Örökkévalóság VELED! (Klaus Mikaelson)

7.rész

Jó olvasást!

Amikor felébredtem nem igazán tudtam mozogni mivel le voltam kötözve. Egy üres szobában voltam ahol alig lehetett látni. Ablak nem volt csak egy apró lámpa ami nagyon kevés fényt adott. Az ajtó hirtelen kattant és belépett rajta valaki. Fekete maszk takarta az arcát így nem láttam hogy ki is az elrablóm. Valami volt nála de a kis fényben nem bírtam kivenni mi is az. Megindult a sarokba lévő asztalhoz és el kezdett valamit pakolászni. Levett egy tárgyat azzal pedig felém indult.-Látom felébredtél drága.-mondta ördögien. Megláttam mi van a kezében. Egy elég élesnek tűnő kés.-Mit akar tőlem?-kérdeztem kicsit remegő hangon.-Nyugalom nem foglak megölni. Élve kellessz.- válaszolt még mindig titokzatos hangon. Ez valahogy nem nyugtatott meg.-Hol vagyok és miért vagyok itt?-faggattam mostmár határozottan. -Az nem lényeges és amúgy se tudod meg.- felemelte a kést és a kezem felé irányította.- Mit akar tőlem?-kezdtem ingerült lenni de amint láttam ő is.- Na mostmár pofa be! Ne akard hogy használjam.- szorította a pengét a nyakamhoz. Csöndbe maradtam. Azon reménykedtem hogy majd megtalálnak és kimentenek a többiek.

Stefan szemszöge

Éppen hogy haza értem amikor Elena rontott rám. -Veled van Nancy?- elég idegesnek tűnt.-Nincsen velem de nem veletek jött haza?- valami nem oke az biztos.- Megnéztem mindenhol de sehol sincs. Utoljára a sulinál láttam amikor megindult az ajtó felé.- én is elkezdtem idegeskedni hiszen ő csak ember és könnyen megölhetik.-Hívd ide Bonniet hogy kereső bűbájjal megkeresse Nancyt.- adtam az utasítást. Miután megjött Bonnie és sikeresen megtalálta a helyet szóval mindenkit össze szedve indultunk Nancyért.

Nancy szemszöge

A férfi ott hagyott a sötétben miután valaki hívta. Nem bántott de megszólalni se mertem. Azt remélem Stefanék megtalálnak mielőtt eljön értem az akinek én kellek. Nagyon félek hogy mire kellek nekik de nem szeretném megtudni. Ha megölnek úgy halok meg hogy tudom a családom utál engem. Utálom magam mert cserben hagytam őket a veszély miatt ami nem is volt. Bárcsak valaki jönne és megmentene a haláltól. Nem akarok meghalni és remélem nem fogok.

Klaus szemszöge

A szobában festettem amikor drága húgom rontott be hozzám.- Tudsz arról hogy Marcell embereket raboltat el és vérbankot csinál belőlük a pincéjében?- abba hagytam a művem és Rebekára néztem.-És mit is kezdjek pár emberi élettel? Nem izgat ha embereket öl vagy kínoz.- és folytattam a festményt. -Ha azt mondom hogy nála van a kis ember barátod akkor már érdekel?- na ez volt az a mondtat ami miatt a teljes figyelmem a lányra irányult.- Ismételd meg húgom ugye nem Nancyre gondolsz?-kérdeztem és már a tőr felé terelődött a figyelmem.- Róla van szó és Marcell már úton van érte. Ha meg akarod menteni akkor azt ajánlom siess.-felelte és egy papírt myomott a kezbe amin ott volt egy cím. El is suhantam hogy oda érjek Marcell előtt.

