A szekrénysor előtt gyorsan halad el a kamera, szinte követhetetlen a felvétel. Váratlanul megtorpan az egyik előtt. Sötétzöld fémszekrény, mint a többi, de alig látszik ki a színes matricák alól.
A látótérbe egy fiatal lány lép - szemei kissé húzottak, orra apró, ajkai vékonyak. Világosbarna enyhén hullámos haja álláig ér, homlokát pedig rendezetlen frufru borítja.
Egyik kezével sárga esőkabátját húzta le magáról, míg a másikkal a szekrényajtót nyitotta. Levett ruháját bedobva, vette magához könyveit, majd sietős léptekkel indult el a folyosón.
A kamera követte őt, vele együtt indult meg.
Eddig teljes némaság uralkodott, de minél közelebb értek a "7. Osztály" feliratú, letisztult ajtóhoz, a háttérzajok annál kivehetőbbek lettek.
A lány eddig kifejezetten határozottnak tűnt, de a küszöbhöz érve megtorpant. Bizonytalanul emelte fülét az ajtóhoz - ekkorra a zaj már egészen fülsiketítő volt. Kiáltások, folyamatos beszéd, vihogás váltotta át a csönd helyét.
Ezt meghallva a lány arcára valamilyen megmagyarázhatatlan nyugodtság ült ki. Magabiztosan tárta ki az ajtót, majd ugyanilyen határozotsággal lépte át a küszöböt. A kamera minden lépését követi, egészen míg elveszik a padok között.
