Serpens Nido

7. Fejezet - Epilógus

Fekete taláros alak vágott át az utcán. Sietnie kellett, hogy időben visszatérjen az üzletbe. Gyűlölte, ha magára kellett hagynia feleségét, de sajnos, mint Draco Malfoy utolsó hozzátartozójának meg kellett jelennie, miután értesítették, a férfi öngyilkos lett.

Sosem gyógyult fel igazán. A háború, a szülei akarata, Voldemort rémuralma felemésztették. Akkor tört meg az akarata, s miután a kedvese is otthagyta már úgy érezte neki vége. Szülei halála jó pár hónappal visszavetették a kezelését. Hermione is ott volt, mikor megkapta a levelet, azonban már a hetedik hónapban járva, jobbnak látta a férfi, ha a nő nem megy be megnézni Dracot. Így is eléggé felizgatta magát a hírtől, hogy meghalt. Meg is kérte Longbottomot, aki akkor szállította ki nekik épp a gyógynövényeket, maradjon vele míg visszaér.

Apró csengő szólalt meg, ahogy belépett az üzletbe, nyár lévén kint meglepően nagy forróság volt, bent a kellemes hűvös nyugtatóan hatott a belépőkre.

Eszébe jutott, milyen volt a kezdeti nehézség. Felmondott az iskolában, és a családi birtokra költözött, ami Londontól nem messze állt. Hermione kezét még akkor megkérte, a lány pedig örömmel mondott igent. Együtt belevágtak a bájital szaküzletbe, sokat veszekedek és sokat szeretkeztek. Bármi akadályba is botlottak egymást segítve túllendültek rajta.

Hermione huszonegy éves volt, mikor letette a bájitalmesteri vizsgát kitűnő eredménnyel. Akkor már hivatalosan, nem mint tanonc, hanem mint mester árulta férje mellett a különböző bájitalokat.  Három évvel később pedig, Perselus születésnapjára egy aprócska ajándékot nyomott a kezébe.

Perselus akkor értetlenül meredt rá, majd megdöbbent és a felesége iránti szerelemmel telve csókolta meg őt. Családja lett. Barátai lettek.

Potter és Weasley szinte minden második héten náluk vacsorázott, feleségeikkel Ginnyvel és Lavenderrel. Longbottom is elhozta magával Luna Lovegoodal. Karácsonykor összeültek a Weasley családdal, de már olyan sokan voltak, hogy tértágító bűbájjal tudták csak megoldani a nagy család befogadását.

Perselus Pitont elérte a boldogság.

Olyan jól titkolták a világ felé kapcsolatukat, hogy a igencsak felbolydultak a Reggeli Prófétát olvasva a varázslók és boszorkányok, mikor házasságukat megírták az újságok.

Neville gyorsan elköszönt, Perselus is megköszönte, hogy ott maradt erre az időre.

Ránézett feleségére, akinek arca a mai napig felragyogott, ha ránézett. Megcsókolta, majd kezét domború hasára tette és megsimogatta.

- Megjöttem.

- Hogy ment?

- Aláírtam a papírokat, a szülei mellé fogják temetni, a Malfoy kriptába.

Mindketten sajnálták a fiút, a barátot és a keresztfiút, akit elvesztettek. Abból merítettek erőt, hogy egymás mellett álltak.

- Jobban vagy? A kisasszony nagyon mocorog,ha jól érzem.

- Kisfiú és szerintem kviddicsezik.

- Az én gyermekem lány lesz.

- Miért, ha fiú lesz talán nem fogod szeretni? - vonta fel szemöldökét az ifjú feleség.

- Mindig szeretni fogom őt is és téged is. Legyen fiú vagy lány. - Ismerte be a férfi. - A szüleid mikorra is várhatóak?

- Holnap jönnek.

A férfi újra megcsókolta, majd hátrament a laborba.

Hermione egy cseppet sem kételkedett abban, hogy amíg csak élnek szeretni fogják egymást.

Kinézett az utcára szeme a bolt tábláján állapodott meg.  

Serpens Nido.

Ő akarta és kiharcolta a férjénél, hogy ez legyen a bolt neve is.

Hisz ott kezdődött minden és ott is fog véget érni.