Gyűlöllek és szeretlek |✓|

o n u n c u

FERIT
—————

Ma utazok Londonba, már egy jó ideje nem beszélgettem Adaval, pontosabban azóta mióta itt volt anyáéknál és utána összevesztünk. Bár nincs semmi közöm hozzá és mindkettőnknek meg van a maga sajátos élete. Azért néha néha megtudtam mit csinált, mivel Engin barátnője beszámol neki, hogy mit csináltak ketten vagy mi van mostanság Adaval. Ezeket természetesen Engin továbbítja nekem. 

Reggeli mikor felkeltem és megnéztem a kávékészítés közben, hogy nincs semmi alapanyag egy finom reggelihez így úgy döntöttem, hogy egy kicsi étteremben fogyasztom el a reggelit. Még kávét sem ittam, hogy majd ott iszok címszóval. Felvettem egy fekete farmert és egy barna vászon pólóval mivel elég meleg volt már reggel. Megigazítottam a hajam és fogat is mostam mielőtt elhagytam volna kicsi hajlékomat. Felvettem egy fekete edzőcipőt elraktam a zsebembe a pénztárcámat és el is indultam. 

A szokásos kis étteremben mentem ahol egy idős nénié ez a hely. Nagyon finom ételeket szokott elkészíteni. Sokszor járunk ide Enginnel vagy a családommal egy-egy este ha anyának nincs kedve főzni de össze akarnánk ülni. Már ismernek itt és tudják is, hogy mit szoktam mindig kérni. 

-Jó reggelt-köszöntem amikor beléptem. 

-Jó reggelt Özdemir úr-idézte szavait a pultos férfi-Mit parancsol?

-A szokásosat és mellé egy kávét-a férfi bólintott és már ment is a konyhába leadni a következő rendelést. Én leültem az ablak melletti asztalhoz és elővettem a telefonomat. 

Pár perc múlva már gőzölgött is az ínycsiklandó reggeli és a forró kávé. Megköszöntem és elkezdtem megenni a finomságokat amin a tányéron szerepeltek. 

Fél óra múlva jóllakottan távoztam az étteremből, felvettem napszemüvegemet és indultam is a kocsihoz de valaki belém jött és az egyik kezében lévő ital mind a pólómon végezte. 

-Édes istenem, ne haragudjon-tette szája elé a lány.  Elkezdte dörzsölgetni a foltot a pólómon ami nem volt a legjobb ötlet. 

-Így csak rontasz a helyzeten-fontam csuklója köré kezeimet. 

-Ma eléggé szét szórt vagyok, nagyon sajnálom. 

-Előfordul az ilyen, semmi baj-mosolyogtam rá majd nyújtottam felé a kezemet-Ferit Özdemir. 

-Balca Isikli-mutatkozott be ő is. 

-Gyere meghívlak egy kávéra. 

-Ezt nem inkább nekem kellene?

-Milyen férfi lennék aki hagyja, hogy egy nő fizessen. Amúgy meg én sokkal finomabb kávét tudok főzni-kacsintottam rá. 

-Akkor megkóstolnám azt a híres finom kávét. 

|...|

Hát abból a kávéból más is lett, de nem is bánom. Már nagyon hiányzott az, hogy egy nővel legyek. Balca nagyon tudta amit kell így lehet többször is megkeresem őt. Mellkasomon feküdt míg én hátát simogattam mikor hallottuk, hogy valaki nagyon ütögeti az ajtómat. 

-Vársz valakit?-nézett fel rám mire vagy megrántottam a vállam. A lény egy nagy sóhaj keretében felállt és felvette az egyik ingem és csípőjét rázogatva hagyta el a szobát. 

Nem lehetett hallani tisztán, hogy ki az a váratlan vendég mivel hálóm ajtaja csukva volt. Ismét lépteket hallottam így felültem az ágyon és vártam, hogy nyíljon az ajtó.