TAEKOOK: A bűnös csók

-5-

(Hosszú idő után újra🥺)

Az ajtóig sikeresen kiértem. Bár egyszer majdnem felestem. Útközben kölcsön vettem egy whiskys üveget, amit úgy gondoltam hazáig megiszok, csak nehogy kiszáradjak. Kiérve kicsit tántorogva, de felvettem kabátomat és elkezdtem haza sétálni. Bár idefele nem nagyon figyeltem az utat így remélem nem tévedek el...
Már vagy jó 10 perce sétálok, vagyis inkább részegesen botladozok. De ez volt a legkevesebb problémám.

Rá kellett jönnöm hogy eltévedtem és a piám is kezdett elfogyni.
A legközelebbi padra letelepedtem és nagyon erősen kezdtem el gondolkozni , hogy most mit is kéne csinálnom. Nincsen mobil netem, szóval senkinek nem tudtam írni. Anya pedig valószínű dolgozik.

Ezt jól megcsináltad te barom. Sóhajtottam egyet majd piámat kiittam és tovább indultam imádkozva, hogy meglátok valami ismerős utca nevet, vagy helyet. Viszont 2 perc múlva már a gyaloglás is nehezen ment, nagyon be rúgtam. Pontosan ezért nem szabad a piákat keverni.
Alig voltak kocsik, fáztam és eltévedtem, lassan le is merülök.

-Esküszöm soha többet nem iszok, csak érjek haza.

A mondtatom után hallottam egy édes hangot, egy autót. Kapkodva kezdtem el integetni neki az út széléről, hátha segít megmondani hol is vagyok és merre kéne mennem. Persze a mai incidens nem jutott eszembe, hogy nagyon nem jó ha idegenekben bízok meg. De jelenleg nem érdekelt semmi, részegségemnek is köszönhetően.

A  kocsi lassítani kezdett és végül megállt mellettem. Egy nagyon szép fekete Audi R8-volt, az utca lámpa visszaverődött fényes motorházáról. Lassan a vezető ajtóhoz álltam és próbáltam kitalálni mit is, és HOGY! mondom el . Ha egy papi ül benne és lát egy csinos részeg pofit, vajon mit tesz?!Nincs más esélyem.
Az ablak lehúzódott és meglepetésemre Jungkook ült benne. Olyan nagyra nyíltak szemeim, hogy azt hittem kiesnek. Ő nézett rám én pedig rá. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam, azt se tudtam hogy ő ennyire gazdag. Mi a szent kaki? Össze vissza kapkodtam tekintetem, annyira zavarba hozott az előbbi gondolatom. Belegondoltam, hogy mi lenne ha ő vinne haza dugni. Amit abban a pillanatban nagyon szerettem volna, annak ellenére hogy eddig heterónak vallottam magam. Annyira nem tudtam kontrollálni testem, hogy erre az eszme futtatásomra elmosolyodtam. Bár tudtam még mindig ott ül előttem a kocsiban.

-Mi olyan vicces? - összerezzentem egy kicsit ahogy meghallottam hangját, ráemeltem tekintetem amitől csak mégjobban mosolyogtam. Ezt holnap nagyon megfogom bánni, ha fogok rá emlékezni.
- Szia Jungkooook- mosolyogva nyújtottam el nevét, itt már teljesen tudatlan voltam
- Figyi, azzz a helyzet hooogy nem tudom hol vagyok. - persze hogy közbe vágott
-Igen, az látszik. - sóhajtott, miközben rámarkolt a kormányra, és nem kerülte el a figyelmem erektől duzzadó kézfeje, amit megvilágított a lámpa. Arcát nemigen láttam mivel oda már nem ért el a fény.
-Csak mond meg légyszíveske hogy jutok haza- itt már lehervadt a mosolyom, mivel éreztem ellenszenvét irántam az előző mondatából.
-Nem tudom hol laksz. Ülj be. - mondatából kivettem, hogy nincs valami jó kedve. Feloldotta a zárat és maga elé nézett , várván arra mit teszek.Én bisztos, hogy nem ülök be mellé. Kizárt.
-Hongdae utca 47, merre kell induljak? - kijelentését figyelembe se véve vártam válaszára. Eltekintett maga mellé és mélyen kifújta a levegőt.
- Nem mondom még egyszer. Ülj be Taehyung. -hangja egy fokkal mérgesebb és türelmetlenebb volt, ekkor már viszont rám nézett. De tekintete már amennyit láttam belőle, mást mondott. Nem tűnt mérgesnek, inkább kérlelőnek. Ekkor fogalmazódott meg bennem az a dolog, hogy leszarom ha elrabol, vagy kirak a semmi közepén. Inkább minthogy itt az út szélén öljön meg. Körbe mentem, majd egy kis hezitálással, de beültem mellé. Édes Istenem, maga az ördög ül mellettem.

Miután látta hogy elhelyeztem magam és övemet is becsatoltam, beindította az autót. Egy szót se szólt csak ment. Én eközben azon töprengtem, hogy vajon mikor mondja ki, hogy "meg foglak ölni". Lehet túl sok helyszínelőket néztem...Az már nem is érdekelt merre megyünk, csak az hogy már nem fázok. Némán telt az út, én persze jó részeg létemre elaludtam. Így a sorsom mostmár az ő kezében volt.

-Taehyung, ébredj fel! -hangjára azonnal kinyitottam szemem és fürkészni kezdtem hol vagyunk. Meg is láttam házunkat, majd éreztem ahogy megkönnyebbülök. Végignéztem magamon, hogy meg-e van minden szervem és testrészem, majd nyugodt szívvel csatoltam ki övem, hogy minden rendben.
- Öhm, köszönöm, hogy elhozdtál. De ugye tudod, hogy gyalog is ment volna? -félve mondtam mondatom, nem is néztem rá, csak mikor már válaszra méltatott
- Ha legközelebb azt akarod, hogy meg erőszakoljanak, akkor szólj. -mondta semleges arccal felvéve velem a szemkontaktust
- A reggeli eset más volt, azt már megköszöntem! Most senki nem volt az utcákon. -mondtam vissza tartva a felállást
- Könnyű préda, mert egyedül vagy egy kihalt utcán. -már elkapta tekintetét róla és házunkat kémlelte.
- Nem is értem miért magyarázkodom. Mindegy köszönöm a fuvart. Jó éjt Jungkook. - kiszálva a kocsiból hátra sem nézve nyitottam ki az ajtót és zártam be azt.
Kinek képzeli magát, hogy ilyeneket mond?! Oké helyes meg minden de, olyan bunkó hogy már fáj szinte.

Hosszú idő után újra itt🥺Enjoy guys🥰