Örökkévalóság VELED! (Klaus Mikaelson)

15.rész

Jó olvasást!

Nancy szemszöge

Eltelt 2 nap amióta összevesztem Emilyvel. Nem beszéltem vele csak ha muszáj volt. Haragszok rá mivel a képembe hazudik minden nap. Ki fogunk békülni de szükségem van még pár napra hogy feldolgozzam. Azóta suli után a könyvtárba olvasgattam estig. Ma végre a többiek is bejöttek órákra. Rengeteget olvastam a természetfelettiekről. Mindenhol szinte ugyan azokról írtak de mégis elolvastam. Holnap péntek és nincs suli legalábbis nekünk. Nem sokat készültem a bálra mert Klaus a lelkemre kötötte hogy ne vigyek semmit se. Nagyon várom már a holbapot. Rebekával a héten szinte minden nap beszéltünk telefonon és elmondta hogy a családi ruhatárjukból lesz ruhám szóval az se kell. Az utcai ruhát kellett elrakni meg a szükséges dolgokat. A többit a Mikaelsonok rendezik nekem. Később indultam haza mint szoktam. Sötét volt és kicsit hideg is. Szerencsére az autó a parkolóban várt. Nyugodtan sétáltam a parkoló felé amikor észre vettem hogy valaki követ. Szokásom magamnál tartani egy kulcsnak álcázott kést hogy ha kell meg tudjam védeni magam. Az egyik kezemben a kocsikulcsot szorítottam a másikban a kis késemet. Gyorsítottam a  tempómon de nem sikerült lerázni. Egyszer csak eltünt. Egy darabig néztem hátha látom de aztán visszafordultam a kocsi felé. Az autó mögött ott állt az a férfi aki követett. Megijedtem de nem fordulhattam vissza. Megnyomtam a kulcson lévő gombot hogy kinyíljon az ajtó. A lámpája felvillant a férfi pedig megfordult. Az arcát kapucni takarta. Amint meglátott felém indult. Hátrálni kezdtem de gyorsabb volt és elkapta a karomat. Levette a kapucniát és elengedte a kezem. Egy ismeretlen huszas éveiben járó srác volt.-Szia ne haragudj ha megijesztettelek. A nevem Kol Mikaelson. Bátyáim küldtek hogy még ma este elvigyelek New Orleansba.-mondta el szándékát mosolyogva. Ismerős ez a név nekem. Valahol már hallottam a nevét.-Mostmár mindent értek de szimplán ide is jöhettél volna nem úgy mint aki el akar rabolni.-mondtam neki köszönés nélkül.-Szeretek drámaian megjelenni. Szóval akkor elindulunk végre? Nem érünk rá megvitatni ezt mert a gép nem fog megvárni.-kezdett el sürgetni.- De minden cuccom otthon van.
-Nem kell semmi se csak az hogy elinduljunk.-fogta meg újra a karomat és húzni kezdett.-Jó nyugi tudok menni magamtól is.-téptem ki a kezem a szorításából. Minden cuccom nélkül indultunk meg a repülőtérre. Nem igazán beszéltem vele mert nem szimpatikus nekem és szerintem én se neki. Mielőtt felszáltunk felhívtam Elenát hogy ne aggódjanak értem csak elráncigáltak hamarabb New Orleansba. A reptérről kiérve egy ismerős alak várt egy autónál. Elijah várt ránk.- Szia Nancy! Ne haragudj hogy így el rángattunk és hogy öcsémet küldtük érted de muszáj volt így csinálnunk.-közölte velem.-Szia! Igazán szólhattál volna hogy valaki jönni fog értem és akkor úgy készülök.-mosolyogtam rá. Elég késő volt már mire a Mikaelson házhoz értünk. Nem találkoztam senkivel se mert már mindenki a szobájában volt. Elijah elmondta hogy valójában Klaust akarják meglepni azzal hogy reggel talalkozik velem. Siettem fel a szobámba nehogy valaki észre vegyen. A szobába érve majdnem minden olyan volt mint ahogy hagytam kivéve azt hogy a szekrényem teli volt olyan ruhákkal amilyeneket hordok. A fürdőmben a tükrös szekrényem is teli volt azokkal amikre szükségem van. Gyorsan megfürödtem és mentem is aludni. Úgy szeretek itt aludni. Az ágy nagyon kényelmes és az egész szoba otthonos. Reggel elég hamar felébredtem. Alig aludtam az éjjel mert vártam hogy reggel legyen. Mielőtt kimentem halgatóztam egy kicsit hátha hallom ki van már ébren de nem hallottam semmit se. Felöltöztem és lementem a konyhába. Meglepetésemre mindenki ott ült kivéve Kolt. Klaus és Rebeka csodálkozva néztek rám.