Gyűlöllek és szeretlek |✓|

o n ü ç ü n c ü

ADA
—————

Lehet jól döntöttem, lehet, hogy nem. Muszáj voltam megtenni mert féltettem a fiam jövőjét és a cégem jövőjét. Tegnap gyomorgörccsel aludtam el, folyamatosan forgolódtam. Egyszerűen nem jött álom a szememre, ideges voltam. 

Reggel korán keltem és anyát is riasztottam, hogy jöjjön át egy pár órára mivel nekem sürgős elintézni valóm van. Nem avattam be tervembe, elég lesz neki csak akkor tudnia miután megtettem azt amit. 

Már nyolckor elkezdtem készülődni mivel nem tudtam tovább aludni. Előhúztam szekrény legmélyéről egy nyári ruhát. Kezembe akadt a kedvencem a menta zöld ruhám, ezt még Can-tól kaptam a születésnapomra. Imádtam ezt, annyi emlék köt hozzá, például ez volt rajtam mikor megérte a kezemet is. Próbáltam elhessegetni ezeket a gyönyörű emlékeket, hogy ne törjön ki belőlem a zokoghatnék. Vettem pár mély levegőt és felhúztam magamra, ugyanolyan  jól áll rajtam, mint akkor. Bevonultam a fürdőszobába, hajamat fejem tetejére copfoztam, eltüntettem egy kis alapozóval pattanásaimat és tettem fel egy kis szempillaspirált és ennyi volt a nagy sminkelés. Megmostam a fogamat végül bekentem szájfénnyel ajkaimat. 

Közben anya is megjött, ő készített magának egy kávét és szürcsölgette miközben lesétáltam hozzá. 

-Na és kivel lesz a randi?

-Senkivel miért kérded?-néztem rá felhúzott szemöldökkel. 

-Ezt a ruhát tavaly óta nem láttam rajtad. Tudjuk mind, hogy ezt csak akkor vetted fel mikor Canal elmentetek ide-oda vacsorázni. 

-Amint hazaértem beavatlak mindenbe-zártam le ennyivel a témát. Elővettem a szalonnát amit majd Seyfinek készítek egy kis tojással-Felkeltenéd Fifit-néztem rá anyára miközben kavargattam a tojást. 

-Persze-mosolyogva bólintott és felment. 

-Mamii-kisfiam hangjára hátrafordultam. Seyfi anya karjaiban pihent, kezével dörzsölgette szemeit és egy jó nagyot ásított. Átvettem anyától és úgy főztem tovább. Mikor készen lettem leraktam Fifi-t az asztalhoz majd kiszedtem az ételt a táljába. Elővettem egy villát öntöttem teát is mellé és elé csúsztattam a finom reggelit. 

Negyed tíz környékén kopogtattak az ajtómon, ijedten ránéztem anyára aki egy nyugodt mosollyal nézett rám és megölelt. Ez az anyai ölelés egy kicsit megnyugtatott de még mindig ideges vagyok, a gyomrom föl és le liftezik. Felvettem fehér szandálomat és vállamra akasztottam fehér táskámat amiben minden szükségletes dolog van. Kinyitottam az ajtót és szembe találkoztam Ferittel. Egy fekete farmer volt rajta és egy fehér póló ami egy márkás lógóval volt ellátva. 

-Gyönyörű vagy-nyelt egy nagyot miután ő is felmért engem. 

-Köszönöm-mosolyodtam el zavartan-Akkor mehetünk?

-Persze-bólintott majd felém nyújtotta a kezét amibe bele is karoltam és úgy mentünk a kocsijához. Kinyitotta nekem az ajtót amit mosolyogva köszöntem meg ő gyorsan átkocogott a másik oldalra és beült a volán mögé és el is indultunk.

-És hova megyünk?-kíváncsiskodtam. 

-A kedvenc helyemre, személyesen ismerek minden ott dolgozót-nézett rám egy pillanatra.

-Remélem finomakat főznek-nyaltam végig számat.

-Mi van éhes vagy?

-Nem ettem még ma semmit-majd ezt a korgó hasam is alátámasztotta-Mikor érünk már oda-doboltam combomon az ujjaimmal.