"Drága Krizantémom, érzéseid jó utakon járnak, s célba találtak. Ebben a bűnös világban, a mi bűnünket szeretném választani, nem érdekelnek az orchideák, kitartok melletted" Ezt a pár sort a rajzaid mellett szeretném tartani, hogy tudják ide haza, nem fogok feleséget keresni magamnak. Félek, Jungkook. Kérlek, a következő találkozásunknál ezt hozzuk szóba, mert tényleg tartok ettől. Egy olyan világot választanánk, amiben ugyan boldogok vagyunk, de milyen áron? A meghitt pillanatok mellé bújjon a rettegés, hogy egyszer valaki megpillant minket? Próbáltam egy ideig nem írni, ne haragudj rám, csupán rá kellett jönnöm, hogy folyamatosan a fagyöngy alatt töltött pillanatunk jár a fejemben, senki mással nem szeretném ezt. Miért ilyen világ a miénk? Lesz valaha olyan idő, amikor nyugodtan ki tudunk menni együtt anélkül, hogy az emberek megvetés nélkül figyeljenek ránk? Mivel tudod a csodálatos virágok jelentését, támadt egy ötletem, ha valaki rá talál levelünkre, akkor sem fogja tudni milyen mögöttes jelentéssel bírnak ezek.Képzeld, alig volt két hete, hogy láttalak máris rózsaszín kamélia sanyargat, mondd, hamarosan tudunk megint találkozni? Ugyan sok idő, amíg oda érek, csaknem három napomba telt legutóbb, sok pénzt is elvitt, de a szomszéd néninek segítek a kerteben, ő kifizet, emiatt Jóanyám feje nem fáj az utazásaim miatt. De emlékszel? Most te vagy a soros. Azt a dombot tényleg meg szeretném neked mutatni. Zavarba ejtő ezt leírni, még így is, hogy nem nézel. Rózsa vagy számomra, ami ráadásul tüske nélküli, mérhetetlen boldogság volt látni a válaszod, azt a leveledet különös odafigyeléssel őrzöm az ajándékaiddal. Bárcsak itt lehetnél, hogy énekelj nekem.
Most sem búcsúzok tőled, várom további leveleidet.
Krizantémod.
YOU ARE READING
Búcsúlevél - Taekook (BEFEJEZETT)
FanfictionJungkook öregkorában magányosan tengődik a házban, amikor rátalál egy dobozra. Szomorúan veszi a kezében a piciny dobozt, ami tele van emlékekkel. Pontosabban levelekkel, amiket egykori szerelme írt neki fiatalabb korában.