kérdésünk az lenne,hogy ki látta e borzalmas eseményt?-kérdezi az igazgató.
A terem visszhangzik a hangjától.Késztetést érzek felemelni a karomat.
-Brook,szólj!Minél előbb annál jobb-suttogja Pansy.
Egyetértek vele,ezért felteszem a kezemet.Az egész terem érdeklődve fordul felém.Az igazgató kedvesen mosolyog.
-Kérlek,fáradj McGalgony professzorral a terembe ahol kihallgatnak és eldöntik az eset súlyosságát követően,hogy szorulunk e bármilyen védelmezési módszerre-mondta és a professzor felé intett.
Én komótosan felálltam és elindultam a mutatott irányba.Majd valaki hirtelen megragadta a csuklómat,ezzel megállítva engem.Mattheo volt az.
-Miért nem mondtad?-suttogja úgy,hogy csak én halljam.
-Nem gondoltam,hogy hinnétek nekem-mondom majd elengedi a karomat.
Odasétálok a professzorhoz.A hátamra rakja a kezét és bevezet egy kis terembe.Becsukja az ajtót és megkér,hogy üljek le a székre ami az asztallal szemben van.Én engedelmesen leülök.A kis szobában van egy nagy könyvespolc tele poros könyvekkel,valamint az asztal meg a szék.Összvissz ennyi.McGalagony leül az asztal mögé és elővesz egy üres papírt meg egy lúdtollat.Belemártja a tintába ami már az asztalon hever és hevesen leírja a nevemet.
-Rendben akkor,Miss Smith elmondaná nekem,hogy először is mit csinált éjjel 11-kor a folyósókon?-kérdezi felvonva egyik szemöldökét.
-A Griffendél klubhelyiségből mentem a Mardekáréba és ugye olyankor elkell mennem a bejárat előtt-magyaráztam.
-Mit is tapasztalt amikor az eset megtörtént?-támad nekem az újabb kérdésével.
-Valaki hangosan dörömbölt az ajtón majd betörte a lábával az ajtót-mondom pontosan visszaemlékezve a történtekre.
A professzor megint sebesen körmölt.A Nagy Terem elhallgatott.Nagy valószínűséggel elkezdődtek az órák.McGalagony megint felnézett és érdeklődve fürkészte az arcomat.
-Rendben köszönöm,hogy mindent elmondott.Elmehet órára-mondja és az ajtó felé int.
Felállok,betolom a széket és elindulok az ajtó felé.
-Smith!-hallom a professzor hangját mögülem.
Megtámaszkodom az ajtófélfában és visszafordulok.McGalagony aggodalmasan néz rám.
-Ha bármire vagy bárkire szüksége van csak szóljon!-mondja mosolyogva.
Én kedvesen bólintok egyet majd kimegyek a szobából.
A Nagy Terem üres.Komótosan kisétálok a teremből és elindulok az első órámra.Umbridge-al.

>>>

Gyorsan benyitok a földszinti terembe.Az osztály az ajtó felé kapja a fejét.Mindannyian érdeklődve néznek rám.
-Á,megérkezett a problematikus tanulónk is!-kérlek foglalj helyet.Még nem kezdtük el az órát-jegyzi meg szarkasztikusan a tanár.
Kicsi,rózsaszín ruhát hord,barna göndör hajjal és undorítóan szép mosollyal.Már most utálom a nőt.Leülök Pansy mellé és konstatálom,hogy szünetben mindent elmondok neki.
-Rendben,akkor először is ez az ülésrend förtelmes úgyhogy én ültetek mindenkit oda ahova én szeretnék-mondja és megnyomja a hangsúlyt az én szócskán.
-Mindenki álljon fel és várja meg amíg beosztom valaki mellé-mondja.
Az osztály egyszerre áll fel és odaáll a fal mellé.
-Hmm,Narrow beül az első padba Potterrel-mondja és Jessica meg Harry megindulnak az első pad felé.
Umbridge fel-alá jár a teremben és nagyon gondolkozik.
-Második pad,Malfoy és Granger-int és a barátaim odasétálnak az említett padhoz.
-Johnson és May Parker,harmadik pad-diktálja és Camilla meg May engedelmesen leülnek.
-Parkinson és Smith,á,nem nem!Nem fognak egymás mellett ülni.Helyette....Smith és Riddle,negyedik pad-mondja a tanár és mit sem törődve tovább topog abban a piszkos neon pink cipőben.Mattheo és én mit sem törődve levágjuk magunkat a negyedik padba.Ő az arcát eltakarva próbál aludni míg én a besorolást figyelem.
