Örökkévalóság VELED! (Klaus Mikaelson)

11.rész

Jó olvasást!

Nancy szemszöge

-Szia Nancy! Miujság? Rég beszéltünk. -köszönt a kishúgom. Lesápadtam. Azok után képes felhívni?
-Mit akarsz?-gyorsan le akartam tudni a dolgot.- Beszélni a nővéremmel. Mi történt veled?-hangjában szomorúság hangzott.- Elfelejtettetek mint ha nem is léteztem volna. Ne csinálj úgy mintha meg se történt volna.-akadtam ki.-Nem értem miről beszélsz. Nem felejtettünk el csak nem beszéltünk.
Ezzel kinyomtam. Aztán csengettek. Leszaladtam az ajtóhoz és kinyitottam azt.-Klaus hát te?
-Erre jártam és gondoltam benézek hozzád.
A szobámba mentünk hogy senki se zavarjon kérdésekkel és ne zavarják el a vendégem.-Mi dolgod volt hogy ide kellett utaznod?-érdeklődtem felőle.
-Az nem lényeges. A családod még mindig nem keres téged?
-Pont akkor raktam le a telefont amikor csengettél. Stella hívott és úgy csinált mintha semmi se történt volna.-meséltem neki.-Milyen furcsa. Mi lesz most? Megbocsájtasz nekik?
-Ők a családom nem tudok haragudni rájuk sokáig. Úgy is kibékülök velük de azt tudom hogy vissza nem megyek már. Jól érzem itt magam.-látszólag nem tetszett neki ez a kijelentésem.

Klaus szemszöge

Nancy kijelentése meglepett és nem tetszik ez nekem. Természetfelettiek és sok veszély között akar élni? Nem tudja mire válalkozott.-Hoztam neked valamit.-próbáltam elterelni a témát.
A táskámból elővettem egy becsomagolt dolgot amit a kezébe adtam.-Mi van benne?-forgatta az ajándékot. Kibontotta a festményt ami őt ábrázolja. A vörös színt az áldozatiam vérével készítettem.
-Te lefestettél engem? Azt mondtad nem szeretsz másokat lefesteni.-nézte meg még jobban. Nem számoltam azzal a ténnyel hogy ha a szülei hirtelen emlékeznek rá akkor fura lesz neki és én meg nem tudom megigézni. Egyszer el kell mondani mert úgy is kérdezösködni fog. Nem tudok a végtelenségig kitalálni dolgokat. Lementünk a konyhába. Poharat akart elővenni de elejtette és elvágta a kezét. Megéreztem a vér szagát és éreztem hogy az arcom kezd elváltozni.-Mi van a szemeddel?-gyorsan fordultam el hogy ne lásson többet.-Semmi csak nem bírom a vért.-vissza fordultam amint vissza változott az arcom. Szerencsére nem kérdezett többet. Egy fél órát voltam még ott. Haza indultam végre. Nem tudom meddig kell titkolni valódi énem de ha így folytatódik akkor nehéz lesz nem megtudnia. A repülőn sikeresen majdnem megtánadtam az egyik utast mert folyamatosan vagy hangosan halgatta a zenét vagy csörgött a zacskóval. Otthon nem várt vendégem volt. Davina Clair mérgesen várt rám bent.-Davina mi szél hozott ide?-mosolyogtam szarkasztikusan.
-Szügségünk volt rád mivel apátok újra feltűnt te pedig csak úgy leléptél.
-Apámat megöltem nem lehet itt.-kezdtem kiakadni.-Igazat beszél Niklaus én is láttam.-jött elő Elijah.
-Pompás. Hol is van a tölgykaró? -indultam meg az emeletre az említett tárgyért. Hogy sikerült megint visszatérnie? Újra megölöm úgy hogy ne tudjon vissza térni. A karó a szokásos helyén volt. Miután magamhoz vettem és egy kereső bűbájjal megtalálta apámat a kis boszorkány, fivéremmel a levadászására indultunk.-Elijah nem kell jönnöd ha nem akarsz elbánok vele egyedül is.-mondtam neki mert nem biztos hogy képes lenne megölni.-Megyek veled nyugi nem fogok a pártjára állni.-indult meg az autó felé. Sokáig kutattunk apám után de nem találtuk még nyomát se. Az a mocskos kis boszi átvert ahogy a bátyám is.

