Uchiha fogságban ~NaruSasu fanfiction-yandere /szerkesztés és írás alatt/

Kilencedik

Sasuke szemszöge:

Nem hiszem el, hogy elmondtam. Mekkora barom vagyok. Mellesleg azt hittem, hogy nem szereti Hinatát Naruto. Elcsesztem mindent.
Miután Naruto kiviharzott a szobából erőm sem volt utána menni csak órdibáltam utána. Pár percig még lesokolódva álltam a saját szavaim hallatán és Naruto keserves zokogása miatt. Ahogy Naruto sírt az valami borzasztó volt, fájt halgatni is nem, hogy ránézni az eleve gyönyörű arcára ami még pár perce olyan szívetszorító látvány volt, mintha valaki kiszívta volna a vért a szívemből és kiöntötte volna elém. Elsem tudom képzelni micsoda fájdalmat érezhet a szerelmem. Naruto arcából és hangjából ítélve nem csak az miatt sírt, hogy Kiba és Hinatta smároltak, ez inkább olyan volt mintha most szabadult volna fel rengeteg fájdalom, düh, szeretet és kín amit eddig elfojtott. És ha valaki, akkor én ezt az érzést pontosan ismerem.
Hangosan elkezdtem zihálni és fogaimat összeszorítva próbáltam visszafogni az ordítást ami ki akart törni belőlem. Ám ez most nem a szomorúságtól hanem a dühtől és a bosszúvágytól akart kijönni. Mérges voltam a fehérszemű szukára amiért megbántotta azt akit a legjobban szeretek. Naruto sírt és erről Hyuga Hinata tehet, elcsesztem miatta. Meg fogom ölni, látni akarom ahogy ő ugyan úgy zokog mint Naruto. Hallani akarom a lilahajú fájdalmas ordítását, de ez nem csak a szuka hanem a kutyafajzat hibája is. Tudta, hogy eggyüt van a kurva Naruto - senpaial mégis smárolt vele. Bűnhődniük kell.
Ekkor észbekaptam és elkezdtem rohanni ki a házból, az utcán keresztül Naruto házáig. Fáradt vagyok és szédülök de nem a csekély alkohol miatt amit sunyiban ittam hanem a feszültségtől. Sajgott a fejem de a túlzott adrenalin szintem miatt legalább a fájó lábaimat nem éreztem. Habozás nélkül becsengettem de nem nyitódott az ajtó, se léptek, se hangok. Semmi. Nincs itthon senki. Biztos nincs, éreztem a háznak az atnoszférájából meglehet állapítani, hogy egy lélek sincs itt. De ha nincs itt akkor mégis hol a halálban van? Nem tudom megerőltetni magam és mivel az adrenalin csökkent a szervezetemben a heves vágyakkal elentétben, elkezdtek fájni a lábaim is. Nem tudtam megálni a lábamon. Fájt a fejem, a hasam, a lábam és nem bírtam tovább. Az elmém kikapcsolt és zokogni kezdtem, nem voltam hangos, soha sem voltam az a hangosan síró típus. A lábaim is feladták a szolgálatott és összeestem. A fejem a betonon landólt amitől mindne egyre homájosabb lett és végül minden elsötetült.

Ohayo!
Ez egy kicsit rövidebb részre sikeredett de azért remélem élveztétek olvasni Sasuke gondolatait és tetteit. Ja és nyugalom, nem várható KakaNaru ship! És készüljetek mert a kövi részben elég nagy fordulatok lesznek. Remélem bírjátok a vért. 😅^o^
By, by!