Jungkook öregkorában magányosan tengődik a házban, amikor rátalál egy dobozra. Szomorúan veszi a kezében a piciny dobozt, ami tele van emlékekkel. Pontosabban levelekkel, amiket egykori szerelme írt neki fiatalabb korában.
A köszönést vedd megdorgálásnak. Ezt a levelet a hazafelé tartó úton írom, ha nem olvasható a kézírásom emiatt lesz és ne haragudj. Biztos ismered az a virágot, melyet Fehér Liliomnak hívnak, amit nem véletlenül őriznek meg a hölgyek házasságig. Teljesen megértem őket, ezen a lovaskocsin az ülés kifejezetten kényelmetlen, igaz, hogy jele pillanatban a puha ágyon sem lenne leányálom üldögélni. Bár te az én fehér liliomomat múlt éjjel gyorsan és váratlanul loptad el, szívesen adtam, de vigyázz rá, mert még egy ilyen nálam nem terem, másnál meg nem szedhetsz!! És igen, ez a levél inkább csak mérhetetlen mennyiségű panaszkodást tartalmaz, ugyanis szokatlanul néznek rám és zavarban vagyok, ami a te hibád is. Fene gondolta volna, hogy valóban ennyire élénk fantáziával látott el a sors téged... Tudom, hogy már sokszor beszéltük ezt, de szerintem már te is tudod, hogy én sokkal jobban tartok ezektől, mint te. Helyetted is tartok ettől, úgy érzem. A szüleid sokkal szigorúbbak, mint az enyémék, amikor apukád megemlítette a hölgyet, rossz volt. Miért nem normális azt megkérdezni, hogy mi van azzal a fiúval? Miért kell ennyire egyértelműnek lennie annak, hogy fiú csak egy hölgyet vehet el? Mi baj van azzal, aki nem így akar csinálni? A következő kérdésemre őszintén válaszolj.
Szerinted valami baj van velünk, amiért egymást szeretjük?
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