Nancy szemszöge

Furcsa volt Klaus. Ki akarom deríteni mi volt ez a dolog. Szobámban a laptopomat bekapcsoltam és rákerestem a Mikaelson családra. Először nem találtam semmit se. Aztán meg csak értelmetlenségeket találtam így hát ráhagytam. Talán holnap elmegyek a könyvtárba hátha van valami használható. A lakótársaim valamikor késő este értek haza. Reggel Elena keltett fel. Nyűglődve készültem el és indultam el a pokolba. A suli nagymenője Britney ma kimondottan bunkó volt velem. A szkerényemet teli rakták papír galcsinokkal amik tele voltam irkálva azzal hogy szemét a szemétnek. Már készültem oda menni és képen törölni de Elena vissza fogott. Ha egyszer nem lesz ott aki vissza tartson biztosan megverem.

Eltelt egy hét. Nyugodtan éltem az életem mindenféle gond nélkül. Szombat van. Ma elátogatok a családomhoz akikkel kibékültem véglegesen. Mikor oda értem akkor láttam hogy a nagyiék is ott voltak. Nagyon megörültem hiszen elég régen találkoztam velük.-Sziasztok! Mi újság?-öleltem meg mindenkit.-Minden szuper. Pakolj le aztán gyere enni.-utasított anya. Gyorsan leraktam a cuccaim és mentem is le. Az ebéd az egyik kedvencünk volt ami a töltött káposzta. 15 voltam amikor Magyarországon nyaraltunk. Imádtam azt a 3 hetet amit kint töltöttünk. A szüleim egy régi barátjánál voltunk és ő csinált nekünk minden féle magyar kaját. Azóta nagyobb családi összejöveteleken mindig valami magyar inyencség a menü.-Milyen az új suli?-kezték el a faggatást a nagyszüleim.- Nagyon jó minden. A barátaimmal vagyok egész nap.-feleltem a kérdésre.-Kinél is laksz?-tette fel a kérdést most anya.
-A Salvatore fivérek házában lakok a Salvatore birtokon.
-Mondcsak Nancy találkoztál már vámpírral?-nézett rám csillogó szemekkel Stella.- Nem húgi vámpírok nincsenek szóval nem találkoztam eggyel sem.-válaszoltam a szokásos szövegemmel. Ezek után beszélgettünk a jegyeimről, Mistic Fallsról meg minden egyébről. A nagyiék este fele mentek el. Sokáig fent voltam mert segítettem anyának pakolni. Nem sokat aludtam az éjszaka. Rémálmaim voltak. Az egyikben a családomat ölte meg egy furcsa lény a másikban a barátaimat ugyan az a lény. 9 óra fele mentem le a konyhába valami kávé szerűért. Anya volt az egyetlen aki ébren volt.-Jóreggelt! Kávé van?-kérdeztem kómásan.-Jóreggelt kincsen! Tessék látom szükséged van rá.-nyomta a kezembe a bögre forró kávét. A délelőtt folyamán a szobámba telefonoztam. Délután pedig Emilyvel találkoztam.-Szia csajszi de rég láttalak!-ölelt meg a barátnőm.-Na mesélj milyen az élet nélkülem?-keztem bele egy órákig tartó beszélgetésbe.-Nagyon unalmas. A suliban nem barátkozik velem senki. Amber folyton szekál. Szóval dijjaznám ha minél hamarabb jönnél vissza.-mondta el röviden. Ő még nem tudja hogy nem jövök vissza. Hogy mondjam el neki? Nem akarom elszomorítani.-Ez szörnyű de el kell hogy szomorítsalak. Nem jövök vissza New Yorkba.-estem túl rajta gyorsan.
-TESSÉK? Nancy ne szórakozz velem. Itt hagynál egyedül?-akadt ki rám.
-Sajnálom Emily de nekem jobb ott. Gyere velem! A Salvatore fivérek biztos befogadnak.-mondtam neki tökéletes ötletem.-Nancy tudod hogy ez nem ilyen egyszerű.
-Már hogyne lenne az nekem is tök gyorsan lezajlott az egész.-tudtam hogy úgy is rábeszélem.