A kamera úgy ábrázolja az osztályt, mintha mi mennénk rajta végig - a padok között a tanári asztalig. Eközben a felvétel gondosan figyel arra, hogy minden gyerek jól látszódjon.
Elég átlagos a kilátás - a többség vihogva dobálja a spárgára feltekert szaloncukrokat, egy másik csoport csöndesebben társalog félkész rajzokkal a kezükben, míg néhányan egyedül, semleges tekintettel figyelik az órát ami negyed 4-et mutat.
A kamera váratlanul egy írólapra fordul. Rendszertelen írás, pálcikaemberkék illusztrációként, és feliratok:
" 1. nem realista
2. nem szürrealista
3. ? "
A kamera fokozatosan felemelkedik - a tompa hegyű, szivárványszínű ceruzát tartó vékony ujjakról és kézfejről egy lány arcára. Átlagosan néz ki: sötétbarna haj és szemek, magas, vékony, lapos testalkat színes ruhákkal. Az arca megviselt, szemei karikásak.
Rendszertelenül veszi a levegőt. Hátradőlve csúszik lentebb a zöld székben arcát dörzsölve, majd fáradtan omlik a pad felszínére. Egyre frusztráltabban szorongatja a színes ceruzát, végül zaklatottan a padra csapja.
A kamera követi a ceruza útját - leesik a padlóra és a szomszédos padig gurul.
Eközben a háttérzajok eltompulnak, szinte nem is hallani őket, ellenben a grafit érces hangjával, amit egyre hangosabbnak hallunk.
