BÁBASZÉK - HIVATAL (BELSŐ)
Nagy hanggal csapódott ki a tárgyalóterem sötét ajtaja. Mindenféle méltóságos urak vonultak lakkozott bőrcipőikben, a helység hosszú asztalához.
Vágás, a felvétel bükkfa-asztal alatt folytatódik. Mravucsán polgármester viseletes kezét tördelte.
A jelenet már felül folytatódik, a látótérben már valóban látni a kezek öregedő tulajdonosát, valami egészen zavart arckifejezéssel. Tőle hangzik el az első mondat.
MRAVUCSÁN: Uraim, (a hangja a kezdeti megszeppenéstől vékonyan hangzik) egy holttest sorsáról kell ma döntenünk. (ekkorra már rendezte magát)
Egy-két kivétellel, a jelenlévőkön kiült az elégedetlenség, s ennek a közép-tájt ülő Konopka úr hangot adott.
KONOPKA: Ebben az esetben a temetés egyértelmű ...mint az előző tíz évben minden alkalommal (tette hozzá épesen).
A kivétbe tartozó Galba leintette a férfit, aki már a távozásra is kész volt.
GALBA: Nos, ez alkalommal más a helyzet. A probléma valódi, mert az urat felakasztva találtuk.
Konopka változatlan értetlenséggel készült válaszra.
KONOPKA: Ezesetben Géri Mihály meghívná a boncoló urat? (inetett a szolgabírónak, aki egy bólintással készült a levélért menni)
Bár Géri elindult Galba az útját állta. Ekkor a hangulat már kezdett igazán feszült lenni. Mravucsán házigazdaként most először szólalt föl tájékoztatásként.
MRAVUCSÁN: Akasztott embert temetni rossz következményekkel jár. Akkor jégeső jön, és elver minden termést!
KONOPKA: A hónapban eső is alig volt, lehetetlen most ilyen időjárás. Egyszerű babona (vonta a vállát feszülten)!
GALBA: De az emberek hisznek benne, a hivatal hírneve fontos! Egyátalán honnan jött az a férfi?
Galba szavait most Gérinek intézte, kit a párbeszédek alatt sem engedett.
GÉRI: Nincstelen ember volt hozzátartozók, szerettek nélkül (hangjában gépiesség).
Galba türelmetlenül csapta össze tenyerét.
GALBA: Tehát hivatali temetést kell imtéznünk? Jelenleg ez fölösleges erőfeszítés lenne (jelentőségteljesen pillantott Konopkára)... Én azt mondom vigyük a tavinki határra (valami különösen gonosz él volt a hangjában)!
Hirtelen hatalmas egyetértés lett a jelenlévők között, s majd' mindenki hasonló kárörvendő arckifejezéssel bólogatott.
KONOPKA: Kérem uraim... Ez méltóságtalan lépés lenne részünkről. Elvégre, Bábaszék vásárával jól állunk pénzügyileg!
Az urak a "vásárt" meghallva, most Konopka irányába fordultak nagyokat bólintva, büszkeségtől dagadó mellkassal. Mostmár igazán nem lehetett eldönteni ki kit pártol.
Az eddig szótlan Kozsehuba most figyelmet kért.
KOZSEHUBA: Kedves jelenlévők, azt hiszem megtaláltam a megoldást! Konopka úr javaslatival megőriznénk közkedveltségünket, és mellőzhetnénk egy nehéz feladatot, ráadásul Travink megtorlása is csábító gondolat, azonban én is ragaszkodnék a humánus megoldáshoz.
KONOPKA ÉS GALBA (összhangban): Mi lenne az?
Kozsehubát meglepte ez a türelmetlenség, megszeppenve kezdett válaszba.
KOZSEHUBA: Eltemethetnénk ott helyben (tördelte bizonytalanul kezeit).
Konopka és Galba újra összhangban támadta két oldalról a fiatalt.
KONOPKA: Önnek ez humánus?
GALBA: Az esőn ez nem változtat!
Tárgyaláshoz nem illő hangzavar és feszültség lett, amit fokozott a terem akusztikája.
A felvétel Mravucsánnal szemben folytatódik. A kezdeti szenvedő arckifejezésével csúszott lentebb székén.
Az ajtót véve folytatódik a jelenet. Most halkan nyílik az ajtó, egy középidős férfi által. Kissé meghajol egy fiatalembernek utat adva, Wibra Györgynek.
***
Rá vagyok kötelezve a "Szent Péter esernyője" olvasására, szóval gondoltam írok belőle valami érdekeset.
Amúgy rég aktívkodtam itt, de MÉG ÉLEK! :)
