Érezlek téged.. +18 /Befejezett/

40.rész/ Két akció/ +18

Egy sötét, poros irodában voltam, ami még ráadásul telis tele volt pókhálóval és én nagyon félek a pókoktól...
Miután magamhoz tértem neki is láttam a feladatomnak.
Nem volt nehéz megtalálni a köpenyt viszont kötve hiszem hogy Piton ilyen jellemtelenül az íróasztal fiókjába tartja.
Egy védő varázsigét magamra mormolva felvettem a köpenyt, egy pillanatra elsötétült minden és akkor értettem meg hogy valójában fekete mágiával volt sújtva. Láthatatlan annak a számára aki kiakarná sajátítani viszont örülök hogy volt annyi eszem hogy nem meggondolatlanul cselekedtem.

Hiányzott a Roxfort..  még az az elképesztő hideg folyosó is, az átjáró előtt állva azon töprengetem hogy egy kör séta a suliban még nem a világ végét jelenti...
Sarkon fordultam és a rideg iroda ajtaját kinyitva a folyosón fújó szél azonnal el kezdett az arcomon táncolni, olyan rég éreztem magam ennyire szabadnak.. ez az a folyosó amin számtalanszor keservesen sírtam és ez.. ez az amit szélsebesen szeltem mindennél boldogabban Dracot keresve. Amin elsőnek végig sétáltam és remélhetőleg nem ez az utolsó alkalom amikor utoljára is.. 
Az ujjaimmal a falat simítva villant be egyre több emlék.
A folyosó végén pont ekkor fordult be két ismerős diák..
Matthew és egy lány.. közelebb érve pontosan kirajzolódott minden körvonal, Pansy volt az.
A szívem hevesen vert.. tudatni akartam velük hogy itt vagyok és minden rendben van.. az utolsó pillanatban félre ugrottam előlük. Matthew megállt és egyenesen rám nézett, mintha látna engem, de az kizárt.
MAGUK KETTEN MIT KERESNEK ILYENKOR A FOLYOSÓN?.- hangzott el a másik irányból.

Nee Piton... Ugrottam fel és rohantam az irodájába az átjáróhoz.
Még utoljára hátra nézet Pansyre és Matthewra akik Pitonnak magyarázkodtak.
Egyből az átjáróba léptem és máris a Malfoy Kúriában találtam magam.
Gyorsan elrejtettem a köpenyt és az ágyba feküdtem.

Hol voltál?.- lépett be Draco az ajtón pár perccel később.
Sétáltam.- pislogtam rá.
Mindenhol kerestelek!.- zárta be az ajtót.
Kint voltam, pár perce jöttem vissza.- ültem az ágy szélére.
Remélem egyszer eljutsz velem kapcsolatban arra a szintre hogy megbízz bennem.. - ült le mellém.
Draco..- néztem a fiút aki csak bámulta maga előtt a földet.
Nee Clary.. majd egyszer ha tényleg bízol bennem!.- fogta meg a kezem.
Én bízom benned, csak..-
Csak mindig lesz valami amit jobb ha nem tudok..- vágott közbe.
Nem így értettem! Hallgass meg..- ültem közelebb hozzá.
Clar...- kezdett bele.
Kérlek!.- vágtam a szavába most én.

Pitonnál voltam.. ahhoz hogy Harry és a többiek bizannak bennem muszáj voltam ellopni tőle a láthatatlanná tévő köpenyt. - magyaráztam.
Már megint Potter?.- állt fel szélsebesen.
Tudod jól hogy nem én irányítok!.- néztem fel rá.
Pedig ideje lenne hogy te irányíts!.- vágta hozzám.
Szerinted én élvezem?.- álltam fel vele szembe.
Már lassan nem tudom mit gondoljak..- fordított hátat.
Hogy mondhatsz nekem ilyet?.- csordul le egy könnycsepp az arcomon.
Semmi rosszat nem mondtam!.- nézett újból rám.
Szerinted én nem arra vágyom hogy csak te meg én?!.- néztem továbbra is a szemeibe.
Mind a ketten ugyan arra vágyunk!.- mondta.
Támogatnunk kéne egymást és nem támadni...- sétáltam az ablakhoz.
Igazad van..-
Micsoda? Draco Malfoy azt mondta hogy igazam van?.- hűledeztem.
Ne szokj hozzá.- csókolt meg.

Este Dracoval írtunk egy levelet Harrynek hogy találkozzunk.
Nem túl jó ötlet hogy énis ott legyek.- mondta Draco.
Az én dolgom a te dolgod is és fordítva is!.- adtam oda a levelet a Bagolynak.
De akkor sem tartom jó ötletnek!.-
Én viszont jó ötletnek tartom!.- nyomtam egy puszit az arcára.

Éjszaka egyik rémálom a másikat követte. Szörnyen aludtam, de Draco jelenléte mindig megnyugvást adott.

Másnap délután egy levelet kaptunk Harrytől válaszként.:
" Ma zárás után a Három seprűben."