Once upon a time

Földrajzórák

Ezek az órák a legjobbak voltak, mikor még semmit sem sejtő kilencedikesként, beültünk az első földrajzóránkra, füzetünkkel és jegyzeteltünk, még nem sejtettük, hogy ezek az órák lesznek a kedvenceink. A tanár kvázi magának magyarázott, nagy ívben tett arra, hogy a tanulók 90% mit is művel az órán, még a teljesen hangazvarban is rendületlenül mondta tovább, vagy inkább olvasta fel az anyagot a könyvből. Az osztály kezdte felfogni, hogy ezen az órán, ha elalszik valaki, nem sokról marad le, de ha épp éhes volt bárki, teljesen nyugodtan megtudott reggelizni, vagy épp ebédelni anélkül, hogy ezt szóvá tette volna bárki is. A büfében mindig bevásároltunk erre az órára, volt olyan is, hogy egyik illető poprocnal ült be, de ha az egész órát végig olvasta az, aki könyvmoly azért sem szólt a tanár, vagy akár teljesen higgadtan készülhettél a következő órád egyikére, amiből dolgozatot írsz vagy felelsz majd. Aztán azt is sikeresen megfejtettük, hogy puskázni simán lehet, elsőnek mindenki a jobbnál, jobb puskázásokat hajtotta végre, majd kezdtünk rájönni a tanár nagy ívben tesz erre is, tehát akár a nyitott könyvel az öledben, vagy a padon is megírtál egy dolgozatot, esetleg wikipédiáról teljesen kiírtál mindent az adott témáról, na és persze mondani sem kell, hogy az egész csapat, pontosabban páros munka volt. Mert hiába voltak különböző csoportok, szépen kicseréltük őket, és közösen megoldottunk mindent, felosztva ki melyik választ lesi ki. És csodák csodájára senki sem bukott a tárgyból.