Gyűlöllek és szeretlek |✓|

b i r i n c i

ADA
—————

Egy éve, hogy elvesztettem kedvesemet Can-t. Egy üzleti útról jött haza mikor láttam a híradóban, hogy az a járat amin ő ült az eltűnt a radarról. Azonnal hívni kezdtem anyukámat és anyósomat, egyből indultak is. Én a kanapéra roskadva bömböltem plusz még a kicsikém Seyfi is elkezdett sírni. Amint megérkeztek anya a kicsit próbálta nyugtatgatni mi pedig anyósommal egymást, hogy meg fogják találni Can-t. De két nappal később felhívott egy kórház, hogy megtalálták a testét de sajnos nem tudtak segíteni rajta. Ott azokban a percekben összeomlottam, megszűnt körülöttem a világ.  

Reggel hétkor keltem mivel vinnem kell a kicsit bölcsödébe. Már készítettem reggelinket és reggeli kakaóját is. Mikor végeztem mindennel megterítettem majd mentem felkelteni a gyerekemet. 

-Seyfi, kincsem kelni kell-simogattam hátát. Először csak nyöszörgött majd felém fordult és kinyitotta szemét. 

Szembe nézet konkrétan a volt férjemmel. Mindent tőle örökölt a heterokrómiás szemét, igaz Can-nak kék barna volt neki pedig kék és méreg zöld. A rakoncátlan göndör haja világos barna volt, talán ezt örökölte tőlem. 

-Mami-ez volt a kedvenc szavam amikor kiejteti ezt kicsi száján. Ez volt neki az első szava, mindig meg fog maradni, hogy Can azért hisztizett, hogy Seyfi első szava nem apa volt. Hetekig durcás volt, felejthetetlen. 

-Készen van már a reggeli és a kakaó is. 

-Aludni

-Képzeld beszéltem a pókemberrel és azt mondta, hogy ha nem reggelizel akkor nem lehetsz szuperhős. 

-De én szeretnék az lenni-egyből felült az ágyba. Seyfi kedvenc szuperhőse pókember van is olyan pizsamája és ágynemű huzata is plusz egy plüsse is van belőle.  

-Ezért kell megenni a finom reggelit-simogattam buksiját. 

-Akkor menjünk-lerúgta magáról a takarót és már futott is az étkezőbe.

|...|

Leraktam Seyfit a bölcsiben, igaz nehéz volt tőle elmenni. Olyan szomorú amikor nem szeretgetheted a saját gyerekedet amikor csak akarod. Amikor legelőször búcsúztunk el reggel akkor elsírtam magam és minden rossz anyának elhordtam magam. De ez az életrendje, nem tudom sehova sem rakni igaz ott vannak a nagyszülők akik szívesen vigyáznak rá de ők is már nehezebben bírják a tempót, mint egy fiatal. 

-Jó reggelt Ada kisasszony-köszönt nekem a recepciós hölgy Selin. Jó végzi a munkát de a magatartására kezdtek el az elmúlt hetekben panaszkodni. Átnyújtotta a minden napi reggeli kávémat amit mosolyogva köszöntem meg és mentem fel irodámba. 

-Szépséges jó reggelt emberek-robbant be Ceren. Ceren a legjobb barátnőm, még a gimnáziumi években barátkoztunk össze. Ő volt cégünk Pr-osa így nagy szerepe van. 

-Sziaa-mosolyogtam rá.

-Megint rossz anyának mondod magad?-húzta mellém az egyik széket és átkarolt engem.

-Úgy utállak, hogy ennyire ismersz. 

-Én is szeretlek. De nagyon jó híreket hoztam-pattant fel majd az elkezdett hadarni. 

-Drága, nem értek semmi-állítottam le-Vegyél egy mély levegőt és kezd elölről. Mennyi kávét ittál már ma meg?

-Úgy hármat de van egy pohárral az irodámban. 

-Istenem-hajtottam le fejemet az asztalomra.

-Na szóval tegnap este megkeresett egy gazdag pacák. Elkezdte mondani, hogy a pályázat feltételeit. Hát egyből beleegyeztem így esélyes lehetsz a londoni pályázatra. Többet nem árulhatok el de még ma várok tőle egy emailt és majd jövök és beszámolok róla.