Nancy szemszöge

A kezem már fájt a kötél szorítása miatt. Hallottam hogy valaki közeledik. A kilincs lenyomódott és belépett rajta egy sötétebb bőrű férfi és az elrablóm akinek mostmár láttam az arcát. Egy furcsa sapka volt rajta de amúgy egy átlagos férfi volt.- Á szóval te vagy Nancy, Klaus kis ember barátja.-mosolygott ördögien.-Miért vagyok itt.-kérdeztem halkan de határozottan.- Az neked legyen mindegy.-ezzel le zárta a témát.-Oldozd el mert sietnék. Ha Klaus rá jön akkor meg öl.-adta az utasítást és elkezdett közeledni felém a sapkás fétrfi. Honnan tudja hogy ismerem Klaust? Miért emelte ki az ember szót? Ezeken gondolkoztam amikor éppen a kötelektől szabadított volna meg a férfi de valaki közbe lépett. Klaus hangja zengett a házban.-Marcell ha egy ujjal is hozzá érsz pár perc múlva a szivedet tépem ki.-közeledett a hang. Amikor oda ért az arca más volt. A szeme sárgán izzott, fehér helyett fekete volt a szemgolyója körűl és a szeme alatt feketék voltak az erek. Ez az oldala megrémisztett.-Menj a közeléből.-nem várt a válaszra megtámadta de nem szokványos módon. Hiper gyorsasággal suhant és nagyon nagy erővel dobta a falnak a sapkás csávót. Felkapta a földön fekvő férfit és a hegyes szemfogaival amik olyanok voltak mint egy vámpírnak megharapta a nyakát. A Marcell nevű férfi elsuhant és magával vitte a megharapott társát. Klaus rögtön hozzám sietett.-Nancy jól vagy? Bántottak? Ne aggódj biztonságba viszlek.-momdta és jött közelebb. Féltem tőle. Miféle ördögi lény ő?
-Mi vagy te? Engem is bántani fogsz?-tettem fel a kérdéseim remegő hangal.-Mindent el mondok ha engeded hogy kiszabadítsalak és biztonságba vigyelek. Nem foglak bántani sose tudnálak.-bólintottam és engedtem neki hogy levegye a kötelet. Felkapott és elsuhant velem. Amikor kinyitottam a szemem egy gyönyörű fesményekkel teli szobában voltam. Klaus az ajtónak támaszkodva nézett rám. Felém indult volna de én hátrálni kezdtem.-Nancy ne félj tőlem kérlek. Nem akarok ártani neked.- mondta kedvesen.-Megmagyaráznád mi volt ez az egész?-lérdeztem remegve a félelemtől.-Mindent el mondok de ehez inkább ülj le mert durva lesz. Szóval nem ember vagyok de ezt szerintem már észre vetted. Több mint 1000 éves vagyok. Vámpír és vérfarkas vagyok azaz hybrid. A vámpírok első nemzedékéből származik a családom. A testvéreim vámpírok. Tudom ez most neked sok de ez az igazság és momdhatnám még de szerintem ennyi egyszerre elég.-momdta teljesen komolyan. Nem akartam hinni neki. Nem léteznek ilyenek. Nem tudtam megszólalni se.
-Hiba volt elmondani. Nem kellett volna. Sajnálom de ezt még nem kellene tudnod.-kezdett közelebb jönni.-Mi az hogy nem kellene tudnom?-kezdtem összezavarodni.- Nem szabadna még ezekről tudnod de ezt el fogod felejteni.-nézett mélyen a szemembe. Nem értettem hogy mit gondol mivel nem tudom csak úgy elfelejteni.-Dehogy felejtem inkább avass be mindenbe ha már elmondtad.-néztem rá komolyan.- Verbéna van a szervezetedbe vagy rajtad. Mutasd a karkötőd!-utasított a férfi. Oda nyújtottam neki ő pedig felszisszenve dobta el azt.-Kitől van ez?-nézett rám.-Még nagymamám hagyta rám.-feleltem felidézve nagyanyám szavait.-Akkor mondom tovább a vámpírok képesek a manipulálásra. Ha a szemedbe nézek akkor el tudok érni bármit amit csak akarok hogy megcsináld. De ellenségünk a verbéna mert égeti a bőrünk és marja a torkunkat. Az ősi vámpírok nem égnek el a napon és csak a fehér tölgy karó a szívben öli meg őket. Ezzel ellentétben a szimpla vámpírok elégnek a napon és a sima fa karó a szivükben végez velük. A vérfarkas harapás halálos a vámpírokra kivéve minket ősieket. Ezeket jó ha tudod. Ja és a vérfarkas harapást az én vérem gyógyítja.-mondta el a tudnivalókat. Ezután még rengeteget beszélgettünk a természetfelettiekről és elmeséltem hogy a húgom meg van őrülve a témával kapcsolatban. Megbeszéltük hogy a többiek nem tudják meg a Klaussal való találkámat és azt se hogy tudok a természetfelettiekről. Elmesélte az egész családjának a nagy történetét végig.