Örökkévalóság VELED! (Klaus Mikaelson)

6.rész

Jó olvasást!

Nancy szemszöge

A bál egész jó volt bár inkább csak Emilyvel voltam. A többiek megint csak eltűntek vagy nem tudom. Reggel dél körül keltem mivel felkeltettek. Ma azt terveztük a lányokkal hogy elmegyünk New Yorkba vasárolni meg haza ugrunk pár cuccomért ami még kell. Gyorsan kellett készülődni hiszen elég későn indultunk így is. Az út nagy része nevetesből állt és beszélgetésekből. Első utunk a mi házunkba vezetett. A ház előtt megálva szomorú lettem. Milyen rég óta nem voltam itt és nem is nagyon kerestem a családom. Nem akartam azzal szembesülni hogy elhanyagoltam őket. Féltem ezután nem olyan lesz a viszonyunk mint régen de muszály volt bemennem. Az ajtó zárva volt. Nem voltak otthon. A kulcsommal kinyitottam az ajtót és az üres ház fogadott. Bementünk a konyhába hogy igyunk valamit de amit akkor láttam attól sokkot kaptam. Minek jöttem ide? Nem kellett volna. A hűtőre mindig ki voltak rakva képek. Rólam és Stelláról vagy a családi képek. Most pedig csak a húgom van kint és a közös képről le vagyok takarva. Ott álltam és néztem. Nem tudtam megmozdulni se nemhogy bármit mondani. Talán már nem szeretnek? Így elfelejtettek? Ekkor csippant a telefonom. Amint megnéztem láttam hogy Stella most rakta fel a családi pikniken készült képet amire nélkülem mentek. A sokk hatás át ment dühbe. Felrohantam a szobámba és elővettem a maradék kettő bőröndöm. Mindent bele pakoltam végül írtam egy üzenetet hogy minden cuccomat elvittem és lehet vissza se jövök. Amikor lementem mindent elmagyaráztam a lányoknak és támogatták az ötletet hogy végleg oda költözök Mistic Fallsba.-Nancy szerintem a legjobb most az lenne ha egy kicsit félre tennéd a dolgot szóval irány egy kis felejtős vásárlásra!-lelkesedett Caroline.-Tetszik az ötlet és legalább felfrissül a ruhatáram is.-kaptam kedvet a shoppinghoz. Tényleg elterelte a figyelmemet a családomról. Nagyon jól éreztem magam és rengeteg mindent vettem. Mindössze 5 haspólót nyárra, 3 rövidnadrágot, 2 hosszú nacit, 4 hosszú ujjút és 3 bő pulcsit. A vásárlás után megkajáltunk és ittunk egy kávét. Este 10-kor értünk haza hulla fáradtan. Szinte úgy estem be az ágyba és pár perc múlva át öltözés és fürdés nélkül aludtam el. Nagyon nehezen keltem fel. Levánszorogtam a lépcsőn és a konyhában valami ehetőt kerestem amikor fura zaj szűrődött ki a pincéből. Persze én kíváncsi a hang után indultam. Nem jutottam el a pincéig mert Stefan vissza tessékelt a konyhába azzal az indokkal hogy nincs ott semmi látnivaló. Ma nem mentem suliba mert tegnap elkaphattam valamit a plázában és beteg lettem. A lányok próbáltak minél többet segíteni és hoztak gyógyszereket meg minden jóságot. Az egész hetet otthon töltöttem. A családból senki se keresett. Eldöntöttem hogy végleg ide költözök és még a Salvatore fivérek is örültek neki.

Klaus szemszöge

Már jó pár hét eltelt amióta megtört az átkom. (itt egy kis idő ugrás van szerk.) Elijah végre a hőn szeretett családjával van tőrrel a szivében. Vissza jöttem New Orleansba ahol elég sok dolgot kellett helyre hoznom. Rég nem láttam a kis halandót akit úgy védett Stefan meg a többi. Végül arra a döntésra jutottam hogy élni hagyom mindet és talán külön élhetjük az életünket nyugodtan. Ez volt az utolsó kedves gesztusom feléjük. Talán egyszer meg kéne látogatnom Nancyt hiszem megmondtam neki hogy még találkozunk de erre most nincs idő. A családom is vissza tér majd az élők sorába ha minden tervem jól sikerül. Vissza kell szereznem a hatalmamat. Mindenkinek tudnia kell hogy nálam nincs erősebb. Nem hagyon hogy bárki az utamba álljon az se érdekel ha ártatlnok halnak meg. Sose érdekelt ha meghal pár ártatlan ember. Nem gondoltam hogy ez valaha meg fog változni de sajnos megtörtént amit lehet bánok de lehet nem.

Nancy szemszöge

Ma végre megyek már suliba. Lelkes voltam mivel én abba az 1%-ban tartozok akik szeretnek iskolába menni. Tanulni utálok de szeretek  barátaimmal lenni és azt az iskolában tudom megtenni. Most végre nyugi van és nincs semmi titkos dolog. Boldogan sétáltam be mit sem sejtve. Nem tudtam hogy mi fog ma történni. Átlagos napnak indult. Első óra töri volt Rickel. Az ókori Rómáról tanultunk ami rohadt uncsi. Ezután matekból egy kis Geometria volt amit én sose értek meg nem is szeretek. A tanár meg engem nem szeret mert év közben jöttem így meg le vagyok maradva. Nem én tehetek róla hogy ide jöttem muszáj volt. Azt nem mondhatom hogy mi az igazság így meg folyton engem szekál. Jött a következő óra ami tesi volt. Imádok sportolni ezért a tesit is szeretem. Röplabdáztunk amiben a mi csapatunk nyert. Elég tehetséges vagyok sok mindenben és ezt nem félek kimutatni se. A beszólások se kerülnek el azért mert tisztában vagyok az adottságaimmal. Sose figyelek a negatív emberekre mert rövid az élet és inkább azzal töltöm ami fontos. Nem sokan beszélnek velem a barátaimon kívül mert őket furának mondják és így én is fura vagyok szerintük. A nap további részében volt egy nyelv óra, rajz és hittan. A délután kicsit se úgy alakult ahogy gondoltam. Talán jobb lett volna otthon maradni aznap? Utólag vissza gondolva lehet hogy minden más lenne ha akkor nem megyek suliba. Ezt vissza már nem lehet fordítani de valahol legbelül nem is akarnám vissza csinálni. Kiléptem az ajtón és ez után nem tudom mi történt. Lehet elájultam? Nem is gondoltam hogy mi is történt velem főleg arra nem hogy milyen súlyos a dolog és hogy ennél csak durvább lesz.

Sziasztok! Itt vagyok a következő résszel. Kicsit késtem vele bocsi de most volt félév zárás és nem sok szabad időm volt. Ez után sűrűbben jönnek a részek ha minden igaz de nem igérek semmit.