Jungkook
A hangos zenét dúdolom, ami a hangszóróimból szól. Szeretek táncolni, ahogy festeni is.
Azok, akik nem szeretnek beszélni, szívesebben fejezik ki magukat képekkel, gesztusokkal. És amióta a táncklubban vagyok, még jobban csinálom.
A zeném hangereje miatt csak akkor veszem észre mobilom csörgését, amikor a dal megváltozik és egy pillanatra elcsendesedik. Gyorsan kikapcsolom a sztereót és az ujjaim közé veszem telefonomat.
Chim neve van a kijelzőn, ezért felsóhajtok, majd elfogadom a hívást. Csak vele és a családommal, valamint Namjoonnal beszélek telefonon. Ez azért van, mert dadogok. A telefonon való beszélgetést legtöbbször elkerülöm, mert a beszédhibám még jobban érződik.
"I-Igen?" kérdezem halkan és próbálok nem túl hangosan zihálni, miközben kifésülöm a homlokomból izzadt hajamat. "Jungkook?!" rikoltja Jimin szinte hisztérikusan a telefonba.
"Nyu-nyugodj me-eg!" kérem sóhajtva. "Figyelj kicsi," gügyög a legjobb barátom. "Sajnálom. Egyáltalán nem úgy gondoltam a mai dolgot! Most pedig kérlek nyisd ki végre a bejárati ajtót!"
Zavartan az ablakhoz rohanok és lenézek az utcára. Jimin a járdán áll és nagy szemekkel néz fel rám.
"Vá-várj!" utasítom és hallom a horkantását, ahogy a szoba ajtajához lépek "Szerinted mit csinálok?" Anélkül, hogy odafigyelnék a panaszaira, leteszem a telefont és lezúgok a lépcsőn.
Amikor kinyitom a bejárati ajtót, még köszönni sem tudom neki, mert gyakorlatilag rám ugrik, átkarolja a nyakam, lábaival pedig a derekam, mielőtt a vállamra temeti az arcát.
Meglepetten zihálva szorosan megölelem és visszabotorkálok a házba.
"Nagyon sajnálom, Kookie" motyogja kettőnk közül az idősebbik. Bár jelenleg úgy viselkedik, mint egy kisgyerek. "Má-már... re-rendben va-an", dadogom, még mindig zavartan. "En-engedj e-el. Úgy né-nézünk ki, mint ha me-melegek le-lennénk!"
Jimin nevetni kezd, de végül elenged és felborzolja a hajamat, miközben ujjong: "Úgy mondod, mintha bánnád! Hiszen biszex vagy!"
Grimaszolok egyet és nagyot sóhajtok. "P-pá-pán", motyogom, "Ta-tanuld me-eg vé-égre a k-kül-lönb-sé-éget!
Jimin a szemét forgatja és elmegy mellettem, miközben becsukom az ajtót. "Biszexuális, pánszexuális, nem értem a különbséget. Mindkettő ugyanaz."
Ismét felsóhajtok. "P-pán", kezdem, de a narancssárga hajú félbeszakít: "Ne is próbálkozz. Namjoon százszor próbálta ezt elmagyarázni és minden alkalommal kudarcot vallott."
Hogyan lehet ennyire nehéz a felfogása?
"Hol van anyukád?" kérdezi Jimin, miközben a konyha felé tart. "V-vá-sárol."
A kisebbik bólint, kinyitja a hűtőt és motyogni kezd: "Szerencsére." Könnyedén felnevetek.
Együtt megyünk vissza a szobámba. Ledobom magam az ágyra és kérdőn nézek Jiminre. "Nézünk egy filmet?" javasolja, mire egyetértően bólintok és némán a DVD-kkel teli polcomra mutatok.
A narancssárga hajú odamegy hozzá és koncentráltan nézegetni kezdi a gyűjteményt, amíg tekintete az ablakra nem esik.
"Nem hiszem el", nevet fel, én pedig zavartan felnevetek. "M-mi?" Az idősebb nem válaszol nekem, hanem kinyitja az ablakot és kikiált rajta: "Mit keresel itt?"
"Itt élek!" válaszolja egy meglepően mély és ismerős hang. A homlokomat ráncolva nézem Jimin hátát, miközben ő nevet.
Lassan felkelek és az ablakhoz megyek. A narancssárga hajú rám néz, majd tekintete ismét a szomszédos házra siklik, ahol egy magas barna hajú srác áll.
"Te is itt vagy?" mosolyodik el Taehyung mikor meglát. Lassan bólintok és üdvözlésre emelem a kezem. Nem is tudtam, hogy új szomszédaink vannak.
Talán a szünetek alatt időnként felkéne húznom a redőnyöket és nem a sötétben lenni, mint egy vámpír...
Taehyung az erkélyen áll és maga mutat. "Ez az én szobám. Melyikőtök él itt?" kérdezi kíváncsian és félrebillenti a fejét. Jimin szélesen elmosolyodik és megveregeti a vállam. "Jungkookie" válaszol, mire egyetértően bólintok. "Örvendek", nevet fel a barna hajú férfi.
"Nem akarsz átjönni? Épp filmet akartunk nézni." Zavartan meredek legjobb barátomra. Figyelmes tőle, hogy embereket hív az én házamba.
"Muszáj kipakolnom a dobozokból." sóhajt fel.
"Mindannyiunknak pizzát rendelek." kontrázott azonnal Jimin.
"Egy percen belül ott vagyok."
KAMU SEDANG MEMBACA
Stutter ↬ Taekook
Fiksi PenggemarNem beszél. Valószínűleg ez az első dolog, ami eszébe jut Taehyungnak, amikor megkérdezik tőle, hogy milyen a padtársa. Nem tűnik magányosnak, csak hallgatag. Taehyung viszont azt nem tudja, hogy Jungkook nehezen beszél, még akkor is ha szeretne meg...