Once upon a time

Magyarórák

Ezek az órák zajosak, és néha teljes káosz az egész. Az osztály több kisebb csoportokra bomlik, vannak azok, akiket nem ragad magával az irodalom és esti alvás hiányukat pótolják, vannak azok, akik teljesen unják magukat és mindemellett társakat is találnak, akikkel „suttogva" beszélgetésbe elegyednek, és vannak azok, akik figyelnek, vagy épp érdekli őket az adott téma, vagy esetleg szimplán csöndben képesek elfoglalni magukat. Az osztály nagyrésze a „suttogom a mondandóm" mellett tesi le a voksát, viszont míg ők abban a hitben élnek, hogy kicsit sem zavarják az órát, közben mégis olyan decibellel sutyorognak egymással, hogy az iskola másik szegletébe is kristály tisztán lehet érteni, ilyenkor a tanárnő igyekszik kitartóan folytatni az órát és fejünkbe verni a tananyagot, bár ez egy igen nagy kihívás, de mégis akadnak ilyenkor olyan tanulók akik ebben a nagy káoszban is kitartóan figyelnek és jegyzetelnek, mivel ők tudják, hogy nem árt azokon az órákon figyelni amiből érettségizni fognak majd. De ezek a tanulók az óra közben a forrongó agyvizükkel próbálnak higgadtak maradni és nem neki ugrani a „suttogó társaságnak". Az óra végén pedig a jegyzetelők padja köré gyűlik a fél osztály és kiskutya szemekkel telefonjukkal a kezükbe könyörögnek az órai jegyzetért, majd egy sóhaj kíséretében eléjük kerül a füzet és mint a vad keselyűk lecsapnak rá, elkattannak a fényképek és félpercig hálát rebeg mind, majd utána mintha mi sem történt volna, folyik tovább az élet az osztályban.