- Tudod, mi a kígyófészek?
Hermione Granger az Roxfort valaha volt legokosabb boszorkánya értetlenül nézett a mellette ülő fiúra. Draco Malfoy megváltozott, az pedig hogy előnyére vagy hátrányára, még nem tudta eldönteni a boszorkány sem.
Mikor nyári szünetben visszatértek az iskolába, hogy segítsenek a szeptemberi kezdésre ismét lakhatóvá tenni azt, a már inkább férfira emlékeztető Draco Malfoy mellé sodródott. A szőke varázsló korántsem a sznob aranyvérű felsőbbrendű viselkedést mutatta. Egykor elegánsan rövidre nyírt haja megnőtt, fülében pedig egy ezüst kígyó díszelgett, hűen a Mardekároshoz.
Draco elővett egy doboz cigarettát, mely fennen hírdette a legdrágább dohányt, mely a varázslók között kapható és, amint Hermione korábban már rámutatott, illegális is.
Gondolatban a lány megcsóválta a fejét, lábát feljebb húzta, hogy az ablakmélyedésben kényelmesebben ülhessen, vastag könyvét pedig megjelölte, hogy a mellette ülőre figyelhessen. Észre sem vette, hogy szoknyája a kelleténél feljebb csúszott, csak mikor Draco keze a combja belső oldalát kezdte simogatni.
Az pedig, hogy közelebb kerültek egymáshoz a nyáron, nem csupán barátságra vonatkozott. Draco rámutatott a tényre, első beszélgetésük alkalmával, hogy szeret a lánnyal lenni, hiszen ő előtte nem kell megjátszania magát, ő megérti mi játszódik le benne. Hermione pedig, miután egyedül maradt, a barátai nélkül, hisz ők úgy döntöttek egyből az aurori akadémiára mennek, gyűlölt egyedül lenni. A rémálmok éjjel, a hangok napközben... egyre nehezebben viselte őket. A Malfoy örökös viszont segített neki felejteni. Ellazulni.
Ezért lettek hát barátok, akik időnként lefeküdtek egymással. A szex mindössze ráadás volt a kapcsolatukban, és már az első héten egymás karjában kötöttek ki, mikor a pincét hozták helyre.
Volt hogy a boszorkány kezdeményezett, máskor a Mardekáros herceg, aki még mindig büszkén viselhette a címet. A lényeg a teljes élvezet, és felengedés volt. A fiú pedig nagyon is értett hozzá, hogy elfeledtesse a gondokat vele. Legalábbis egy időre.
Ismét a szőkeségre koncentrált, kinek keze folyamatosan simogatta le és fel. Bár harisnyáján keresztül nem érezte annyira, mint szerette volna a kezeit, azért jól esett neki.
- Gondolom nem a tudományos válaszra vagy kíváncsi. - válaszolt a lány.
A fiú rávigyorgott, kifújta a füstöt, majd a lányhoz hajolt és megcsókolta. - Honnan jöttél rá?
Hermione a fiú vállára hajtotta fejét.
- A Mardekáros klubhelyiségre gondolsz, ahol az összes kis kígyó összebújik.
- Hé, nem minden kígyó kicsi. - ráncolta sértetten a fiú a homlokát. - De ezt már te is tudhatod.
Az utolsó pár szót mindössze Hermione fülébe súgta, aki elnevette magát és vállával meglökte barátját.
- Régen minden pénteken és szombaton a hatod és hetedévesek kisebb partit rendeztek odalent. Volt is külön helyiségünk, még a keresztapám engedélyezte nekünk.
- Na persze, mit meg nem engedett nektek Piton professzor. - tette hozzá némi gúnnyal a boszorkány.
- Tévedsz, ha azt hiszed engedékeny volt velünk. - mutatott rá Draco. - Nem akarta, hogy illegális bulikat csináljunk, és bajba kerüljünk, hisz a többi tanár így is pikkelt ránk. Szóval, hivatalossá tettük és elneveztük Serpens Nido-nak.
- Vagyis latinul kígyófészek. - erősítette meg a lány. - Találó név. De mondd, hogy jön ez ide?
- Perselus bácsi engedélyezte, hogy ismét megnyissuk. Azt mondta, az elmúlt időszak kemény volt mindannyiunknak. Bár most más házakból is lejöhetnek hozzánk.
YOU ARE READING
Serpens Nido
Fanfiction- Izgalomra vágyik, Miss Granger? - egyszerű kérdést tett fel a férfi. - Talán. - felelt a Griffendéles. A férfi ajka megrándult, majd ismét ránézett a válla felett. - Így egy kislány felel, és ha jól látom, - mérte végig a férfi fekete szemeivel a...