𝑻𝒆𝒂𝒄𝒉 𝒎𝒆 -𝓢𝓵𝓸𝔀𝓵𝔂- ᴍʀ. ᴍᴏᴏʀᴇ

7. Új osztálytárs

Sziasztok drágáim. :)
Köszönöm, hogy eddig a részig is eljutottatok. Remélem tetszeni fog. Kicsit nehéz volt ezt a részt megírnom, sok mindent átírtam megváltoztattam az eredetitől eltérően. Jó olvasást!🥰😘

Már javában tartott az első óra, mikor kopogtattak az ajtón, majd Mr.Wood jött be egy számomra ismeretlen lánnyal, aki határozottan nézett körbe az osztályteremben, majd tekintete megállt a mellettem lévő padon. Barna göndör haja, megzabolázhatatlan tincsekben omlott a vállára, ami a kreol bőrével és a ruhájával tökéletes összhangban volt. 

- Ms.Powell, és kedves diákok - kezdte az igazgató - szeretném bemutatni az új osztálytársukat, Ms. Daisy Edwards - mutatta be a lányt a férfi. - Fogadjátok őt sok-sok szeretettel, és Ms. Fanning, kérem vezesse körbe Ms. Edwards-ot az iskolában - tette hozzá.

Lenah szemmel láthatóan nem örült a feladatnak, de sóhajtott egyet és bólintott.

Daisy a táskáját fogta az egyik kezével, ujján rengeteg gyűrű sorakozott, másik keze lazán lógott csípője mellett. Nyakánál összekötött fekete toppot viselt, egy sötét farmernadrággal. 

- Foglaljon helyet Ms.Edwards - mondta neki az angol tanárnőnk, miután az igazgató elhagyta a termet, majd visszafordult a táblához.

Nagyon érdekesnek találtam ezt a lányt, sugárzott belőle a magabiztosság. Ilyenkor sajnálom, hogy itt nem divat a bemutatkozás, szívesen meghallgattam volna honnan jött, és miért került ide a tanév közepén.

Daisy mellettem foglalt helyet a másik padban, ahogy azt már előre kinézte magának. Most vettem csak észre, hogy egy nagyobb arany karika fülbevalót viselt ami kikandikált dús a hajzuhatag mögül, a szempillái pedig olyan nagyok voltak, hogy még ilyen messziről is látható volt. Minden lány irigykedhet rá... Talán kicsit én is irigykedek.... Egy diszkrét torokköszörülés zökkentett ki a gondolataimból és ekkor vettem észre, hogy a szempillák tulajdonosa épp rám tekint nagy szemeivel.

- Kérhetek egy tollat? - kérdezte tőlem, én pedig zavaromban adtam neki kettőt is. 

Úristen csak nehogy azt higgye, hogy valami kukkoló vagyok...

Ezután nem néztem többet rá. Óra után kedvesen megköszönte a tollakat, majd sietve távozott a teremből. 

Ebédszünet mondhatni eseménytelenül telt. Ma nem zaklatott Lenah így nyugodtan tudtam elfogyasztani az ebédem. Valószínűleg lefoglalta az új lány pesztrálása. Nem mondom, hogy nem örülök ennek. 

Délután pedig már a büntetésem felé tartottam, amikor Daisy-t pillantottam meg Mr.Moore-ral beszélni. Nem hallottam miről beszélnek, de mégis olyan kellemetlenül éreztem magam a látvány miatt. Daisy mosolygott a férfira, aki szintén megejtett felé egy halvány ellenben irtó dögös félmosolyt. Gyorsabban kezdtem haladni az említettek felé, észre sem vettem, hogy szinte már rohantam, csak akkor, mikor már szinte szuszogva értem oda. 

Mindketten meglepődve pillantottak felém.

- Ms.Jones, csak nem a büntetésére igyekszik ilyen lelkesen? - kérdezte szórakozottan. - Ne aggódjon az megvárja - nézett rám mosolyogva. Láthatóan jól szórakozott a saját beszólásán. 

Micsoda egoista! Kicsit meg is lepődtem, nem igazán lehet Mr.Moore-t ilyen hangulatban látni.

Időközben az említett személy ott hagyott, hogy elintézzen még pár sulis dolgot, így az új lánnyal ott maradtunk kettesben. 

Daisy-re néztem, aki még mindig meglepetten nézett felém. 

- Túlélted az első napod? - érdeklődtem kedvesen, bár inkább tűnt szánalmas próbálkozásnak.