TAEKOOK: A bűnös csók

-7-

-Taehyung te vagy az?- hallottuk mindketten meg ahogy kikiabál anyukám az ajtó mögül. Mintha valami szörnyűt tettünk volna úgy rebbentünk szét. Anya kinyitotta az ajtót és csak úgy pislogott ránk. Én valószinű olyan vörös voltam, hogy csoda hogy nem ájultam el. Mellettem pedig Jungkook úgy állt mint aki nem tett semmit , láttam ahogy rá néztem , hogy anyukám felé nyújtja jobb kezét.
- Jó napot Jeon Jungkook vagyok Taehyung osztálytársa.
- Szerbusz Jungkook az én nevem Kim Siu vagyok. Nem jöttök be? Éppen kész lettem a palacsintával. Vagy mást terveztetek?- anyukám éppen rám sandit sejetető szemekkel, valószinűleg sejti hogy itt valami többről van szó. Nem vak ő is látja mennyire jól néz ki ez a hülye. Én Jungkookra néztem kérdően, hogy most mit is akar. Ő ahogy rám nézett szerintem leginkább azt akarta mondani, hogy dolga van és mennie kell. De ezt nagyon rosszul gondoltam.

- Igazából Taehyunggal mást terveztünk, ha nem probléma.- Ebben csak az a bibi hogy lofa*zról sem tudok.
Anyám láttam ahogy rám majd erre a baromra néz. Lehet sejti hogy én nem barátkozni akarok vele. Csakhogy ez nem igaz! Vagy de? Ó édes... ez így nagyon nem lesz jó.
- Rendben gyerekek menjetek csak! Vigyázzatok magatokra és jó szórakozást.- utolsó mondatánál rám nézett és meg ejtett egy amolyan "Jót választottál" féle mosolyt. Azt hittem agyvérzést kapok. Hát én ezt nagyon  nem így terveztem.

Anya sarkon fordult és elindult be. Én Jungkookra néztem és észrevettem hogy ő már engem vizslat. Majd ahogy tekintetünk találkozik sarkon fordul és kocsija felé biccent nekem fejével.
- Most akkor hova is megyünk pontosan?-kérdeztem meg ahogy utána eredtem.
- Bemutatlak valakinek.

Beültünk mind a ketten és elindultunk a számomra ismeretlen úton. Bekapcsoltam a zenét, hátha ez kicsit lazít a csöndön és az idegeimen. Szerencsére segített el lazulnom,mert hát a helyzetem a következő: a fiú aki "szerintem" tetszik nekem itt ül és dobol a kormányon eres kezével, miközben engem visz valakihez. Szerintem ez az első alakalom életemben hogy ha ránézek valakire, ilyen furcsa, de jó érzés árasztja el a testem. Talán ilyen az amikor bejön neked valaki, mert ha igen akkor nekem Jungkook nagyon is bejön.

Ideges vagyok, lehet a barátnőjének mutat be. Áh mondjuk annak híre kelt volna a suliban. 
Túl sok minden történt ebben a 2 napban holnap muszáj pihennem. És persze készülni a sulira, jó jegyek kellenek. Mindig is a művészetek érdekeltek, apukám miatt. Nagyon jól festett, pár kint van a házunkban belőle. Mindig rá emlékeztetnek. De sajnos sosem volt elég önbizalma ahhoz hogy kiadassa őket, inkább anyukámnak és nekem festett. Azért mert szerette. Én is hasonlót akarok csinálni. Művészeti suliba akarok járni és festészetet tanulni. Csak hogy büszke legyen ràm. Az éneklés hasonló volt ehhez. Nagyon szerettem. Ez is rá emlékeztet, ezért énekelek még mai napig sokat, vele gyakoroltam, vele jártam ének órákra. Mindig szerette a hangomat, azt mondogatta hogy híres idol, és énekes lesz belőlem. Szép álom lenne, mint az is hogy ha velünk lenne még.

Halála mivel csak 10 éves voltam nagyobb traumát okozott mint gondoltuk volna. Pszichológushoz jártam miatta, hogy feltudjam dolgozni.  Azóta anyának és nekem se könnyű. De miután segített a kezelés azt mondhatom, hogy egyenesbe jött az életem. Ott voltunk egymásnak mindig. Anyukám borzasztóan pozitív ember, nélküle sosem sikerült volna . Sosem fogjuk elfelejteni apát, de anyámnak tovább kell lépnie, neki is kell egy férfi az életébe.

-Min gondolkozol ennyire?- hangja hozott vissza a jelenbe, nem értettem miért kérdezi, de nem vagyok olyan bunkó hogy nem válaszolok neki.
- Apukámon.-ránéztem miközben mondtam, de ahogy viszonozta a pillantásom el is kaptam tekintetem.
- Oh, sajnálom. Anyukád amúgy aranyos. Biztos nagyon szerethette apukádat, ahogy te is. - szavai jól estek, szimpátiát és együttérzést tanúsított.Mi a fasz Jeon, mi lett veled?
-Hát igen, nagyon szerette, és még szereti is.-
őszintén, nem tudtam mit mondani neki.

Egy 10 perc után meg is érkeztünk egy nagy parkolóházba, ahol leállt és kiszálltunk.
-Még mindig nem tudhatom hogy kivel is fogok találkozni? - Ő feltett egy napszemüveget, igazán jól állt neki, ment a rosszfiús imidzséhez.
-Nem, ne legyél türelmetlen. - utálom ha bunkózik. Már elindult előttem biccentve fejével hogy kövessem.
-Oké, bunkóka.- szinte suttogva mondtam magamnak mélyről jövő gondolataimat erről a faszról a padlót nézve. De így is meghallotta.
Megállt előttem én pedig majdnem nekimentem. Persze hátranézett, gondolom azért hogy megmutassa mekkora is van neki... Megfélemlítés képpen, én vettem a célzást nem baszakodok vele ma már többet. Ha ő se velem.

Na hát remélem tetszett❤️Szép napot nektek❤️