Serpens Nido

3. Fejezet

Végig ugyanott állt, ám a végére, teljesen tanítványa mögé sétált.

Akkor veszett el talán véglegesen.....

Hermione gondolatai pedig csapongtak.

Piton lassan megkerülte őt, szinte már őrjítően közel hozzá, majd az üst túloldalán állt meg vele szemben. Átható tekintetében minden benne volt.

Dracoval a szex mindig egyszerű volt, kölcsönös kielégülés vagy levezetés, embere válogatja. Azonban itt állt előtte a férfi. A férfi, akinek már csak a gondolatától is, hogy milyen lenne, ha ők ketten egy ágyba kerülnének remegés fogta el. Észrevette, hogy elképzelése kissé messzire vitte a jelenlegi feladatától. Főleg, mikor gondolatai tárgya mélyrehatóan ránézett, szinte érezte, hogy olvas a fejében, hisz mint kiváló legilimentor pont a szemkontaktus kellett neki a kapcsolathoz.

Hermione pedig nem bánta. Épp ellenkezőleg.

Hagyta, had olvasson professzora az elméjében. Lássa, amit eddig csupán ő látott.

Abban a pillanatban, a laborban, minden más háttérbe szorult.

A boszorkány is valósággal érezte a körülöttük örvénylő mágiát. Egyszerre élte meg, mint gyengéd simogatást, s mint elsöprő szenvedélyt.

Lábait akaratlanul is összeszorította, ahogy ölében forróság dúlt.

Ó, a férfi nagyon is tudta mi játszódik le benne.

Kellett neki is pár perc, így keverőpálcát vett a kezébe, ellenőrizte a bájital minőségét egy egyszerű varázslattal, majd ő maga mert ki egy kisebb adagot, egy már általa előkészített palackba. Elméjét némileg eltudta csitítani, ám ahogy az egyik kisebb szekrénye felé fordult, csak akkor szólalt meg.

- Izgalomra vágyik, Miss. Granger? - egyszerű kérdést tett fel a férfi.

- Talán. - felelt a Griffendéles.

A férfi ajka megrándult, majd ismét ránézett a válla felett.

- Így egy kislány felel, és ha jól látom, - mérte végig a férfi fekete szemeivel a nőt, - maga már egyáltalán nem kislány.

- Valóban. - suttogta Hermione némi vidám szikrával a szemében. - Tudja professzor....

- Mit akar igazából, Granger? - vágott szavába a férfi közelebb lépve a nőhöz.

- Szerintem egyértelmű mit akarok, bár ha magának az kell, akkor kimondom ... Magát akarom.

A bájitalok mestere azt kívánta, bár a mély, megrendítő érzelmekben is lenne igazi mester, nem mint egy tinédzser. Hisz visszagondolva, milyen dolog, hogy pillanatok alatt képes állni a szerszáma, csupán az előtte ülő Griffendéles lányt látva vagy szavait hallva.

Ahogy meghallotta a lány végső válaszát, gyomra pillanatra megremegett, ám egy másodperc se telt el és közrefogta karjaival a széken ülő Hermionét.

- Nem tudja, mire vállalkozik. Vagy épp igen? - szemöldökét felvonta, ujjaival végigsimított a lány karcsú nyakán érintve a Draco okozta foltokat. - Miből gondolja, hogy én más lennék, mint Mr. Malfoy?

- Nem tudhatom, hisz ezen oldala ismeretlen számomra. Egyet tudok - sóhajtott nagyot, nyelt egyet és elővette a még híres bátorságát, - a vágy, a forróság ami belül éget, nem Draconak szól.

Lassú, gyengéd és forró csók következett. A férfi, ahogy száját óvatosan a lányéhoz érintette, miközben szemeit nyitva hagyta, hogy a feketeség beigya a karjai közt lévő gyönyörűséget. Látta a pírt, ami ellepte a lány arcát, mikor még csak a székhez szegezte, ez azonban most teljesen elborította.