Egyidősek?! [Hatake Kakashi x Reader] •Első Fejezet•

|28.rész|Állarc|

Mikor reggel felébredtem Y/N nem volt mellettem bár ahogy a szagokból ítélem akkor a konyhába van és valami finomat csinál.

-Óh jó reggelt! Vagyis inkább mondhatnám azt is hogy-

-Dél van?-vágtam bele a mondatába

-Hát ha ránézel az órára esetleg, egyébként mindjárt kész a kaja. Ülj le addig.

-Na és mi finom készül?-hát azért ezt muszály megkérdezni.

-Csak egy kis tojás.-és ezzel rakta is le az asztalra a két tányért.-Hozom a teát is.-majd felemelte a két poharat és indult vissza az asztalhoz viszont félúton mind a két pohár kiesett a kezéből amire én fel is riadtam majd csak bámult lefelé.-Jól vagy?

-Igen. Csak túl forró volt a pohár. Megyek és engedeg a kezemre hideg vizet.-majd elment a fürdőbe.

-Tényleg olyan forrók azok a poharak?-motyogtam magam elé. Aztán megfogtam azokat. De hisz...ezek nem forróak! Akkor pedig?

Majd ezekután kettőjük napja ugyanaz az átlagos, monoton nap lett. Mint mindig most is mindkettőjük olvasott, kártyáztak vagy esetleg beszélgettek.
Tehát nem volt valami érdekes napjuk.
Másnap pedig indultak a helyre amit Kakashi mondott. Onnan fogják nézni a tüzijátékokat.

-Na hogy tetszik?-kérdeztem rá

-Szép a kilátás!-mosolyodtam el.-Van terasz is, onnan jobban lehet majd látni a tüzijátékokat.-mosolyodott el ő is majd elkezdtünk egy kicsit pakolászni hiszen úgy tervez hogy 4 napig itt leszünk, bár ezt Y/N nemtudja.

-Keress meg!-hallottam Y/N hangját.-Indulok!-szóltam vissza majd keresni kezdtem.-Használhatom a Sharingan-t?

-Nem!

-Okkés!-majd folytattam keresését. Bent nincs, tehát akkor a teraszon kell lennie vagy a tetőn. Kakashi elősször az utóbbit választotta.-Itt sincs, akkor csak a teraszon lehet.-motyogtam magamnak.

-Adok még 2 percet!-majd gyorsabban kezdtem el őt keresni, de sehol. A teraszon sincs. Bár a chakráját érzem.

-5..4...3...2...1! Nyerteem!-közeli volt a hang, de honnan?-Hol vagy?

-Alattad!?-majd Kakashi hirtelen maga alá nézett, de semmi.-Jó, mármint.-majd felugrott a lány.-Ugyan úgy álltam mint te itt csak én a másik oldalán.

-Akkor mostmár legalább tudom miért éreztem ennyire a chakrád.-nevettük el magunkat majd vissza mentünk a melegre.
Aztán én könyvet olvastam, Y/N pedig rajzolgatott valamit.

-Kakashi.-néztem fel könyvemből.-Neked az édesápád öngyilkos lett, jól tudom?-erre csak bólintottam.-Lenne egy kérdésem. Márpedig az hogyha ő most halna meg, mármint úgy hogy nem kisgyermek vagy, akkor miben változna az életed?-ezen el kellett gondolkodnom.

-Nem is tudom, az biztos hogy most könnyebben dolgoznám fel az egészet, de hogy miben változna az életem. Talán abban hogy mégjobban kötődnék hozzád.-mosolyodtam el maszkom alatt.-Egyébként miért kérded?

-Ezt régen nekem is feltette apám, bár mások voltak a helyzetek.

-Miért neked ki volt öngyikos? Már ha megkérdezhetem.-bár amennyire erős.

-Nekem úgy történt hogy apám négy éves koromba Genjutsuba zárt és kínzott benne sok ideig, ezzel átéltem több százezerszer anyám halálát, így most mondhatom azt hogy minden egyes másodpercére emlékszek belőle.-fújta ki a levegőt majd folytatta a firkálást.

-Oh, értem.-tehát "Egyidősek?!".....

Majd ezekután lassan telt az időnk, sőt mintha 1 óra egyenlő lett volna 1 nappal. Bár hogy miért is telik ilyen lassan azt nem tudthatom.