Vigyázz rám Bucky Barnes

5

- Végre itt vagytok. - jelent meg előttünk Tony.
-Apu! Mégis mi történt?- követtük őt az egyik tárgyalóba ahol a többiek voltak. Helyet foglaltunk majd mindenki Tony felé nézett.
- RENDEZÜNK EGY BULIIT. - kiáltotta el magát.
- Miafasz. Azthittük baj van. - akadt ki Bucky mire gondolkodás nélkül megfogtam a kezét az asztal alatt. Döbbenten néztünk a kezünkre majd egymásra. Egy apró kínos mosoly után gyorsan húztam el a kezem.
- És mégis milyen buli? - kérdeztem rá mert úgyéreztem muszáj mondanom valamit.
- Kapok valami díjat és amúgyis rég tartottam partit. - mondta Tony miközben a kezébe vette a poharát. Az üveg pohárban valószínűleg Whiskey pihent mint általában. Egy pillanatig bámulta majd lehúzta a tartalmát.
- Na menjetek készülni. Este parti! - csapta le az üveget az asztalra. Mindenki elindult kifele így énis felpattantam a helyemről de Tony a karomat megfogva tartott vissza.
- Hogy viselkedtek a kölykök? - kérdezte.
- Jól. Ne aggódj annyit. Morgan okos lány tudja meddig mehet el.
- Tudom de akkor is zavar. Még csak gyerekek.
- Apu, Morgan 16. Már nem kisgyerek.
- Az még gyerek! - akadt ki. Lassan mosolyodtam el majd ránéztem.
- Ezért vagy jó apa. Mert neked nem számít mennyi idősek vagyunk mindig a kislányt fogod látni bennünk.
- Köszönöm. - nyomott egy puszit a homlokomra majd együtt hagytuk el a helységet.
- És hallottál mostanában anyádról?- váltott apu témát miközben a folyosón sétáltunk.
- Oo régen említetted ilyen szép szóval őt. Amúgy pár hónapja beszéltem vele. Milánóban tölti az évet. Ott van valami munkája, nem teljesen értettem. - vontam vállat.
- Nem is találkozik veled? Tipikus. - forgatta meg a szemét én pedig csak vállon boxoltam.
- Hagyd már szegény nőt. Dolgozik és nem ér rá. Tudod hogy egész életében ilyen volt.
- Igen tudom. Ezért nem működött kettőnk között a dolog.
- Tudom. De aztán megtaláltad Peppert akivel boldog vagy. - mosolyogtunk egymásra.
- Basszus jó hogy említed már 10 perce a randinkon kéne lennem. Puszi drágám. - nyomott puszit a homlokomra majd otthagyott engem. Nevetve néztem ahogy végigfut a folyosón fellökve mindenkit.

Miután meguntam a több órányi forgolódást az ágyamban a telefonomért nyúltam. Az óra hajnali kettőt mutatott én pedig még mindig nemtudtam elaludni. Cikáztak a gondolatok a fejemben és úgy éreztem felrobban az agyam ha nem hagyom abba de amint becsuktam a szemem csak is egy dolog lebegett előttem. Ő. Csak ő járt az agyamban és bármennyire is akartam nemtudtam nem rá gondolni. Idegesen ültem fel majd fújtam ki a levegőt.
- Elég ebből. Te is tudod hogy ő nemakar többet tőled és te se tőle. - kántáltam magamnak bár még saját magam se hittem el.
- Faszom.. - idegesen dobtam el egy párnát ami a szekrényem ajtaján csattant. Kipattantam az ágyból majd úgy döntöttem lemegyek a konyhába inni. Az egész épületben csönd és sötétség uralkodott. Csak a telihold fénye világította meg a sötét folyósót amin végigsétáltam. Halkan kapcsoltam fel a lámpát majd nyitottam ki a hűtőt hogy ki vegyek valami gyümölcs levet. Pár másodperc múlva becsuktam a hűtő ajtaját de abban a pillanatban ejtettem ki a kezemből a dobozt ami Bucky kezében landolt a padló helyett.
- Baszki Barnes. Megijesztettél. - szólaltam meg idegesen.
- Mitől félsz szépségem? - kérdezte egy pimasz mosollyal az arcán majd lerakta az előbb elkapott dobozt az asztalra.
- Azthittem egyedül vagyok erre hirtelen itt állsz. Te is megijedtél volna. - léptem a szekrényhez majd levettem egy poharat. A dobozért nyúltam majd kitöltöttem egy kicsit.
- Miért nem alszol? - kérdezte. Ráemeltem a tekintetem hogy a szemébe nézhessek.
- Nemtudok. És te? - kérdeztem vissza miközben egy pillanatra sem vettük le a tekintetünket egymásról.
- Énse. - válaszolt halkan. Egyre közelebb lépett hozzám. Ajkaink között egyre kisebb volt a távolság mikor kapcsoltam hogy a konyhában vagyunk ahol kamerák vannak. Eltoltam magamtól mire ő kérdőn nézett rám.
- Nem szeretném ha megörökítené valaki azt amire készülünk. - mondtam mire Buckynak is leesett.
- Pedig én szívesen visszanézném. - vigyorgott rám mire én csak megforgattam a szemeim.
- Hát jóéjt Bucky. - sétáltam el mellette.
- Jóéjt drágám.