tired of you | hp ff.

6.fejezet

Valaki gyengéden ütögette a vállamat.Kinyitottam a szememet és Theo-t pillantottam meg.
-Igen?-kérdeztem félig aludva.
-Dumbledore az előbb bejött és azt mondta,hogy elmehetünk-suttogta.
-Rendben-egyeztem bele és a segítségével felálltam az ágyról.
Megköszöntem Madam Pomfrey-nek az ellátást és elhagytuk a kórtermet.Theo támogatva ment mellettem,olykor segített a lépcsőzésben.Amikor már a Mardekár klub helyiségében voltunk elváltak útjaink.Én felmentem a hálótermembe,ő pedig lent maradt a kanapén pihenni.Gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem egy fekete szabadidős gatyába és egy sötétzöld topot vettem fel amin rajta volt a Mardekár jelképe.Nem volt mit csinálnom,ugyanis Pansy-éknak még órájuk van vagy 2 óráig.Így hát úgy döntöttem,hogy lemegyek és lesz ami lesz.Meglepetésemre Mattheo-t találtam a kanapén.Nem csinált semmit csak nézett ki a fejéből.Mikor leértem a lépcsőn csendben konstatálta,hogy én is itt vagyok majd tovább bambult ki a fejéből.Én leültem mellé a kanapéra.A helyiség csendbe burkolózott.Az egyetlen zaj a tűz volt ami a kandallóban égett melegítve az alagsori szobát.
-Theo-mondtam.
-Hm?-kérdezte és felém fordította a fejét.
-Unatkozok-jelentettem be drámaian.
Mattheo nem szólt semmit.Percekig ültünk ott csöndben.Majd hirtelen megfogta a kezemet,felállt és kivezetett a klub helyiségből.Egyik folyosóról a másikra mentünk míg meg nem érkeztünk egy nagy barna,kétszárnyú ajtóhoz.Theo belökte az ajtót és egy csodálatos,nagy könyvtár tárult elém.Mindketten elvarázsolva álltunk ott,egymás kezét fogva.Majd egymásra néztünk és zavarunkban elengedtük a másik kezét.Nem tudom,de mintha kezdenék egyre jobban beleesni ebbe a fiúba.Nem!Nem szabad!Továbbra sem pasizni jöttünk a Roxfortba.
-Mindig idejövök,ha unatkozom-mondta és felnézett a plafonra.
Az fekete volt.Mint az éjjeli ég.Csak a lámpák adtak világítást.A könyvtároson kívül senki nem volt bent.
-Gyere-mondta és elindult az egyik sor felé.
Én csendben követtem.Megállt egy polc előtt és hevesen keresni kezdett.Majd kihúzott egy szép sötétzöld kötésű könyvet.Nem volt túl vastag,de vékony sem.
-Tessék-nyújtotta oda nekem.
Én elfogadtam.A könyv címe az volt,hogy Árnyék a sötétben.Soha nem olvastam vagy hallottam róla.
-Anyám sokszor ezt olvasta.Minden egyes alkalommal amikor a kezében volt,valahogy boldogabbnak tűnt.Minta az emberek végre megértenék őt-merengett Theo.
Én érdeklődve leültem az asztalhoz és kinyitottam a könyvet.Az a tipikus könyv illat csapta meg az orromat.Egyre csak faltam a szavakat,aztán a mondatokat,s végül a fejezeteket.Mikor szünetet tartottam észrevettem,hogy Theo időközben szerzett magának egy könyvet és leült mellém olvasni.Mikor rájött,hogy figyelem felnézett és becsukta a könyvét.
-Ez egyszerűen csodálatos-mondtam neki mosolyogva.
-Gondoltam,hogy tetszeni fog-válaszol ő is mosolyogva.
-Tudod soha nem gondoltam volna,hogy Mattheo Riddle valaha is olvas-jegyeztem meg nevetve.
-Pedig jobb lett volna,ha tudod-suttogja mosolyogva.
-Annyira más vagy.Mármint ne érts félre.Jó értelemben.Az emberek félnek tőled,mert te vagy a nagy Mattheo Riddle,Voldemort fia.Na és?Ugyanolyan ember vagy,mint ők.Csak egyszerűen teljesen más vagy,mint amikor Pansy bemutatott-merengtem.
-Örülök,hogy ez a véleményed rólam-nevet fel.
-Na,ne legyél ilyen egoista-kiáltok röhögve.
-Én?Soha-mondja szarkasztikusan és már ketten nevetünk.
Zeng tőlünk az egész könyvtár.A könyvtáros párszor lepisszeget minket,de miután rájött,hogy nem fogunk elhalkulni feladta.A jókedvünknek egy köhintés vetett véget.Megfordultunk és Umbridge-t láttuk amint egy nagy,vaskos könyvet fog a kezében.
-Jól érzik magukat?-kérdezte szarkasztikusan.
-Hogyne,tanárnő-válaszoltam mosolyogva.
-Hogyne.Hogyne,tanárnő.Elképesztő-motyogta magában és elsétált.
Majd tovább beszélgettünk,mindaddig amíg ki nem csöngettek.

