Dögös szerető /T.D/

11. Rész

Danival besétáltunk a terembe ahol rajtunk kívül senki sem volt.
- Ömm, hol van mendenki? - néztem körbe furcsálva ezt az egészet.
- Nem tudom, de az jobb kérdés, hogy a Kevinék hol lehetnek? - nézett le rám.
- Ne, csak azt ne...
- Hát, pedig de - mondta Dani bólogatva.
- Te jó ég, még csak tíz perce ismerik egymást és már a Kevin beleszeretett. - mondtam felhúzott szemöldökkel. 
- És te ezt miből gondolod?
- Látszik rajta. - mondtam fel nézve rá.
- Inkább ne beszéljünk már erről, menjünk már edzeni. - mondta és megindult a súlyzók felé.
- Menjünk. - és elindultam utána.

*30 percel később*
Most pont itt ülök az edzőteremben és nézem ahogy a Dani súlyzózik. Hát nem panaszkodhatok, egyáltalán nem rossz a látvány, sőt inkább kellemes. Háta mögé lopakodtam majd kezeimmel letakartam a szemeit.
- Na ki vagyok? - kérdeztem fülig érő mosollyal az arcomon.
- Hát, nem is tudom. Talán a Kevin?
- Daniiiii.... - mondtam és próbáltam játszani a morcás kislányt de nem nagyon sikerült.
- Jol van na, csak vicceltem. - lerakta a földre a súlyzókat majd szembe fordult velem.
- Nem értem, hogy meg hol lehetnek ilyen sokáig a Jazminék. - mondtam csodálkozva.
- Szerinted még itt vannak egyáltalán? - kérdezte S körbe nézett a teremben, de sehol sincs egy lélek sem.
- Nem tudom de jó lenne már indulnunk. - mondtam az ajkamba harapva.
- Szedjük össze a cuccainkat és induljunk.
Összepakoltunk, egy kicsit még szét néztünk hátha megtaláljuk a Jázminékat se sehol sem voltak úgyhogy gondoltuk hazamegyünk nélkülük.
Oda sétáltunk a kocsihoz, Dani kinyitotta nekem az ajtót, majd "kecsesen" beszáltam és csukta az ajtót. Ő is beszállt mellém és már el is indultunk haza felé. Az egész utat átbeszéltük, nagyon jó volt vele lenni, de sajnos ez most véget ér. Megérkeztünk a lakásom elé és  kiszálltunk az autóból, hogy köszönjunk el egymástól.
- Nagyon jó volt ez a mai este. - szólalt meg Dani mély hangján.
- Igen, nagyon. - mondtam mosolyogva.
- Oké, akkor én most haza megyek, szép álmokat.
- Várj, fel sem jössz velem? Bejöhetnel még egy kicsit beszélgetni, kérlek. - néztem mélyen kiskutya szemekkel az övébe. 
- De persze, miért is ne...

Elérkezett az új rész. Köszönöm nektek, hogy türelmesek voltatok amíg tartottam egy kis szünetet de most már ígérem, hogy ebben az évben folyamatosan fognak jönni új részek. Most biztosan azt gondoljátok, hogy ezalatt a sok idő alatt voltak ihleteim és írtam részeket. Hát sajnos ez nem így történt. Elég kevés az ihletem és igazából már nem láttam az értelmét annak, hogy folytassam a könyvet de a kedves kommentek lelket öntöttek belém úgyhogy folytatni fogom. És nagyon szívesen megköszönném, ha van valami ötletetek a sztorival kapcsolatban kérlek írjátok le mert nagyon jól jönne 😂 És remélem tetszett nektek ez a rész ❤️