Két üres ház

5.

Az idő hirtelen felgyorsult. A télből tavasz lett, a jég és a hó felolvadt, Heather elvégezte a gimnáziumot, Gary letérdelt előttem, összeházasodtunk, született két gyerekünk. De ez a családi idill nem mindenkinek tetszett.
Ahogy Phoebe Davenportnak és Abraham Bordennek sem. Tudtak valamit, amit rajtuk kívül senki más.
-Nekem nem tetszik ez az Allen fiú. Olyan...más, mint egy...épeszű ember-mondta Phoebe nagyi. Már bőven a kilencves éveit taposták mindketten, de Phoebe nagyi egy kicsit meghibbant mióta Garyvel összeházasodtunk. Abraham papi lerendezte annyival, hogy a vén boszorkák nem normálisak.
Nem bírtam rájönni mi bajuk van vele.

Éjjel Heather sikítására ébredtem.
-Itt volt. Azt mondta ártatlan. De nem tudom, hogy ki ő. Már láttam valahol, amikor kisebb voltam. Hasonlít ránk. De neki világosabb a hajszíne.
Nem járhatott itt Lizzie Borden, ha nem tudja, hogy elköltöztünk. Lizzie Borden Fall Riverben van. Ha elmenne a megszokott környezetből megőrülne. Mi van ha mégis itt volt?
Heather nem emlékszik Lizziere. Egyszerűen eltűnt az emlékeiből. Pont, mint Gary az életünkből. A gyermeikeinek az apjuk nélkül kellett felnőnie.

Mikor lementem a földszintre sokkot kaptam. Azt mondták nagyiék Lizzie halott és a holttestét Bostonban találták meg. Ahogy Garyét is. Pár sarokra a házunktól.
Gary Allen és Lizzie Borden ismerték egymást. Túlságosan is.
   Aznap éjjel ismét rémálmok gyötörtek. Évtizedekkel később ismét a sötét erdő mélyén álltam, a koporsók előtt. A különbség az volt, hogy a koporsók száma nőtt.
Abby, apa és... Gary. A harmincas éveiben járó férfi Gary volt. Ugyanolyan borosta fedte arcát, ugyanott volt a vágás.
Felriadtam.
Ha Lizzie halott, őt is látnom kellene. Hol van Lizzie Borden koporsója?
Nem volt. Mert Lizzie Borden élt.

Késztetést éreztem arra, hogy véget vessek ennek a borzalomnak.
Ha nem lenne Lizzie akkor úgy élhetnénk, mint egy normális család. De itt volt Lizzie. Bostonban, az elmémben, az álmomban, a köztudatban, a sötét fenyvesek között. Várt a megfelelő alkalomra. Várta, hogy a félelem uraljon és feladjam. Ezt az örömöt nem adom meg neki. Az életem árán is meg fogom védeni a családomat, amit Ő tett tönkre. Ugyanazt a veszedelmes játszmát fogom játszani amit ő, ott leszek a gondolatai közt egészen addig, amíg meg nem őrül.

Végül ugyanaz lettem, aki voltam. Nem voltam többé Morse. Nem voltam méltó anyám nevéhez, mert visszaestem. Beleestem ugyanabba a hibába amit Gary követett el. Mert Gary is véget akart venni ennek az őrült játszmának. Ő lett az egyik bábu a kiesettek mezején.
Túlságosan szerettem Garyt. Talán emiatt lettem újra olyan. Megint közéjük tartoztam. A hidegvérű, kegyetlen, ellenszenves Bordenek közé. Ismét Heidi Borden lettem.
Mert én teljes paklival játszottam.