Törékeny [Max Verstappen ff.]

12/1. Villámcsapás

Ajánlott zene: The Weeknd - Heartless

"Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba."

~ Johnny Depp

/Max Verstappen/

2019. június 3. Thalgau, Salzburg, Ausztria

El nem mondhatom, milyen rohadt gyönyörű látvány az, ahogy az aranylóan fénylő folyadék a benne lévő jégkockával együtt lötykölődik a pohárban, amit kezem között forgatok. Hihetetlen megnyugtató. Hát még a whisky hatása, mely jótékonyan szedálja le agyamat. Másképp szélsebességgel ontaná magából a gondolatokat, melyeknek központjában egyetlen lány szerepelne, aki minden, csak nem a barátnőm. Én mégis őt csókoltam nemrég a közös szobánk fürdőjében. Elize ajkai pedig még részegségemben is kísértenek. Mint egy jóleső, édes méreg, amiből csak többet akarsz, hiába tudod, hogy halálos. Mert, ha így folytatom, bele fogok pusztulni a sóvárgásba, ami egyre erősebben köt a belga nőhöz. Hiába küzdök ellene, annál rosszabb. Mégsem vagyok képes engedni neki. Még mindig tartok tőle, milyen hatással lenne az életemre, ha hagynám berobbanni abba edzőmet. Ennél is jobban. Talán a legnagyobb gond az, hogy nem voltam felkészülve az Elize-hatásra, mely észrevétlenül, de annál nagyobb erővel zúdult rá a mindennapjaimra.

Szánalmasnak tartom magam, amiért minden szó nélkül elmenekültem ahelyett, hogy szembenéztem volna a helyzettel, amit tulajdonképpen én okoztam. Most mégis úgy érzem, ez volt a helyes döntés. Az egyetlen elhatározás, aminek a végén talán nem öljük meg egymást. Mert biztos vagyok benne, ha a helyiségben maradok, vagy világraszóló vita alakult volna a dologból, vagy az ágyban kötünk ki, feltérképezve egymás testének minden centiméterét. Amúgy sem álltam messze tőle, hogy engedjek a csábításnak, elvégre Elize egy szál törölközőben állt előttem. A gondolat pedig, hogy mindössze egy puha textil takarta el előlem a testét, beindított. Nem kicsit. Ha szemmel vetkőztetni lehetett volna, elismerem, azonnal letéptem volna az anyagot róla. Ezért vált sürgetővé számomra a távozás. Túlságosan felkavart a csók ahhoz, hogy kontrollálni tudjam az állítólag nem létező érzéseimet. Minél messzebbre kellett meneküljek, mielőtt elnyelt volna a kísértés, amit a belga lány puszta létezése hoz magával.

Ehhez képest csak a hotel bárjáig jutottam, ahol ebben a késői órában már csak elvétve mászkál egy-két ember. Talán ezért érzett kellő bátorságot ahhoz a márványozott pult mögött álló, dekoratív, platinaszőke hölgyemény, hogy bepróbálkozzon nálam nem is olyan rég. Még a kibaszott rúzsának a nyoma is ott maradt a fehér ingem nyakánál, amit magamra vettem, mielőtt leléptem volna a szobából. És lehet, hogy más esetben kapva-kaptam volna az alkalmon, elvégre néha belefér egy kis szórakozás, nem igaz? Talán egy éjszakára el is ment volna a csaj ágymelegítőnek, de jelenleg undorodtam tőle, hiába néz ki tűrhetően. Habár, lehet, ha vésővel nekiugrom, rendesen le tudnám szedni a vakolatot az arcáról, amit magára kent. Nem beszélve arról, hogy a zömében vörös-fehér egyenruhájához tartozó blúz "véletlenül" jobban ki van gombolva a kelleténél. Ebből pedig rájövök arra, hogy ennek a lánynak bármelyik pali kiugrási lehetőséget jelent, aki megfordul itt, de velem kurvára mellé nyúlt ezúttal. Szerencsére legalább az esze a helyén volt, mikor közöltem vele, hogy rohadt gyorsan fejezze be, amit csinál, mert rövid időn belül marad munkahely nélkül, ha így folytatja. Azóta színét se láttam, pedig szívesen meginnék még egy pohárral, de ez lehet, hogy égi jel, hogy nem kéne több alkoholt magamhoz vennem.

Már így is túl sokat ittam, reménykedve abban, hogy ha felmegyek, Elize már bőven az igazak álmát alussza majd. Egyetlen pillantást vetek a csuklómon pihenő Tag Heuer órára, ami kíméletlenül ketyegi számomra a pontos időt. Rohadtul késő van már, mégsem érzem magam késznek arra, hogy felmenjek és szembenézzek a saját bejáratú, élő démonommal. Helyette úgy döntök, kimegyek a szálloda kertjébe levegőzni egy kicsit. Néhány perccel később pedig már a kivilágított medence szélénél foglalok helyet, hogy aztán cipőimet levéve, fekete gatyám szárát feltűrve, belemártsam lábaimat a hűs vízbe. Enyhe fény világítja be az egész kertet, ami hatalmas és biztosan gyönyörű is, de az éjszaka leple alatt nem láthatok belőle sokat. Nagy a csend körülöttem. Szokatlanul nagy. Talán mégis fogadnom kellett volna a nő közeledését a bárban? Akkor talán nem járna rajta az eszem. Könnyebb lenne részegen átszexelni az éjszakát érzések nélkül és nem gondolni a következményekre, mégsem tudom megtenni. Ezúttal nem, és a legborzalmasabb az egészben, hogy nem azért, mert barátnőm van. Hanem miatta.