Egyidősek?! [Hatake Kakashi x Reader] •Első Fejezet•

|18.rész|Végre|

(Kakashi szemszöge)

Már az első hó is leesett, de Y/N sehol. Vajon láthatom őt még valaha, hallhatom hangját, érezhetem ölelését? Egyáltalán miért ment el? Hol lehet? Szinte már fáj a fejem ha rá gondolok. Sőt, a szívem jobban fáj miatta.-ezen járt az agya Kakashinak a hajnali órákba miközben a hóesést nézte.

Eközben Y/N már nincs messze Konohától.

-Nem bírom!-sírta el magát véglegesen Kakashi.-Térj vissza Y/N...-nem bírta abba hagyni a lelke-szíve mélyéről jövő sirást. Vajon Hiruzen miért nem akarja az emberek tudtára adni hogy mi van Y/N-nel?

Eközben a Hokagénál.:

-Hokage-sama! Y/N olyan 8 óra körül fog megérkezni!-jelentette az egyik anbu

-Tehát vissza tért...-miért ilyen süket az író? Nem hallom mit súg a Hokage az anbunak.

Majd valamiért reggel tájékán viszonylag sok ember jelent meg a kapunál.

-Miért van ennyi ember a kapunál? Mit várnak ezek ennyire háromnegyed nyolckor? Na sebaj. Én is megnézem.-gondoltam magamban.
Majd egy húsz perc elteltével egy alakot lehetett észre venni a távolban.
Netán valamelyik Kage jön? Nem tudom. Hirtelen nem tudtam semmire sem gondolni csak bámultam a közeledő személyt. Igaz az enyhe hóesésben nem lehetett rendesen látni.
Én pedig csak a legelső sorba törtem utat magamnak majd az alak egyre csak közeledett. Mintha láttam volna már.
Majd mikor már szinte a kapunál volt megszólalt.
-Hokage-sama! Haza értem!-mondta hangosan egy rekedt hang. De ismerős volt. Majd levette csukjáját fejéről majd felemelte tekintetét.
-Y/N!-mondtam már majdnem elsírva magam, rohantam felé majd szorsan átöleltem.-Kakashi?...-mondta halk rekedt hangján, amint meghallottam egy kicsit megnyugodtam.-Te hülye! Tudod mennyire hiányoztál! És azt se tudtam hogy hol vagy! Hogy egyáltalán élsz-e!-már csöpögtem szemeimből sós könnyeim. Egyik kezemmel szorosan megamhoz húztam másikkal pedig észre vehetetlenül lehúztam maszkom majd rátapadtam Y/N szájára, ezzel egy csókot kezdeményezve. Nem érdekelt most hogy ki látott s hogy ki nem. Annyi volt a lényeg hogy Y/N mostmár itt van velem és jelenleg csókolom őt. Érzem ahogy nyelve hozzá ér enyémhez. Megnyugtat...
Majd aztán viszonylag rövid csókunknak én vetettem véget azzal hogy felkaptam Y/N-t kezeimbe majd haza vittem. Bent elősször nem mondtam semmit, de aztán jött minden is.-Te hülye! Hülye! Hülye! Hülye! Tudod te mennyire hiányoztál? Hogy mennyire aggódtam érted? Azt se tudtam hol lehetsz! Vagy hogy egyáltalán látlak-e még valaha! Te hülye!-már sírt Kakashi. Most kijött minden. Y/N-t ölelésbe vonta majd próbált megnyugodni és felfogni ezt az egészet.-Kakashi... mostmár tudod hogy itt vagyok.-kezde el simogatni a hátamat.-De akkor is! Alig bírtam ki nélküled! Több mint 2 hónap! Kettő!-ismét karjaiban sírtam. Nem megszokott ez tőlem.-Kakashi...Szerinted én sok kedvel voltam távol Konohától?-kérdezte meg. Hangjában lehetett hallani az érzéseket.-Nem...De miért mentél el? Senki se mondott semmit senkinek! Miért?-rekedt el hangom a végére.-Küldetésen voltam...-mi? Na várjunk!-De a Harmadik nem mondott semmit hogy tudna bármit is!-majd ezután Y/N is egy kicsit elképedt. Már éreztem hogy kezdek lenyugodni.
-Y/N... Ígérd meg nekem hogy soha többé nem mész el sehová az én tudtom nélkül!

-Ígérem!-mondta, aztán egy szorosabb ölelésbe vontam.-Y/N... Most ki kell bírnod hogy egész álló nap rajtad fogok csüngeni...

-Nekem is hiányoztál...-majd még öleltem egy jó ideig.-Y/N, miért van egy vágásnyom az arcodon?-eléggé mélyen vágtak.-Hát az első napokon rámtámadtak majd kunai-al megvágtak.-mosolyodott el. Ez nem az igazi mosolya. (Egyébként úgy kepzeljetek el a nyomot mint ami Kakashi szemenel van csak jelen esetbe most jobb arcán van)
-Nem ülünk le?-kérdezte meg majd leült a kanapé egyik végébe, én pedig elfeküdtem azon és fejemet Y/N ölébe helyeztem. Nem mondom azt hogy nem pirult el. Bár igaz hogy ilyet még sohase. Majd mikor felfogta mivan lenyugodott. Aztán számomra hirtelen, levette fejpántom és maszkom is lehúzta majd egyik kezével a hajammal "játszott" másikkal pedig az arcomat gyengéden simogatta.-Tippelj kikke..kivel találkoztam!-mondta majd gondolkodni kezdtem.-Miért kezted többes számba?

-Obitoval!-vágta rá, ezzel a kérdésem mellett elhaladva.-Ki volt Obitoval?-kérdeztem.-Rin...-mondta halkan fejét lesütve.-Rin? De hisz-

-Igen meghalt, de én...

-Hogy-hogy él?? Hogyan?-kérdeztem

-Én...Kifejlesztettem egy jutsut amivel azokat a halottakat akiknek láttam a halálát vissza tudom hozni az élő világba. És nem az Edo Tensei...-most ezt nemigazán bírom felfogni.

-De akkor azok újból emberek lesznek?-csak bólintott.-Akkor gondolom ez sok energiát ígényel.-csak bólintott majd ezután hosszú csend következett be.-Hé' Y/N! Ugye ma itt alszol?-kérdeztem nyugodt hangon.-Igen, viszont el kell mennem a Hokagehoz, jössz majd velem?-csak bólintottam majd ment tovább a napunk.

---

Boldog Karácsonyt!🎄❤️

Eddig hogy tetszik a könyv? Egyébként vannak benne érthetetlen mondatok mert hajnal háromkor írtam és háf igen. Boldog Karit!❤️🎄