𝑻𝒆𝒂𝒄𝒉 𝒎𝒆 -𝓢𝓵𝓸𝔀𝓵𝔂- ᴍʀ. ᴍᴏᴏʀᴇ

6. Bűnös gondolatok?

Nem mondom, hogy életem délutánja volt a tegnapi, azt se mondom, hogy a legrosszabb lett volna. Esküszöm még kicsit jól is éreztem magam a földrajz tanárom társaságában. Nem beszéltünk ugyan sokat, de ez így volt jó. Nem szeretem a felesleges és kötelező társalgásokat. Ennek fényében a mai délutánt már nem bántam annyira, és talán nem lesz vészes ez a két hét sem. - gondoltam, miközben a folyosón sétáltam az ebédszünetben.

Nem voltam túl éhes, de megígértem apámnak, hogy minden nap ebédelek egy keveset. Az itteni kaját annyira nem bírom, úgyhogy hoztam magammal otthonról.

Elindultam a már megszokott asztalomhoz, a megszokott zenémet hallgatva, mikoris elém állt valaki. Egy olyan valaki, akit a hátam közepére se kívántam jelen pillanatban. Karba tett kézzel fintorogva nézett rám, valamit magyarázott, de nem hallottam a fülemben szóló zene miatt.

Megforgattam a szemeim és próbáltam kikerülni Lenah-t, aki ezt nem engedte és a karomnál fogva visszarántott.

- Ide figyelj te nyomorék kis ringyó, nekem te ne fordíts hátat, ha hozzád beszélek! - köpte felém a szavakat.

Kirántottam a karom a szorításából miközben küldtem felé pár lenéző pillantást.

- Sajnos még mindig nem érdekel, mit vinnyogsz nekem. - néztem rá.

Lenah gonoszan elmosolyodott. - Tényleg nem érdekel? Hah... - mondta majd elvette a kólámat a kezemből.

- Azt hiszed te vagy itt most a Sztár? Téged mindenkinek sajnálni kell, és azt csinálhatsz, amit akarsz? - kérdezte, miközben a kólámat ide oda forgatta a kezében, ezzel kellőképpen felrázva.

- Nem hiszem ezt Lenah, ezt te is jól tudod. - szóltam közbe nyugodtan.

- Nem mi? - nevetett fel keserűen. - Engem pedig nem versz át - nézett rám összehúzott szemöldökkel. Majd a következő másodpercben rám nyitotta a felrázott kólámat, amitől tiszta nedves ragacs lett a pulcsim. A maradék kóla, ami nem rázódott ki, pedig a fejemen landolt.

- Ezt Jack miatt kapod. - súgta a fülembe, majd otthagyott.

Hangosan felsóhajtottam ahogy végig néztem magamon és próbáltam letörölni magamról a kólát, persze tudtam, hogy ennek semmi értelme, de megpróbáltam... Otthagytam csapot-papot, hogy a wc-ben próbáljam kimosni a ragacsot a pulcsimból is és persze a hajamból is... Az egész ebédszünetem erre ment el, kicsit még a következő órámból is jó pár perc. A hajam próbáltam megszárítani a kéz szárító segítségével... Igen, idáig elmentem, hogy ne vizes hajjal kelljen mászkálnom a suliban, természetesen sikertelenül. A pulcsim is persze totálisan vizes maradt így csak a spagetti pántos vékony felsőm védett meg attól, hogy megfázzak. Persze azt is összevizeztem, amilyen béna vagyok....

Egy húsz perces szenvedés után nagy nehezen összeszedtem magam és elindultam az órámra. Tuti büntetést kapok, de már amúgy is van két hét a rovásomon, ez a plusz már nem igazán számít, így inkább arra jutottam, hogy előbb a pulcsim teszem be a szekrényembe, hogy ne hurcolásszam magammal feleslegesen. Ekkor meghallottam, hogy egy mély hang a nevemen szólít.

- Ms. Jones! - hallottam és a hang forrása felé fordítottam a fejem.

- Mr. Moore.... - Neveztem meg én is a hang forrását.

A férfi végig mért és összehúzta a szemét, kicsit a homloka is ráncba szökött. Elég szánalmasan nézhettem ki. A hajam a víztől begöndörödött és kócosnak hatott, a felsőm is majdhogynem átlátszott a bénázásom miatt a WC-ben, az arcomon pedig tükröződött a hangulatom... nem lennék most a legkevésbé sem a suliban.