Uchiha fogságban ~NaruSasu fanfiction-yandere /szerkesztés és írás alatt/

Tizedik

Naruto szemszöge :

Mikor felébredtem még mindig Kakashi-sensei ágyában voltam de a senseiem sehol sincs, amin persze nem csodálkoztam hisz már dél elmúlt.
Feltápázkodtam a kényelmes ágyból és kimentem a napaliba ahol Kakashi már felöltözve készítette a reggelinket.
-Mi lesz a kaja? - kérdeztem miközben helyettfoglaltam a kanapén.
-Tükörtojás bacon-el.
-Mikor keltél?
-6-kor.
-Mi a fenének kellsz szombaton 6-kor?
-Gondolkodtam.-ezután megfogott kétt tányért és lerakta az asztalra majd rájuk a kaját.
-Akarsz erről beszélni?
-Igen, reggel azon gondolkodtam, hogy mi lenne a helyes döntés de nem jutottam dűlőre. - mondta majd elkezdett enni a szürkehajú. Én is így tettem.
-Figyelj, Sakura naggyon kedves és biztos megfog érteni csak mond el neki őszintén, hogy mit érzel.
-De ha azt mondja, hogy nem szeret vagy meggyűlől?
-Biztos nem fog meggyűlőlni és szerintem tényleg szeret.
-De ő mindig Sasukéért volt oda, engem soha nem vett figyelembe, csak úgy mint tanárt.
-Jó az igaz, hogy sokáig odavolt Sasuért de nekem elmodta már 7-ben, hogy már nem szerelmes belé csupán csak felnéz rá mint barát.
-Tényleg?! - úgy csillogott a szeme mintha ezt akarta volna hallani egész életében.
-Igen!
-Oké, de mikor mondjam el?
-Legyen szilveszterkór, rendeztünk egy összejövetelt és szerintem senkinek sem lesz ellenére ha te is eljössz. - mondtam az igazat hisz minden diák kedveli Kakashi-senseit hisz mindig is olyan fiatalos, trendi és jófej volt.
-Köszönöm! - majd a nyakamba ugrott és ennek hatására leestünk a parkettára.
-Nincs mit, de ez fájt.
-Bocsi. - Nevetett kínosan majd visszaültünk enni. - Na és te?
-Mivan velem?
-Van valakid, tetszik valaki?
-Nem, nincs senkim sem. - Jesszus milyen borzasztóan tudok hazudni.
-Naaa! Hallottam ám, hogy becézted a Uchihát! - Mi tényleg kimontam, hogy Sasu?
-Jolvan, igen megszerettem Sasukét.
-Tudtam! - mi?
-Mivan?
-Mindig is tudtam, hogy egyszer úgy is összefogtok jönni! - Jesszus, lehet megártott neki a sok yaoi(boy x boy) köny amit szokott olvasni.
-Na, nem vagyunk eggyütt, de miből gondoltad, hogy össze fogunk jönni?
-Onnan, hogy mindig is közel álltatok egymáshoz, nem barátok, nem ellenségek. Se veled, se nélküled kapcsolatotok volt és mindig is tudtam, hogy ennek csak szerelem lehet a vége. - mondta egy kielégült arcal amiből az sugárzott, hogy "Én megmondtam".
-Jolvan, de ez nem ilyen egyszerű.
-Ő nem meleg, ugye?
-De... És szeret is.
-Akkor meg?!
-Hát tegnap mondta el csak én annyira hülyén reagáltam le, hogy szerintem azt hiszi megutáltam.
-Akkor meg miért vagy még itt? Meny el hozzá és mond el neki, hogy nem utálod!
-Jó!-nem tudom mi ütött belém de azt, hiszem tényleg ez kell tennem.
Felkaptam a cipőm és a telefonom és mivel semmi cuccom nem volt itt ezért ell kellet rohanjak haza mert Gaaraék háza rohadt messze van és semmi kedvem sincs oda menni. Rohantam ahogy csak tudtam de mivel én sem vagyok egy super men ezért mikor már majdnem ott voltam a házam bejáratánál kifáradtam és csak sétálni tudtam. Mikor oda értem a lépcsőhöz megláttam egy testet ott heverni az ajtóm ellőtt. Kikerekedett a szemem mikor megláttam, hogy ki az. Már az éjsötét hajából tudtam, hogy ki az. Sasuke, véres volt a haja. Valószínű, hogy beverte a fejét. A teste kihült.
-Nem.. Nem.. Nem.. Ne.. - Előkaptam a telefonom és  hívtam a mentőket. Azt mondták, hogy azzonnal ott lesznek és, hogy addig próbáljam felébreszteni, lélegeztetni. Nem halhat meg, de már nem lélegzik, nincs púlzusa. Meghalt. A teste kihűlt. Csináltam szájonlélegeztetést és szívmasszást. Egyszer csak lélegzett eggyett. A szememből folyni kezdtek a könnyek és folytattam a szívmasszást és a lélegeztetést. 31 szívmasszás és 2 lélegeztetés. Hirtelen kapkodni kezdte a levegőt és a mentősök is megjöttek. Azzonall kihoztak a kocsiból egy hordágyat és rárakták. Kappott egy lélegeztető maszkot is. Egy nő megkért, hogy üljek be én is a kocsiba.
Be ültem. Adtak Sasunak infúziót amin az állt, hogy H2O(Tudom, hogy nem így kell írni de máshogy nem tudom), vizet kapott.
-Körülbelül 10 órája fekszik eszméletlenül. - Mondta egy maszkos férfi. Újra folyni kezdtek a könnyeim, 10 órája fekszik? Hogy, történhetett ez?!

Ohayo!
Mikor ezt a részt elkezdtem írni semmi ikhletem nem volt szóval bocsi ha sablonos lett. Ma visszaolvastam az eddigi részeket és rengetek helyesírási hibát találtam, szóval ha netán láttok egy hibát kérlek szóljatok mert engem nagyon iritál mikor olvasok egy könyvet és találok egy helyesírási hibát. Naggyon örülök, hogy ennyien várjátok a következő részeket ezért gondoltam arra, hogy talán majd ez után írok egy, komolyabb mondandójú, igényesebb könyvet. De persze előtte befejezem ezt a könyvemet.
By, by!