-Parkinson és Weasley,ötödikbe ha lehet-mondja mosolyogva és tovább kattog a következő szenya párosításon.
Pansy és Ron nevetve leülnek a mögöttünk lévő padba.Theo felkel,hátrafordul és érdeklődve néz rájuk.
-Min nevettek?-kérdezi értetlenkedve.
-Hát,hogy megint együtt ülünk-nevet Pansy.
-Mint a régi szép időkben-helyesel Ron és már ő is röhög.
-Hagyjuk őket-legyint Theo és visszafordul.
A hatodik padban Seamus és Nevill,a hetedik padban pedig Dean Thomas és egy Samatha nevezetű Griffendéles lány.
A tanárnő előretipegett a teremben és szembefordult velünk.
-A mai órán egy érdekes elméleti gyakorlatot fogunk megnézni majd leosztályozom a munkátokat-mondja mosolyogva,már már vicsorogva és kiosztja a lapokat.
-A tankönyv 39. oldalán található feladatot oldjátok meg kérlek-adja ki az utasítást.
Az egész osztály előveszi a könyvét és kinyitja az említett oldalon.
Már vagy 10 perce ülök a feladat felett és semmit nem értek.Az egész össze vissza van és már az idegeim kivannak tőle.
-Ez rohadt nagy hülyeség!-kiáltom hirtelen és az asztalra csapok.
Az egész osztály abbahagyja a munkálatokat és felém fordul.Sajnos a tanárnő érdeklődését is felkeltettem.
-Igen?-kérdezi szarkasztikusan.
-Egy rohadt megoldás nincs erre a feladatra,semmi értelme ön pedig látja,hogy egyikünk sem érti mégis megakar buktatni bennünket-kiabálom.
Umbridge felhúzza a szemöldökét.
-Ezt a fajta viselkedést és szókincset ellehet vinni a kényszermunkára!-mondja vicsorogva és körbepillant.
-Valakinek egyéb véleménye?-kérdezi.
Mattheo hirtelen rácsap az asztalunkra.
-Rohadt élet!-kiáltja.
-Rendben,rendben Mr Riddle is mehet kényszermunkára-legyint unottan Umbridge.
Szerencsémre kicsöngetnek és kiszabadulok ebből a teremből.Mielőtt elmehetnék Umbridge még odaszól.
-Smith és Riddle legyenek Hagrid kunyhójánál este 10-kor!Sokáig fognak munkálkodni-mondja nevetve és kiviharozik a teremből.
Draco és Pansy oda rohannak hozzánk.
-Ez a nő totál hülye!-háborodik fel Draco.
-Egyetértek-helyesel Pansy.
-Amúgy mi bajod volt óra közben?-kérdi érdeklődve Theo.
Úgy néz rám.Azok a barna szemek.Mintha csokoládé folyna ki belőlük.Egyszerűen elképesztő.
-Rohadtul elegem volt a nőből és kész.És neked?-kérdezem megköszörülve a torkomat kiábrándítva magamat az álmodozásból.
-Megmentettem a seggedet,te nyomi-mondja nevetve.
-Miért kellett engemet megmenteni,hah?-kérdem,mivel ez így nagyon nem állt össze.
-Hát tudod Umbridge-t kiismertük már az évek alatt és hát tudjuk milyenfajta munkákat szokott adni-magyarázza Pansy.
-Általában az erdőben szokott olyanokat,hogy őrizzünk valami fontosat reggel 4-ig majd van 3 órád aludni.Mit ne mondjak.Nem szoktak sokan visszatérni onnan-mondja Draco komoly fejjel.
-Hagyjad már szegényt!Így is nézz rá milyen fejet vág már az erdő gondolatától is-vágja hátba Theo Dracot és összeröhögnek.
Pansy felkarol és otthagyjuk a fiúkat magukban.
-Hallod-suttogja.
-Nem-válaszolom.
-Ajj,ne viccelődj!-nevet fel.-Amúgy szerintem bejössz Theo-nak-suttogja még halkabban.
A szívem kihagy egy ütemet.
-Miért,mondta?-kérdezem halkan.
-Dehogy!Csak látszik!-nevet fel.
-Jaa-nevetek én is.
-Egyébként már amikor megjöttél akkor is mondta milyen szép vagy-mondja elmélyülve az emlékekben.
-Tényleg?
-Aha-válaszol.
-Na de most nem róla van szó!Mesélj el mindent ami McGalagonnyal volt!-kéri.
-Rendben.Az úgy volt,hogy.....-kezdek bele miközben a következő óránkra megyünk a zajos folyosón.