Gyűlöllek és szeretlek |✓|

o n s e k i z i n c i

FERIT
—————

-Apa?-dermedt le az előttem álló Ada. Egy ideig farkasszemet ívtak majd a szemem előtt láttam, hogy Ada összecsuklik. Szerencsére a gyors reflexem miatt el tudtam kapni és a földre huppantunk le. 

-Itt vagyok, Ada kelj fel-pofozgattam meg egy kicsit arcát. 

-Ada kislányom-sietett hozzám a férfi. 

-Ne merjen közelebb jönni, maga miatt ájult el. És valaki hozzon már vizet. 

-Tessék Ferit úr-adta a kezembe a pohár hideg vizet. 

Belemártottam ujjaimat és locsolni kezdtem szépséges arcát. Majd egy kicsit öntöttem mindkét csuklójára és a tarkójára is. 

-Ada, most már igazán felkelhetnél, kezdesz megijeszteni. Ada-rázogattam meg vállát, ütögettem meg enyhén az arcát de semmit nem reagált-Valaki hívja a mentőket. 

-Máris-kiáltott fel valaki és már hívta is őket. 

Csak néztem gyönyörű arcát amin egy mosoly ráncok sem jelentek meg, vagy nem forgatta szemét egy-egy megjegyzésemen. Nem akarok elveszíteni őt. 

|...|

-Kisfiam nyugi-simította anya a kezét a vállamra. 

-Anya ne mond nekem azt, hogy nyugodjak le mikor itt fekszik bent a kórházba és azt se tudja ki ő valójában. Nagyon nem ez a helyzet. Jó?

-Értem, Ferit.Egyébként mi történt mert engem nem avattál be semmibe csak annyit mondtál a telefonba, hogy jöjjek ide?

-Ada apja beállított hozzánk és nem repesett az örömtől azt elhiheted. A végén már csak azt vettem észre, hogy csuklik össze előttem-idéztem fel a délelőtti történéseket. 

-Ada anyukáját már felhívtad?

-Basszus, nem-pattantam fel-most gyorsan értesítem-anya csak megértően bólintott én pedig egy kicsit arrébb álltam. 

-Szia Ferit, hogy hogy hívtál?-szólt bele a telefonba az nő. 

-Jó napot Defne asszony. Szerintem üljön le mielőtt elkezdem a mondandómat

-Ferit ne ijesztgess, na leültem mondhatod 

-Ada kórházban van-mondtam ki egy szuszra.

-Hogy micsoda? De....hát miért? 

-Megjelent Ada apukája és egyszer csak elájult Ada. Már rég óta eszméletlenül fekszik a kórházi ágyban és nem tudjuk mikor kel fel. De az orvosok se tudják, hogy miért alszik még mindig 

-Odamegyek Ferit, látni akarom a lányomat. És viszem Seyfit is mivel nálam hagyta Ada 

-Rendben, hívjon kérem, mert akkor lemegyek eléjük 

-Köszönöm, hogy szóltál Ferit. Most összeszedem Seyfit és indulunk 

-Rendben Defne asszony-mondtam majd kinyomtam a hívást. 

-Nemsokára jönnek-ültem vissza anyához. 

-Jönnek?-fordul felém kérdő tekintettel.   

-Defne asszony és Seyfi. Ada rábízta a fiát és nem tudja senkihez se vinni így elhozza magával. 

-Értem-bólintott egy aprót anya. 

Húsz perccel később már lent álltam a bejárat előtt és vártam, hogy megérkezzenek Defne asszonyék. Amint megláttam az ismerős kocsit megindultam feléjük, hogy segítsek nekik. Bekopogtattam az asszony ablakán mire elmosolyodott és kiszállt, én addig kiszedtem üléséből Seyfit.