Serpens Nido

6. Fejezet

A reggel túlságosan gyorsan jött el értük. Óvatosan megmozdult, hogy a mellette fekvőre nézhessen. Perselus arca nyugodtnak tűnt, szinte kiegyensúlyozottnak. Sokáig figyelte őt, mire a halk szuszogás, ami az alvásának végét jelezet megyszűnt. Kinyitotta sötét szemeit és áthatóan nézett a boszorkányra.

- Jó reggelt.

- Jó reggelt neked is. - köszönt Hermione.

Egy darabig még simogatták egymást, vasárnap lévén ráértek felkelni. Bár későbbiekben mindkettejüknek kötelességeik voltak. Tanulás és tanítás.

Miután mindketten alaposan éhesek voltak, gyorsan felöltöztek. Hermione megtalálta az egyik kis asztalon a pálcáját, ruháját átváltoztatta, egyszerűbb viseletté. Igaz szíve szerint világgá kürtölte volna érzéseit, ennek mégsem most jött el az ideje. Ennek okán jó lett volna, ha nem aszt látják, még mindig a szombat esti viseletében van.

Gyorsan megmosakodott, arcán szinte folyamatosan mosoly játszott.

Ezt a férfi is látta, ahogy mögé lépett, hátulról átkarolta őt és megcsókolta a nyakát.

- Hogy vagy? - kérdezte egyszerűen, miközben a tükörben az alig álláig érő lányt nézte.

- Boldogan. - mosolygott rá, egy pillanatot engedélyezett magának, hátradőlt az ölelő karokba és felsóhajtott.

- És ugyan miért olyan boldog kisasszony? - újdonság volt számára, hogy a férfi játékos is tudott vele lenni.

Megfordult az ölelésben és egy csókot nyomott a tanára szájára.

- Azzal tölthettem az éjszakát, akit szeretek és aki viszont szeret. Ez épp elég. Ezzel egyik álmom már valóra is vált.

- Egyik? Van talán másik is? - kérdezte a férfi mélyen a barna szemekbe nézve.

- A bájitalmesteri cím megszerzése a másik, bár ahhoz még idő kell és sok - csókot adott a férfi arcára - sok - állára - sok - szájára - tanulás. Tökéletesen kell teljesítenem, hisz a a professzorom is csak azzal éri be.

A férfi komolyan bólintott.

- Éjjel megittad a bájitalt igaz? - kérdezte.

- Igen. - mutatta fel az üres fiolát Hermione.

- Egy hónapig védelmet ad. Bár elmondtam egy védekező bűbájt is előtte.

A lány bólintott.

- Most megyek, mielőtt keresni kezdenének, bár szerintem Ginny biztos kitalált valamit.

- Ő tudja, hogy itt vagy? - a férfi hitetlenkedve meredt rá. - Asszony, van fogalmad róla, milyen baj lehet belőle,ha ez kitudódik?

- Nem fog. Ismered Ginnyt, ő mindig a barátait tartja szeme előtt és sosem árulna el.

Piton magában morgott kissé, de meglátva párja kérlelő pillantását legyőzötten emelte fel kezeit.

- Reméljük igazad van.

- Hadd kérjek még egy csókot, indulnom kell.

E kérését örömmel teljesítette a férfi, majd nézte, ahogy kedvese magára kapja a ruhákat, cipőjét és pálcáját. Kért egy pulovert a férfitól, aki némi varázslattal átalakította, így tökéletesen illett rá.

A Griffendél torony felé menet akaratlanul is csak az éjjel járt a fejében és szinte levakarhatatlan mosoly játszott arcán. Ezt az őt figyelő szürke szemek is látták, majd dühösen villantak.

Hermione meghallotta az egyre közelebb érő lépteket. Reflexeinek köszönhette, hogy az átok nem találta el. Behúzódott az egyik páncél mögé. Draco szinte őrült tekintettel figyelte és szórta az átkokat. Hermione először csak védekezni tudott, majd a páncélt, ami mögött rejtőzött egy gyors bűbájjal mozgásra késztette, hogy elterelje a fiú figyelmét. Az azonban porrá zúzta, majd egy nonverbális varázslattal megkötözte a boszorkányt, egy intéssel pedig a köteleket kígyókká változtatta. Hermione akaratlanul is felsikított, ahogy a lények egyre szorosabban fonták körbe a testét.