3.

4 1 0
                                    

Napokkal később több  újságban megjelent a hír.
A fejszés gyilkos újra lecsapott
Ismeretlen személyt találtak holtan Fall River határában.

Lizbeth, fejezd be!


A nap, ami végleg megpecsételte Lizzie Borden életét.
Ugyanezen a napon felvettük édesanyánk nevét. Így lettünk Heather és Heidi Morse. Így már lényegesen kevesebb  szánakozó pillantást kaptunk. De van ami nem változik.

Mami és papi a konyhában  beszélgettek, miközben Heatherrel a nappaliban játszottunk. Fél füllel hallottam, hogy papiék miről diskurálnak. Eluralkodott rajtam a félelem. Mi lesz ha Lizzie megtalál minket? Mi lesz ha bántja a tulajdon húgait?

Ugyanezen az estén gyötrő rémálomra ébredtem. Egy erdőben voltam, egy ismeretlen helyen, távol a külvilágtól. Az erdő szélén megjelent egy nő.
-Kövess- mondta, és elindult az erdő sűrűlyébe. Követtem. Több méter távolság volt köztünk, mikor hirtelen megállt egy tűzrakóhely előtt. Leült az egyik padra, és elkezdett egy dallamot dúdolni, majd később halkan suttogta:

"Tikotá és Tikoté jó testvérek voltak, Tikotá és Tikoté nem beszél, mert holtak."

Ekkor a nő eltűnt, majd Heather síkítását hallottam. De nem keltem fel. Tudni akartam, hogy tényleg a húgom sikolyát hallottam-e. Tovább mentem a sötétségbe. Ahogy egyre beljebb mentem, úgy lett úrrá rajtam a félelem. A fák felől emberi hangok hallatszódtak.

Én is így kezdtem
Még visszafordulhatsz, ha nem teszed, te is közénk fogsz tartozni
Így fogod végezni
Ezek az utolsó perceid
Ne nézz a szemebe

Hirtelen megjelent előttem két koporsó. Az egyik  koporsóban Abby feküdt, a másikban egy ismeretlen férfi.
Lassan mentem az ismeretlen koporsó felé. A férfi közel járhatott a harmincas éveihez. Enyhe borosta fedte arcát, a fején apró vágás éktelenkedett. Csak az arcát mertem megnézni.
-Nem csak a fején van vágás- hajolt a fülemhez közel egy hang. Villámsebességgel megfordultam, de nem volt mögöttem senki. Mikor visszafordultam, ott állt előttem egy nő. Arcát a sötét miatt nem láttam. Vékony testére szakadt, térd fölé érő szoknyát húzott. Cipőtlen lábával felém indult. A sokktól nem bírtam megmozdulni, úgy éreztem elfogyott az összes levegő. Már csak azt vettem észre, amikor a nő fölém magasodott, így látni engedte fáradt, meggyötört arcát. Lendítette a kezében tartott fejszét és ekkor...
-LIZZIE!

Két üres házWhere stories live. Discover now