ELEVEN TŰZBEN - Szüntelenül II. rész (MDZS ff) |Befejezett|

2. fejezet

A Tisztátalan Birodalom széles vaskapui a jöttükre azonnal kitárultak. Várták őket, semmi kétség. Érdekes módon, Wei Wuxiant sokkal jobban aggasztotta a dolog most, hogy tudta, nem miatta kellett visszatérniük. Lan Wangji sosem követett el semmilyen vétséget, így azonban ötlete sem volt, miért kellett kultivátorokkal, ilyen titokzatos módon ide hívatnia őket Nie Huaisangnak. Barátok, vagy mi! Ő legalábbis eddig így gondolta.

A szolgák a klánvezér rezidenciájához vezették őket, az ajtó előtt azonban megtorpantak, és zavartan összenéztek. Ugyanazt a bizonytalanságot látta rajtuk Wei Wuxian, mint amit a kultivátorokon is. Mégis mi folyik itt?

– Nie klánvezér odabent van? – tette fel a kérdést, mikor már vagy egy perce ott ácsorogtak a folyosó közepén.

Az egyik szolga összerezzent, és bólintott.

– Igen. Bemehettek mindketten.

– Még jó, hogy... – puffogott magában durcásan Wei Wuxian, és befordult a terembe.

Odabent azonban meglepetés fogadta. A férfi, aki felemelkedett az alacsony asztalka mellől, nem Nie Huaisang volt. A széles vállú, termetes férfi sokkal inkább emlékeztetett a néhai Chifeng-Zunra, a méltán híres klánvezérre.

Wei Wuxian eltátotta a száját, a mellette haladó Lan Wangji szintén lecövekelt.

– Ha elém járultok, illene köszönteni, nem gondoljátok? – szólalt meg élesen a férfi.

Lan Wangji csak egy pillanatig tétovázott, majd győzött a Lanok jólneveltsége, és elé lépve mélyen meghajolt.

– Lan Wangji vagyok, ő pedig itt...

– Tudom én, ki ő – mondta a férfi, és Wei Wuxianra villant a szeme. – A nevem Nie Jiahao, Huaisang nagybátyja vagyok.

– Ó. A szolga ezek szerint rossz terembe vezetett bennünket – szaladt ki Wei Wuxian száján.

A férfi felmordult.

– Jelenleg én kezelem a klán ügyeit, és én vagyok az, aki ide hívattalak benneteket.

– Mit tehetünk érted? – kérdezte Lan Wangji színtelen hangon.

A férfi elmosolyodott, most először az ittlétük során.

– Meg akartalak végre ismerni benneteket, olyan sokat hallani a neveteket ebben a városban. Ráadásul a lányom esküvője nektek köszönhetően hiúsult meg.

Wei Wuxian elvigyorodott.

– Hidd el, Nie uram, hogy a lányod csak jól járt azzal, hogy nem Jiang Cheng savanyú képét kell néznie egész hátralévő életében. Inkább köszönettel tartozik Lan Zhannak!

Lan Wangji finoman oldalba bökte.

– Elég, Wei Ying...

Nie Jiahao sólyomszeme még jobban összeszűkült.

– Szóval így áll a helyzet. És mivel tudnánk köszönetet mondani Hanguang-junnek a nemes tettért?

Lan Wangji nem szólt, a tekintete egy pillanatra Wei Wuxianra villant, mintha némán esdekelne, nehogy még egy szót szóljon. Wei Wuxian azonban nem látta ilyen sötéten a helyzetüket. Lehet, okkal kerültek újra ebbe a városba, Nie Jiahao kemény természetnek látszik, de ha egy kicsit is hasonlít Chifeng-zunra, akkor minden bizonnyal értékeli az őszinteséget. És talán általa akadnak majd rá egy nyomra, ami segíti őket a démonhajszában. Így teljes magabiztossággal az arcán lépett egyet a klánvezér felé, és hajolt meg előtte.