𝑻𝒆𝒂𝒄𝒉 𝒎𝒆 -𝓢𝓵𝓸𝔀𝓵𝔂- ᴍʀ. ᴍᴏᴏʀᴇ

5. Ítélet

Másnap reggel a megbeszéltek szerint az igazgatói irodában kezdtem a napot. Mr. Wood az igazgató és a földrajz tanárom már vártak rám.

- Jó reggelt Ms. Jones. - Köszöntött Mr. Igazgató. - nem szeretném sokáig feltartani, le ne maradjon az órájáról, még akkor sem, ha a tanárja épp itt van. - kacsintott rám.

Elmosolyodtam, de a rossz érzésem nem múlt el. Aggódtam, hogy miféle büntetést kapok.

- Nos, a tegnapi beszélgetésünk után sokat gondolkodtam, hogy mivel tudná tölteni a büntetését, és pompás ötletem támadt. - mondta vidáman.

Feszülten vártam az ítéletet, hiába volt vidám az előttem álló idős férfi, nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy ne érezzem akasztáson magam.

- Mr. Moore mondta, hogy rengeteg feladata van az iskolában délutánonként, így úgy döntöttem, hogy neki fog segíteni minden délután. Két hétig. - nézett rám jelentőség teljesen. - Az, hogy mikor mit fog csinálni, azt Mr.Moore fogja eldönteni. - mondta és habár még akart valamit mondani, én nem bírtam ki és félbeszakítottam.

- Értem igazgató úr, de értem minden nap jön édesapám suli után, ezt megbeszélték már vele is? - kérdeztem és kezdtem kétségbe esni. Nem akarok délutánonként a suliban maradni és csicskásat játszani.

- Igen, már megbeszéltem az apjával, aki rábólintott egy feltétellel, még pedig azzal a feltétellel, ha azokon a napokon, mikor nem tud magáért jönni, valaki hazahozza. Mr. Moore vállalta a feladatot. - ült le a székébe, miután befejezte a mondandóját.

Rá néztem az említett férfire, aki féloldalasan elmosolyodott és bólintott.

Összehúztam magam, kedveltem a férfit, de nem bíztam benne. Féltem ettől az egésztől. Apával szeretnék hazamenni, mint ahogy eddig is.

- Csak két hétről van szó - szólalt meg a tanárom nyugodtan. - És csak akkor, amikor az édesapja nem ér rá - fejezte be.

Bólintottam, hogy megértettem, de akkor sem értettem egyet ezzel a döntéssel.

Miután megbeszéltük a részleteket, a földrajztanárom kíséretében - aki már innentől két hétig a testőröm és főnököm is - elindultunk földrajz órára.

Hogy kerülhettem ilyen helyzetbe? - gondoltam frusztráltan.

A földrajz óra lassan telt, én pedig azon gondolkodtam végig, hogy mi lesz a feladatom délután. Mr. Moore nem volt túl közlékeny a feladatommal kapcsolatban. Semmi kedvem nem volt az egész herce-hurcához, mégis mintha kicsit izgatott is lettem volna. Nem éreztem ilyet már több mint egy éve.

Az óra végével az osztálytársaim, mint a puskából kilőtt lövedék, úgy száguldoztak ki a teremből.

- Ms. Jones! - szólított meg a "kedvenc" tanárom.

Érdeklődve tekintettem rá vissza. A férfi, az asztalánál ült és nézett valami napló féleséget a kezében. Szemüveget viselt és úgy olvasta, ami a naplóba van írva, fel sem tekintve rám.

Közelebb léptem felé és vártam mit szeretne mondani. Mindeközben az arcát fürkésztem. Szemüvege kiemelte mekkora szempillái vannak, nagyon jól nézett ki így. - haraptam az ajkamba. Észre se vettem, hogy időközben rám nézett. Hirtelen mintha egy apró zavart véltem volna felfedezni az arcán, amit szinte azonnal rendezett, majd megköszörülte a torkát miközben letette a kezében lévő naplót. Egy határidő napló volt. - néztem az asztalon lévő tárgyra.

Visszanéztem rá. - Szóóóval...? - húztam el a kérdést.

A férfi az arcomat fürkészte, számomra ismeretlen tekintettel.