Dögös szerető /T.D/

6. Rész

Reggel az ébresztő hangjára ébredtem, fáradtan nyitogattam szemeimet majd rápillantottam Balázsra aki még békésen aludt. Lekapcsoltam az ébresztőt és felültem az ágyban. Kutakodva néztem a ruháim után a padlón. Sehol semmi, biztos a konyhában maradtak. Nagyon fazom, de így meztelenül nem megyek ki értük. Fel kéne keltenem Balázst. Visszafeküdtem, felé fordultam S apró csókokkal leptem el az arcát.
- Hmm...ez olyan jó. - mondta lágy hangján. Lassan kinyitotta szemeit majd egy hosszú csókba hívott.
- Menj ki a konyhába és hozd be a ruháimat légy szives.
- Minek? - kérdezte majd a hátára fordult.
- Fázom. - feküdtem mellkasára.
- Te? Fázol? - nézett le rám.
- És ez most miért baj? - néztem fel rá.
- Ömm...mert nyár van?! - nézett rám furcsálva ezt az egészet.
- Sántikálsz valamiben, ugye? - S megragadta derekamat.
- Egyszerűen csak fázom, hisz még reggel van. - mondtam komoly hangnemen.
- Jól van, majd meglátjuk. - felkelt az ágyból és kiment a konyhába.
Mikor láttam, hogy már jön vissza a szobánk fel, gyorsan kulcsra zártam az ajtót. Oké, így most nyertem egy kis időt de sietnem kell.
- Bebe ez most komoly? Muszáj volt ezt? - kiabálta és a kilincsel játszott.
- Tudtam, hogy sántikálsz valamiben, olyan rafinált vagy. - felvette magára a ruháit amiket a konyhában hagytunk majd leült a kanapéra. Rendben, kész vagyok. Egy piros, rövid, testhezálló ruha van rajtam és egy magassarkú. Remélem tetszeni fog Balázsnak. Megyek és szólok neki nehogy még valamit kivégez a lakásban. Halkan kinyitottam az ajtót és Balázs láttam a nappaliban Ps-ezni. Oda sétáltam elé, mikor meglátott majd kiestek a szemei.
- Olyan gyönyörű vagy... - felállt és összekulcsoltuk ujjainkat.
Nem szóltam semmit csak elmosolyodtam és szemeit pásztáztam.
- De mi volt ez az egész? Miért csináltad ezt? - kérdezte furcsálva.
- Van egy nagyon nagy meglepetésem számodra. - s ezzel a mondattal megragadtam kezeit s bevezettem őt a szobába, hogy öltözzön át. Fél óra utazás után végre megérkeztünk a parkba.