Törékeny [Max Verstappen ff.]

4. Kikészít teljesen

Ajánlott zene: Ozuna ft. J Balvin - Una Locura

"The girl wouldn't last the year. Girls like her were soft and easy to break."

~ Rachel E. Carter

/Max Verstappen/

2019. május 15. Milton Keynes, Egyesült Királyság

Már a gyár épülete előtt állva, lehetek szemtanúja két testvér búcsúzásának. Ha érzelgős típus lennék, akkor most tuti elmorzsolnék egy-két könnycseppet, azonban pont nem hat meg az egész. Egyenesen leszarom. Minél előbb szeretném magam mögött hagyni az elmúlt órákat, ez az egyetlen, ami jelenleg érdekel. Éppen elég volt elviselnem azt a fejmosást, amit Elize távozása után kaptam egyetlen főnökömtől arról, hogyan illik beszélni egy nővel, meg egyáltalán bárkivel, aki azért van, hogy a karrieremet segítse. Persze, az egyáltalán nem zavarja, hogy a lány mindenki előtt alázott szarrá. Nem tudom, hogy várhatja el, hogy minden szó nélkül fogadjak el egy teljesen idegen embert, akit ráadásul még, mint a találkozó további részéből kiderült, el kell viselnem a közelemben minden egyes nap, mert velem fog lakni.

Fogalmam sincs, hogyan támaszthatnak felém ilyen elvárásokat, amikor barátnőm van. Már előre hallom Dilara féltékenységi rohamát, amint világossá válik majd számára a szituáció. Mert képtelenség lenne eltitkolnom előle ezt az aprócska, de nem elhanyagolható tényezőt, mely szerint kaptam magam mellé egy új edzőt. Számára Elize is csak egy lesz a sok nő közül, akiben potenciális veszélyt lát. Valahol teljesen jogos lesz a hiszti, amire lelkileg már készítem magamat, elvégre nem mehetek el szó nélkül amellett, amilyen hatással volt rám a belga lány már az első pillanatokban. Mert kétségtelenül van benne valami, ami megragadja bármelyik férfi figyelmét, mégsem tudnám megmondani, mi az.

Külsőleg teljesen rendben van a csaj, hiszen bármelyik srác szemeit odavonzza formás alakja, illetve enyhén izmos testalkata. Képzeletem kissé megelevenedik, ha arra gondolok, mi mindent tudnék vele kezdeni az ágyban, azonban rohadt gyorsan térek észhez ebből. Még csak gondolnom sem szabad erre. Mi a fenét művelek egyáltalán? Nem vagyok normális. Nem képzelődhetek egy olyan nőről, akit nagyjából egy órája ismerek.

Mégsem a kinézete az, ami miatt ennyire bizonytalan vagyok belül a közelében. Sokkal inkább a kisugárzása. Olyan ereje van annak, ahogy rám néz, amivel könnyedén lefegyverez bárkit. El kell ismernem, még engem is. Talán ez a legfőbb oka annak, amiért ennyire ellenségesen viselkedtem vele odabent az irodában. Mindez egyszerű védekezés a részemről. Gyűlölöm azokat a helyzeteket, ahol nem én irányítok, ez pedig pontosan ilyen. Nem tudom uralni ezt a furcsa érzést, ami mellette életre kel bennem. Éppen ezért szeretném őt a lehető legtávolabb tudni magamtól. Nem fér bele semmi olyan az életembe, ami megingat abban, amiért igazán küzdök. Bajnok akar lenni. Nem lehet gyengepontom. Ő pedig előhozza bennem az összes létező gyengeségemet. Éppen ezért fogom elérni, hogy minél előbb elmenjen innen. Könyörögni fog azért, hogy felmondjanak neki.

Mire észbe kapok, a barna hajú lány kissé könnyes szemekkel indul meg felém, apával az oldalán, aki a csomagjával segít neki. Tudom, hogy megtehetném én is, hogy beteszem a bőröndöt a csomagtartóba, ezzel megmutatva, micsoda úriember vagyok, de egyszerűen nincs kedvem hozzá. Apa könnyedén oldja meg a problémát, elvégre nemsokára hallhatom, ahogy lecsukódik a kocsi csomagtartója, ezáltal nyugodtan ülök be a kormány mögé. Nem sokkal később apa elfoglalja helyét az anyósülésen, Elize pedig hátulra szál be, azonban még így is megérzem a jelenlétével járó változást a hangulatban. Nemsokára elindítom a kocsit és magabiztosan állok ki a parkolóból, hogy aztán útnak induljunk. Nem tudok nyugodt maradni a közelében, főleg úgy nem, hogy még a visszapillantó tükörben is őt látom. Elgondolkodva, néz ki az ablakon, habár sejtem, hogy ezzel csak a figyelmét akarja elterelni, hiszen dögunalom a táj. Tele van fákkal, meg a mellettünk elsuhanó autókkal. Nem is értem, mit lehet bámulni ezeken. Egy ideig csendben telik az út, én pedig minden gond nélkül koncentrálok arra, hogy egyben eljussunk az egyik londoni reptérig. Azonban apukámnak egészen más tervei akadnak, melyek kizökkentenek ebből a nyugalomból.