                                      >>>

A hálóteremben vagyunk.Pansy a haját csinálja fürdőben.Én az ágyamon elterülve unatkozom.
-Brook-kiáltja.
Felállok és odamegyek az ajtóhoz.Megtámaszkodom az ajtófélfában.
-Ma lesz kviddics válogatás a Griffendélnek.Nekünk holnap lesz.Nem akarunk elmenni megnézni?-kérdezte miközben bele csatolt egy hajcsatot a hajába.
-Oké-egyeztem bele.
Soha nem láttam még kviddics válogatást.Valamint úgysincs mit csinálnom.
Gyorsan felöltöztünk és elindultunk a kviddics pályára.A folyosók üresek voltak.Gondolom mindenki a pályán van már.Az idő napos,viszont hideg volt.Hamarosan jön a november.Nem lehet már rövidgatyában flangálni az iskolában.Kimentünk a nagy kapun és elkezdtünk lesétálni a dombon.
-Na és volt ma valami érdekes?-kérdezem Pansytól.
-Nem nagyon.Viszont Umbridge nagyon hiányol már titeket.Egész órán be nem állt a szája.Folyamatosan csak azt hajtogatta,hogy nem ő a hibás-nevetett fel Pansy.
-Ennyite szeret?-nevetek.
-Még szép!-mondja Pansy mosolyogva.
Odaértünk a pályára.Felmásztunk a lelátókra.Azon már szinte mindegyik házból ott voltak a diákok.Megpillantottuk Hermionét és Camillát és leültünk melléjük.
-A fiúk?-érdeklődtem.
-A pályán.Harry biztos fogó lesz Ron pedig nem tudjuk-magyarázza Camilla.
-Ti nem akartátok volna megpróbálni?-kérdezte Pansy.
-Hah,mi?!Soha.Olyan tehetségtelenek vagyunk a repülésben-legyintett Hermione nevetve.
-Én lehet,hogy megpróbálom holnap a Mardekárét-jegyeztem meg.
-Igen?!-sikoltott fel Camilla.
-Aha-válaszoltam nevetve.
-Akkor holnap itt fogunk szobrozni mindaddig amíg be nem kerülsz-tervezgetett Hermione.
Mindannyian elnevettük magunkat.A szemben lévő lelátót a pillantottam.Draco,Blaise és Mattheo összenevettek valamin.Theo is felénk nézett.Mikor észrevett,mosolyogva intett nekem egyet.Én visszaintettem és mindketten elnéztünk.Valaki hangosan sípolt egyet.
-Köszöntünk mindenkit aki ma eljött-hallatszott valamelyik hangszóróból a hang.
-Meg is kezdenénk a mai Griffendél csapatválogatását.Hajrá Griffendél!-mondta és megkezdődött a válogatás.
Egy kis idő után elkezdtem rosszul érezni magamat.Ezt betudtam a balesetemnek.Viszont az idő múltával egyre rosszabbul lettem.A fejem,mintha szétszakadt volna,a gyomrom kavargott és szédültem.Mikor elhatároztam,hogy visszamegyek szóltam a többieknek.
-Lányok,én egy kicsit fáradt vagyok.Visszamegyek lepihenni-jelentettem be gyengén.
A végtagjaim remegtek.Nem voltam biztos benne,hogy fel tudok majd állni.
-Menj nyugodtan-mondták kedvesen a többiek.
Én lassan felálltam.Majdnem eljutottam a lépcsőkig amikor összeestem.A lelátó egyik fele sikoltozni kezdett.A testem nem mozdult viszont igen is éber állapotban voltam.A szemeim lecsukódtak viszont mindent hallottam.A nagy trappolásból ítélve valaki odafutott hozzám és rögtön segíteni akart.
-Pansy,rosszabbodik az állapota!-kiabálta hangosan Hermione a hangjából ítélve.
-Mit csináljak?-üvölti vissza Pansy.
-Hívjon valaki egy nővért most!!-kiabált Camilla teljes torkából.
Egy újabb csapat fut oda hozzám.
-Mi van vele?-kiabálja.
Ez tuti,hogy Draco.
-HERMIONE,AZT KÉRDEZTÜK MI VAN VELE!-üvölti Mattheo.
-Nem tudom...nem tudom-sírja Hermione miközben a pulzusomat próbálja bemérni.
-Én ezt nem hiszem el...NEM HISZEM EL-üvölti Theo torkaszakadtából és belerúg a fa ülésbe.
-Mivel tudunk segíteni?-kérdezi Blaise lehajolva mellém.
-Valaki hozzon vizet-magyarázza Hermione.
-Futok-mondja Blaise és valaki elsuhan mellettem.
Egy újabb pedig megérkezik.
-Mi történt,Miss Brooklyn-al?-kérdezi kétségbeesetten McGalagony.
Lehajol mellém és a légzésemet figyeli.
-Összeesett-hadarja Camilla a történteket.
-Azonnal valaki öntse le egy vízzel-adta ki az utasítást.
Blaise eközben visszatért a vízzel.Miután elmagyarázták neki mit kell csinálnia,egy nagy lendülettel rám öntötte a vizet.A testem mintha hirtelen feléledt volna a hideg víz hatására.Gyorsan felültem és elkezdtem köhögni.Mintha valami megakadt volna a torkomon.Pansy a hátamat ütögette.Hamar jobban lettem és végre levegőhöz jutottam.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva a professzor.
Én bólogattam a levegő hiányában.
-Ez így nem mehet tovább.Bevisszük a gyengélkedőre,hogy stabilizálják az állapotát-magyarázta McGalagony és segített felállni.
-Nem...kérem ne-suttogtam továbbra is a levegő után kapkodva.
-De Miss Brooklyn,kérem-hebegte.
-Kicsit megszédültem,a szervezetem rosszul reagálta le,de már jól vagyok-erősítettem meg már magabiztosabban.
-Rendben,de most visszakísérik önt a háló körletébe és estefelé nézzen be Madam Pomfrey-hoz,hogy legalább megnézze önt-egyezett bele a professzor.
-Minden úgy lesz,ahogyan mondani tetszett-bólogattam.
A többiek visszakísértek a Mardekáros klub helyiségébe.Pansy,Draco,Mattheo és Blaise itt maradtak velem.Arra fogták,hogy úgyis késő van,de én tudtam,hogy csak féltenek.Felmentem a lépcsőn a szobánkba.Megnéztem az időt.18:17.Elég korán volt még ahhoz,hogy lefeküdjek,viszont nem tudtam mást csinálni.Lefeküdtem az ágyamra és azon nyomban elnyomott az álom.

