ETA OTTHONA - DÉLUTÁN
Eta belépett az ajtón (az arcán ragtapaszokkal, zúzódásokkal). A ház kihaltnak tűnt, függetlenül a kanapén ülő Kendétől (13). Enyhén aggódó, de kifejezéstelen arccal ült. A tartása egy rongybabához hasonlított.
A felvétel egy másik szögből, Kendével szemben folytatódik.
Eta Kende mögött áll, a kanapén támaszkodva hajol hozzá. A fiú megrémült, összerezzent a lány közelségétől. Csak most vette észre a jelenlétét. Csöndben figyelték egymást, Kende már kevésbé volt feszült.
KENDE (végighúz Eta egyik zúzódásán):
Mi van veled?
ETA (visszaegyenesedik):
Csak egy rossz döntés. Azt hiszem túlságosan feszült voltam, és viccesnek tűnt másokat is azzá tenni. De Balázs idegbeteg.
KENDE (felnéz Etára):
Ezt a reakciót valahol megértem. Ha mindig idegtépővé teszed a hangulatot senki sem marad meg melletted. Csak nődd ki.
ETA (provokáló hangszínen):
Ezt vicces tőled hallani, tudod most jól érzem magam (egy levelet tart hozzá), de ezután te bekkattansz, én pedig nagyon kétségbeesett leszek. Nem tömhetnélek meg nyugtatóval?
Kende nem válaszolt, de nem tűnt úgy, hogy nem foglalkozott vele. Elolvasta a címet.
A szája elé kapta kezét (ezt csak nehezen tudta, olyan intenzíven remegett), öklendezett, és kirohant a szobából.
ETA - csak hang:
A szüleim szerint kinövi, de Kende paranoiásabb mint volt. Remeg, rohamszerűen hány, és ezzel már nem tud mit kezdeni az orvos. Mert nem beteg, nem úgy beteg. Anya doktorhoz rángatja, de ő az a személy, aki ezt az állapotot a leginkább képes kiváltani belőle... Ez a tény egyértelmű, de senki nem akar ennek a tudatában lenni.
Folytatás következik~
