Tiltott Vallomás || Ateez Yeosang ff. ||

1. fejezet

Ahogy előre sejtettem, elkéstem. Bár ezt már a kollégáim megszokták, az új főnököm egy figyelmeztetéssel engedett utamra. Már lassan három éve, hogy ennél a cégnél dolgozom, de most az új vezetőség váltás miatt került először veszélybe az állásom a késéseim miatt. Pedig erről nem is én tehetek, hanem a forgalom.

- Sora – intett felém a barátnőm, akit a mérgelődésem miatt észre sem vettem.

- Alice, ne haragudj, csak kicsit elbambultam.

- Vettem észre. Már egy ideje integetek neked, mint egy bolond – morgolódik mellettem. Alice volt az első kollegám, aki először nyitott felém. Nem vagyok az a társasági ember, amin az ide kerülésem sem változtatott. Majd' egy hónapja, hogy elkezdtem dolgozni a cégnél, de senki sem erőlködött, hogy jobban megismerjen. Majd jött Alice. Mint megtudtam, vele azért nem találkoztam az elején, mert éppen külföldön dolgozott, és csak akkor ért haza a kétéves munkájáról. Így pár nappal a hazaérkezése után futottunk össze az irodában, és rögtön egy hullámhosszon voltunk. Régen nem volt ilyen jó barátnőm, mint ő.

- Na mesélj – huppantam le az asztalom előtti székbe.

- Honnan veszed, hogy történt valami?

- Különben nem csináltál volna bolondot magadból, hogy felhívd a figyelmemet.

- Jó, igazad van – adta be a derekát, majd leült a mellettem elhelyezkedő asztalához. – Egy bejelentés van készülőben, és azt hallottam, hogy egy csapatot fognak összeállítani egy külföldi munkához.

- Ahhoz képest, hogy még nincs bejelentve, elég sokat tudsz – húztam fel a szemöldökömet.

- Jól jön az, hogyha a feletteseddel kavarsz - bökött meg, majd gyorsan elhallgatott, mivel a főnökünk sólyomként körözött az asztalunknál. Az idekerülésekor rájött, hogy ránk jobban oda kell figyelnie, csak mert kicsit hangosabbak és élettel telibbek voltunk, mint a többiek.

A nap többi része gyorsan eltelt. Mire befejeztünk egy ruha összeállítást, máris dél volt. Rendeltünk magunknak ebédet, mivel így sok időt meg tudunk spórolni magunknak, és rengeteg tenni valóónk volt még aznap. Majd csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy megbeszélést hívtak össze a mi csapatunknak. Mivel mi már tudtuk, hogy miről fog szólni, nem siettünk be a konferencia terembe, viszont így már helyünk se volt, így kénytelenek voltunk az ajtóban megállni.

- Köszönöm mindenkinek, hogy ilyen gyorsan ideértetek – nézett végig a főnökünk mindenkin, de miközben ránk nézett, egy kis rosszallást véltem felfedezni a szemeiben – Néhányan már sejthetik, hogy miért hívtalak össze titeket, de hogy mindenkinek világos legyen, és ne terjedjen a rossz információ, ezért most elmondom. Cégünk az utóbbi években egyre nagyobb eredményeket ér el mindenki örömére, így a múlt hónapban kiterjeszthettük a kapcsolatainkat más országokra is. Így most már partnerség van köztünk és ausztráliai, németországi, japáni és koreai cégek között. - az utolsónál felkaptam a fejem. Nem túl gyakori, hogy divat cégek más koreai cégekkel kötnek megállapodásokat. Nem olyan nagy ország a divat szempontjából, bár tény és való az utóbbi években egyre felkapottabb, a Hallyu hullámnak köszönhetően.

- Pár héttel ezelőtt kaptunk is egy megbízást, hogy állítsunk össze egy 3-4 fős csapatot -folytatta a főnök.

- És hova fognak menni? Mennyi ideig? -záporoztak a kérdések, mielőtt még be tudta volna fejezni a mondatát.

- Az idő még nincsen kőbe vésve. A céljuk egy állandó csapat össze állítása, de persze rugalmasak ilyen szempontból. Először egy kétéves szerződésről lenne szó, aztán ha meg vannak veletek elégedve, és nektek is megfelel, akkor örömmel meghosszabbítják veletek a szerződést. – ez érdekesen hangzik. Idáig a cégünk csak rövid időszakokra engedte el a stylistjait. Úgy tűnik tényleg stabilabbá vált a cég az utóbbi időszakban, hogyha ezt megengedhetik maguknak.

- Téged érdekelne ez? -súgta nekem Alice

- Nem hangzik rosszul. Úgy sincs olyan sok minden, ami ide köt – vontam meg a vállam – na meg persze ez egy vissza nem térő lehetőség lenne, hogy fejlődni tudjak.

- Elnézést – tette fel a kezét egy srác – azt még nem mondta el, hogy melyik országról van szó.

- Tényleg. Köszönöm, hogy szólt. Nos, az említett állás lehetőség Koreában lesz.