Sajnálom, hogy ennyit késtem vele, de ehhez leginkább decemberi hangulat kell, és ráadásul a hónapban kaptam meg a koronavírus elleni oltást, ami teljesen kimerítet lelkileg is. Jó olvasást kívánok, remélem továbbra is izgalmasnak találjátok.
🐉🐉🐉🐉🐉
A Hibbant-szigeten...
Hablaty szemszöge:
Nagyban olvastam az új könyvemet a házamban, amikor valaki kopogni nem kezdett. Az ajtóhoz mentem, hogy kinyissam, ám mielőtt a kilincshez értem voltam bejött... Jajj ne, Mala. Miért nem hagy már békén?
- Mit akarsz tőlem, Mala?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- A legfőbb bizalmasom és harcosom Throk nem rég talált egy helyet, ami tele van válogatni való sárkányokkal. Mit szólnál, ha csak mi ketten elmennénk és...– mielőtt befejezné félbe szakítom.
- Már megmondtam, Mala. Nem akarok veled! Sem most, sem később! És egyelőre nem akarok saját sárkányt.– majd felkapva a sisakom, kardom és egyéb kisebb dolgaimat kiléptem a házból faképnél és hagytam Malát. Elindultam egy viking családhoz megoldani a sárkányuknál lévő problémát. Kiderült, hogy a fogával van probléma és elküldtem őket Bélhangoshoz, aki a legkiválóbb sárkány fog és fegyver kovács, majd a sziget egyik legkevésbé ismert szirtjéhez mentem, ahová kijárok mikor magányra vágyom.
Néhány hosszú perccel később...
Már teljesen lehiggadtan indultam volna haza felé, amikor hirtelen észrevettem az égen felém közeledő Felhőugrót. Nagyban pánikolva landolt előttem.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Mi a baj Felhőugró?!– ekkor vettem észre, hogy Anya sehol sincs.– Hol van Anya? Bajban van?!– ekkor Felhőugró nyüszögve nézet le majd vissza a szemembe. Sosem gondoltam volna, hogy ezt fogom megtenni, de felültem Felhőugró hátára és...– Vigyél el hozzá!– nem is kellett többször mondanom és Felhőugró azonnal felszállt. Ám olyan gyorsan tette és mivel ez volt a legelső repülésem nem fogok magamnak hazudni... ez félelmetes.
Néhány perccel később, valahol a tengeren...
Számomra óráknak tűnő repülés után elértem egy ködös határt. Felhőugró már berepülne a ködbe, de megállítottam. - Ne mondd, hogy az anyámat odamentetek és ott hagytad egyedül!– mondtam kiakadva. Erre Felhőugró csak morgott egyet és mielőtt bármit is mondhattam volna átrepült a ködön keresztül, amitől teljesen beijedtem.– ÁÁÁH!- kiáltottam és majdnem neki repültünk egy sziklának, de Felhőugró egy vízszintes dugóhúzóval gyorsan kikerülte, bár majdnem viszont láttam az ebédemet.
🐉🐉🐉🐉🐉
Sajnálom, hogy ennyit késtem vele és ilyen röviddel jöttem. Remélem tetszett. Tetszéseteket csillagozzátok és kommenteljétek. És Boldog Karácsonyt. Szerettel derVivien.🎄❤️