>>>

A vacsorára Pansy felkeltett.A fiúkkal együtt mentünk le.
-Jobban vagy?-kérdezte Blaise kicsi aggódással a hangjában.
-Persze.A balesetem miatt voltam csak rosszul-magyaráztam mosolyogva.
Jó érzés fogott el,hogy tudtam számítok valakinek.Nem is akárkiknek.Pansy-nek aki minden áron megvédeni mindentől.Blaise-nek aki arról ismert,hogy mindenkit utál akit csak lehet.Draco-nak,aki legszívesebben megölni mindenkit már csak a nézésével.És végül Mattheo Riddle-nek.Aki Voldemort fia.Annak aki mindenkit utál,arrogáns és bunkó.És ez,hogy ilyen emberekkel vagyok körülvéve elképesztően jól esik.
-Holnap már mehettek suliba igaz?-kérdezte Draco Theo-ra és rám nézve.
-Igen-mondtuk egyszerre.
-Holnap mivel kezdünk?-kérdezte Pansy miközben szedett a citromleves salátából.
-Ha jól tudom akkor,bájitaltan,gyógynövénytan és sötét varázslatok kivédése-sorolta Blaise.
-Jujj,Umbridge!-nyavajogtam.
-Az a nő elképesztően idegbeteg-forgatta a szemét Draco és beleharapott egy kenyérbe.
-Az-helyeselt az egész társaság.
-Holnap kviddics válogatás-jegyeztem meg.
-Indultok?-kérdezte Pansy a fiúk felé fordulva.
-Aha-mondta Draco és ivott egyet a vizéből.
-Én soha nem szoktam-nevetett fel Blaise.
-És te,Theo?-kérdeztem érdeklődve.
-Idén kihagyom.Sok a tanulnivaló plusz kívülről sokkal jobb nézni-mosolygott.
-Brook,nem azt mondtad,hogy te indulsz?-kérdezte Pansy felém fordulva.
Mindegyik fiú csodálkozva nézett rám.
-Hát,nem tudom.Lehet,hogy nem-mondtam elpirulva.
-Pedig biztos ügyes lennél-jegyezte meg Theo kedvesen.
-Igen!Próbáld meg!-lelkesedett Pansy.
-Rendben,lehetséges,hogy megpróbálom-mosolyogtam.
A vacsora folytatódott és mindannyian jó hangulatban mentünk el aludni.Mindent tudtak a kis incidensemről a pályán.Kivéve,hogy nem meséltem nekik arról,hogy mindvégig láttam egy fekete csuklyás embert lebegni a pálya mellett,nem messze tőlünk.Talán ez a kis információ lenne az utolsó kirakós darab,hogy megoldjuk az egész Roxforti rejtélyt.