Girls Und Panzer+Star Wars

7.rész Az oroszlán karma

Miután vége lett az Élet Napjának, folytatódtak a harcok. A tankok még mindig jól jól szerepeltek, de Grievous tábornok már felkészült. A terve: elfogja a vezetőjüket, és még talán a tankot is elviszi, manpulálja, elárulja a stratégiákat a tankok ellen, és mindet elfogják, és a Köztársaság már ilyen erő ellen nem képes ellenállni. A baj egy támadás visszverésekor kezdődött. A robotok támadtak, de a tankok láttán mindegyik megrémült. Visszavonultak.

-Támadás!-mondta Miho.

-Igenis, kapitány-mondta Yuuki, a nyuszik rádiósa.

Elkezdték üldözni a robotokat, azok meg futottak. Ekkor elértek egy tisztásra, teli dombokkal és bokrokkal. Ekkor hirtelen a robotok is megálltak.

-Lőjjük szét őket!!!-mondta Momo-chan Mihonak.

-Engedélyt adok a támadásra-mondta Miho.

Mikor már rendesen benn voltak a dombok és bokrok között, felnyíltak, és robotok jöttek ki belőlük.

-Ez csapda!-ordított Miho.

-NE LOPD A SZÖVEGEM!!!-mondta egy ismeretlen hang (gondolom, mindenki tudja ki).

Eközben két robot beszélget.

-Százados, melyiket rohanjuk le?-kérdezte az egyik.

-Nem tudom. A tábornok azt kérte, hogy a parancsnokot vigyük, így legyen az-mutatott a Tiger P-re a másik.

Így lerohanták a Leoponokat. Rera észrevéve ezt, kitessékelte a többieket a tankból.

-Csak menjetek-mondta.

-De miért?-kérdezte Maria.

-Mert!-ordított vissza feszülten Rera.

A többiek kiugráltak a harckocsiból, és a cápák gyorsan beengedték őket. Ekkor a robotok lerohanták a Tiger P-t,  és elővettek jó sok fűrészt.

-Ezek most komolyan átflexelik a páncélt?!-mondta ijedten Rera.

Miho ekkor szólt a többieknek:-Lőjétek a robotokat a Leoponon!

-Miért?-kérdi Sodoko.

-Csak csináld!-ordított Momo-chan.

-Yuzu-chan, megnyugtatod Momo-chant?-kérdezte Anzu.

-Igen-mondta Yuzu-chan, a teknősök sofőrje.

De késő volt. A robotok átvágták a páncélt, és Rerára szegezték a fegyverüket, aki próbált tolatni.

-Állj! Jöjjjön ki a járműből, feltett kézzel!-szólt egy robot.

Rera kijött a tankból, de a lábával berúgta a váltót, így a tank tolatott. Leugrott a tankról, és innen kicsit ködösek lettek neki a dolgok. Elálmosodott, és elaludt. Ekkor megjelent néhány robot, és elvitte őt valahova. Eközben Keiko benézett a tankjukba, de Rera nem volt sehol.

-A KAPITÁNY ELTŰNT!-ordított összerogyva.

-Mi? Rera eltűnt?-kérdezte Miho.

-Igen. Valószínűleg amikor kimenített minket. Ő egy hős-mondta Tsuchiya.

-Ez az én hibám-gondolta Miho.

Ekkor Rera felébredt. Egy székben ült, és a keze és a lába hozzászögezve a székhez.

-Oh, végre felkelt-mondta egy sejtelmes hang.

-Ki maga, és miért vagyok itt?-kérdezte Rera.

-Én Grievous tábornok vagyok, és ön azért van itt, mert azt mondták, ön a parancsnoka a harckocsiknak az ellenségnél-válaszolt ő.

-Nem! Én csak kapitány vagyok!-mondta Rera.

-Ne már! Már azokat droidokat is le kéne cserélni. Na mindegy, csalinak jó lesz-motyogott a tábornok, de aztán ezt mondta:-Most!

Ekkor a mit sem sejtő Rera fejére tettek egy sisakot, ami zizzent rajta egyet-kettőt, és lejött róla. Aki kijött belőle, az már nem Rera volt. Szemei zölden világottak, arcán fura mosoly jelent meg.

-Sziasztok-mondta új, kísérteties hangja.

Sziasztok! Ez a GuP fanfictionöm hetedik része. Ha tetszik, likeold, ha ötleted van, komenetelj. Ja, és sok köszönet Benivoknak!