Serpens Nido

2. Fejezet

Hamar elérkezett a péntek, Hermione a jelenlévő egyetlen Griffendéles boszorkány pedig Draco mellett ült az egyik kényelmes kanapén. Draco az elmaradhatatlan Lángnyelv Whiskyjét itta, de a tálcákon, melyeket megbűvöltek, manóbor, mézsör és vajsör is volt. Utóbbit itta Hermione, hiszen bájital professzora megtiltotta neki, hogy annál erősebbet igyon, ha már részt vesz a Mardekárosok körletében rendezett partin.

A részleges alkoholtilalom pedig nem azért volt, mert a lány ne tudta volna a mértéket, hanem mert a professzora beleegyezett, hogy tanítani fogja a boszorkát. Ehhez pedig teljes figyelem kellett, így szánt szándékkal nem adott a lánynak másnaposság elleni bájitalt. 

Vagyis, ha képes rá és lerészegedik, másnap pedig fáradt és nyúzott lesz, meg se jelenjen nála. 

Mióta először hallotta Dracotól, hogy a férfi, mint kiváló bájitalmester, és régebben olykor tanítványokat is fogadott maga mellé, azonnal megfogalmazódott benne az ötlet. Ő is egy akart lenni a tanoncok közül. Az már csak egy másik kérdés volt, a férfi vajon elvállalja e, hisz azt is tudta, évek teltek el az utolsó óta, és akikkel külön foglalkozott, mind a saját házából kerültek ki. Meg volt rá az esély, hogy Piton megátkozza őket, már csak a kérést is hallva. Mégis a fekete ónix szemek mindössze végigmérték, majd a szokásos gúnyos modor helyett, feltett néhány egyszerű kérdést a professzor. Végül annyit mondott szombaton teljesen kipihenten menjen vissza hozzá.

Granger magában kissé megremegett az izgalomtól, hiszen várta az alkalmat, hogy a férfihoz mehessen külön órákra. Bár képzeletének nem tudva parancsolni eszébe jutottak, hogy vajon azok az ügyes ujjak és keskeny ajkak, mi mindenre tudnák még megtanítani és erre a szégyenteljes gondolatra elpirult. Szerencsére eme kis közjátékot észre se vették a körülötte lévők.

Bár ő volt az egyetlen lány a Griffendélesek közül odalent, néhány hollóhátas lány, köztük Luna is úgy döntött meglátogatja az alagsort. Álmatag tekintettel kémlelt körbe, majd szokásos mosolyával leült Hermione másik oldalára. 

- Nagyon szép ez a hely. Most járok itt először, legalábbis ébren. - mondta a lány és elvett egy különös kék folyadékkal teli kis poharat. - Hogy van Harry és Ron?

- Jól vannak, keményen dolgoznak az akadémián. - mesélte Hermione kis mosollyal. - Pár napja írtak, hiányzunk nekik. Lehet, a legközelebbi kviddics meccsre megpróbálnak eljönni.

- Jaj, de jó lenne.

Hamar eljött az éjfél, Draco pedig próbálta rávenni Hermionét, hogy aludjon ott nála, és akkor reggel nem kell több emeletet megmásznia, ha visszajön a keresztapjához. A lány azonban tudta, hogy, ha ott aludna, abból semmilyen pihentető alvás nem származna, neki pedig szüksége volt rá.

Gyorsan elbúcsúzott, majd felment a szobájába. Szerencsésnek tartotta magát, hogy külön hálótermet kapott a többi lánytól, hisz, mint az Arany Trió tagjaként szerinte túlontúl sok figyelmet szántak rá a többiek, ami zavarta. Legfőképp a tanulásban.

 Megfürdött, felvette hálóruháját, közben sorra vette a szombati, vagyis már aznapi teendőit. Piton professzor délután kettőre várta őt. Megbeszélték, hogy kimerülten oda se menjen, ezért kivételesen a lány is legalább nyolc óra alvást engedélyezett magának. Persze a délelőttöt tanulással szándékozta tölteni, elvégre az év végén RAVASZ vizsgát fognak tenni, utána pedig várja a nagyvilág. Egyedül. Valahol úgy érezte, bár Dracoval jelen pillantban kialakított kapcsolata nem a mély érzelmeken alapult, legalábbis a lány részéről, úgy vélte iskola után valószínűleg visszatérnek a saját köreikbe.

Elképzelhetetlennek tartotta, hogy a fiú egyszer is megjelenne a szüleinél, akik muglik. Vagy egy Weasley féle vacsorán. Ahogy ő sem szándékozott soha többé betenni a lábát a Malfoy kúriába. Pár hónappal korábban két napot töltött ott, s az egy életre elegendőnek bizonyult Hermione számára.