Uchiha fogságban ~NaruSasu fanfiction-yandere /szerkesztés és írás alatt/

Tizenötödik

Kakashi szemszöge:

Naruto megigérte, hogy ezen a héten pénteken, az osztálytalálkozón segít a Sakurás ügyben. Még mindig félek. Lehet, hogy egy nyomulós öregemberenk fog tartani aki megunta a vele egykorúakat. Félek, de ott lesz Naruto.

Naruto szemszöge:

Tegnap este egy kicsit kikeltem magamból. Nem akartam csak úgy letámadni Sasukét, csak tényleg szeretem. És félek, hogy ő csak kihasznál engem. Hisz gondoljunk csak bele, Uchiha Sasuke aki akárhová is ment, ott a lányok meghaltak érte. Csak mert jól néz ki, és hihetetlen sármja van. És ezután hirtelen eszébejutt, hogy szerelmes a szerencsétlen, hülye legjobb fiú barátjába. Nemmellesleg rájön, hogy meleg. Na, persze. Ez túl szép ahoz, hogy igaz legyen. Nem akarok megint a padlón lenni. Nem mintha nost nem lennék ott. De visszatérve az estére, miután Sasu fellment letusolni én összeszedtem a cuccaim és hazamentem. Igen, tudom. Ez most tényleg egy hirtelen hiszti rohamnak tűnhet de nem az, csak kell egy kis idő gondolkodni. Bár erre akkor is gondolhattam volna mielőtt lefeküdtem az Uchihával. Igen, sokszor hamarabb cselekszek mint sem, hogy gondolkodjak. Viszont ha megint egyedül leszek csak magamat tudom szidni és sajnáltatni, át kell mennem Kakashi-hoz.

Kakashi szemszöge:

Olyan egy óra fele csöngettek.
-Ki a fene az? - mondtam egy kissé fáradtas hangon. Megyek, kinyitom az ajtót.
-Naruto? Mit keresel itt? - Naruto ott ált az ajtómba egy szál pizsamába.-Mi történt? - Aggódom.
-Ja semmi, csak szükségem van egy kis társaságra. - Mondta rekedtes hangon amitől kissé meglepődtem.
-Gyere be.-bólintott majd belépdelt a házba. Bezártam az ajtót és leültem a díványra, megpaskoltam a mellettem lévő helyett mutatva Narutonak, hogy leülhet.-Mi történt?-nyelt egyett majd belekezdett.
-Szóval az van, hogy naggyon megszerettem valakit akit nem kellett volna. - mondta elfolytott hangon. Sejtem kire gondol.
-Sasuke az? - kérdeztem tapintatosan miközben átérzően a vállára tettem a kezem. Bólintott.
-Én tényleg szeretem és azt mondja, hogy ő is engem de nem tesz semmit sem, annyira hideg és közömbös. -a mondandója végére kitört belőle a sírás. Átöleltem. Lerántottam a maszkom, hisz ez most tényleg komoly. Megszakadt a szívem mikor hallottam keserves sírását. Úgy tűnik, hogy ez nem csak a Sasukés ügy hanem valami más is amit régota tart.
-Figyelj, Sasuke nem az a fajta aki játszadozna az emberekkel. Sasuke mindig is ilyen volt, rideg. De biztos megfog nyílni előtted csak adj neki időt. Hidd el, minden jó lesz, idővel.
-Honnan t.. tud.. od? - kérdezte szipogva.
-Csak tudom, bíz bennem. - nem tudom mennyitt segítettem ezzel de még van valami a tarsojomban.-Millene ha elmondanád nekem, hogy mit érzel és, hogy mit gondolsz? Hátha tudok valami értelmesett mondani.
-Jó. - Adtam neki papír zsebkendőt majd belekezdett. - Szóval, igazából nem csak Sasuke miatt vagyok szomorú. Mindig érzek valamit, valamit ami olyan mint egy súly a vállamon. Ami mindig amikor feltérdelek a piszokból megnő, és visszaránt. Olyan mint amikor újra és újra megpróbálod de nem sikerül ezért próbálkozol máshogy, de az sem jön be. Aztán pihensz egy kicsitt de annyira elvagy fáradva, hogy nem tudsz felállni és feladod. De én nem akarom feladni, de mindig mikor megszeretek valakit az ellök magától és újra összetörök és emiatt utálom magam. Utálom magam mert mindig segítek mindenkinek, erre ők kihasználnak. Én mindenkinek csak egy átjáró vagyok, soha senki nem értékelt akármit is tettem. Elegem van. - Tudtam, hogy van valami más is. A szívem összeszorul ahogy hallom, hogy mennyire lenézi magát. Nem, nem érdemled meg.
-Figyelj, én itt vagyok. Én soha nem használnálak ki, soha! Érted!? Te vagy az aki mindig segített és meghalgatott pedig én csak a tanárod vagyok! Segítek! Na meg, ott vannak a többiek is!
-Többiek?
-Igen, Shikamaru, Kiba, Neji, Sakura. Ők is meghalgatnak.
-Tch... Shikamaru csak fekszik a padján, néha elmegyünk bandázni de a lustálkodáson kívül csak az okoskodáshoz ért. Kiba pedig, a szemmem láttára smárolta le azt a lányt akivel elméletileg jártam. Neji meg csak magával törődik. Sakura, ő meg csak Sasukéval törődött aztán lesem szart engem.
-Ne legyél ennyire pesszimista!
-De ez az igazság! Tudom, te mindig meghalgatsz és segítesz de te sem tudsz megmenteni.
-Honnan tudod?! Csak enged, hogy megpróbáljam!
-Ha megpróbálod akkor az már a te problémád is lesz! Nem akarlak belekeverni ebbe az egész hülyeségbe!
-Ugyan... Már akkor belekavartál mikor barátok lettünk.
Narutonak most hatalmas lelki támaszra van szüksége. Felhívom Sasukét miután Naruto elaludt.

Ohayo!
Remélem tetszett ez a naggyon rövidke rész, nemsoká jön a kövi!
By, by!