-Te mikor jöttél?-jött felém Rebeka.-Kol testvéreteknek köszönhetően tegnap éjszaka érkeztem meg.-válaszoltam kérdésére.-Titokban szerveztem meg az utat hogy egy kicsit feldobjam a napod.-felelte Elijah Klausra nézve.
-Szóval azt mondod hogy miattam jött Nancy hamarabb?-nézett rám majd báttyára.-Pontosan öcsém. De ha itt vagyunk azt tisztázzuk hogy Nancy barátai dél körül érkeznek. Készítsd legkedvesebb énedet Niklaus ne csinálj bajt.-mondta Elijah mint egy apuka. Letárgyalták a dolgokat és Klaus a szavát adta hogy normális lesz mindenkivel. Délelőtt nagyrészt mászkáltam a házban vagy valakivel beszélgettem. Bementem Klaushoz is és nem bírtam ki hogy ne faggatózzak egy kicsit.-Hali bejöhetek?-kérdeztem az ajtóban állva.-Persze gyere nyugodtan.-nézett fel a festővászna mögül.-Már régóta szeretnék veled erről beszélni de most vagyok úgy hogy bátorságom is van. Szóval jól tudom hogy van valami amit titkolni próbáltok előlem. Tudni szeretném hogy mit. Nem fogadom el azt a választ hogy nem állok készen erre. Igenis készen állok és tudni akarom mi az a nagy titok amit nem mertek elmondani nekem.-ecseteltem neki.
-Figyelj Nancy én jól tudom hogy kíváncsi vagy és ha annyira tudni akarod el is mondom de előre mondom hogy ha elmondom lehet azt gondolod majd hogy megőrültem. Biztos tudni akarod? Az is meglehet hogy megráz majd lelkileg a dolog. Ha így is tudni akarod én elmondok mindent mert hidd el mindennél jobban örülnék ha végre tudnád.-adta a tudtomra a lehetséges következményeket.-Tudni akarom.-mondtam ki gyorsan.-Jólvan.
Tudom hülyeségnek tartod a természetfelettieket de valójában minden mese és legenda valós. A barátaid ezt titkolják előled. A Salvatore fivérek és Caroline vámpírok, Bonnie boszorkány, Elena hasonmás, Tyler vérfarkas. De most hogy ezt megtudtad nem kéne hogy a többieknek is meg kell tudni azt hogy te tudsz mindent.-mondta el röviden és tömören.-Nem ez nem lehet valós ez csak mese. Ilyenek nem létezhetnek. Te is vámpír vagy?-kérdeztem meg a legfontosabbat.-Félig. Én hybrid vagyok azaz vámpír és vérfarkas. A családom a vámpírok első nemzedéke. Erősebbek vagyunk bárkinél és már több mint ezer évesek vagyunk. A testvéreim ősi vámpírok mind kivéve engem mert én vérfarkas is vagyok.-mondta el a kis titkukat. Lesokkolva álltam ott. Nem akartam hinni annak amit hallottam.Nem tudtam mit válaszolni.-Mondtam hogy nem fogsz hinni nekem de ez a valóság. Elmondok neked mindent amit tudni akarsz rólunk csak igérd meg hogy nem szakítod meg velem a kapcsolatot. Nem az én döntésem volt hogy akarok-e hybrid lenni vagy sem.-mondta nekem. Mindent elmondott nekem amit tudni kell a természetfelettiekről. Azt is megtudtam hogy a tőle kapott nyaklánc nem sima nyalkánc hanem egy varázstárgy ami nem hagyja a vámpíroknak a lánc viselőjét megigézni. Rengeteg mindent tudtam meg és őszintén kicsit elkezdtem félni a barátaimtól és Klauséktól is mert azért mégis simán megölnek ha úgy tartja kedvük. Ellenük védtelen vagyok.