Örökkévalóság VELED! (Klaus Mikaelson)

1.rész

Október 11 hétfő reggel.
Ma reggel szokásosan 5- kor keltem mivel suliba kell mennem.
Miután erőt vettem magamon és kikeltem az ágyból a fürdőm felé vettem az irányt. A mindennapos reggeli tusolással kezdtem mint mindig. Hajat szárítottam,fogat mostam és elvégeztem a többi fürdőben elvégzendő dolgokat. Miután végre eldöntöttem hogy egy szimpla szakadt fekete farmert és egy bordó garbót veszek fel,lementem megreggelizni. A konyhában már mindenki evett.
-Jó reggelt emberek!-köszöntöttem őket mókásan.
-Hogy van ilyen jó kedved hétfő reggel amikor mindjárt suliba kell menni?-kérdezte kishugom reggeli kómás hangon
-Úgy drága hugicám hogy nem éjfélig nyomom a telefont és valami bugyuta Vámpíros sorozatot nézek.-oktattam ki nevetve Stellát
-Hogy aludtál kincsem?-kérdezte apa
-Remekül bár a felkelés rossz volt-feleltem
-Ilyen korán indultok ma munkába?-érdeklődtem mivel már mindketten az egyenruhájukban voltak
-Sajnos ma hamarabb megyünk és késő este jövünk apádnak megint hívása volt nekem meg sok a papírmunkám-mondta anya szomorkásan
-Hát oké akkor majd csinálok vacsit hogy ne neked kelljen este. Na de én megyek mert Caroline és Bonnie már vár. Stella bevigyelek?- kérdeztem hugomat
- Az jó lenne. Hozom a cuccom!-szaladt fel a lépcsőn és pár perc múlva jött is vissza
-Mehetünk!!-kiáltott mikor bekötötte a cipőjét
-Sziasztok este tali.-köszöntem apáéknak
Bepattantunk az autóba és mentünk a lányokért. Mikor beértünk a suliba már majdnem becsöngettek szóval rohantunk órára mert Mr. Willsonnal lesz óránk és ő nagyon szigorú. Éppen beértünk és fellélegezve ültünk le a helyünkre. Az óra unalmas volt meg az utána lévők is de az utolsó órán meglepő dolog történt. A tanár helyett Damon jött be és elvitte a lányokat azt mondva KP(Khatherine Pierce) veszély van. Nem igen értettem mi van de nem is mondták el.Délután úgy döntöttem meglepem apát és viszek neki ebédet mivel gondolom nem sok ideje van boltba menni. Vettem neki egy pizzát és suhantam is Moon Valleybe. Az irodához érve kopogás után be is mentem apámhoz aki idegesnek tűnt.
-Szia apa hoztam ebédet!Mi történt nagyon idegesnek tűnsz?-kérdeztem aggódva
- Szia kicsim aranyos vagy hogy eljöttél és gondoltál rám. Megint állat támadás és ez a 13. a hónapban. Egyre több és kezdek aggódni. Ez eddig a legtöbb ami valaha volt.-mondta nyugodtan de idegességet véltem felfedezni a hangjában.
-Ne aggódj apa minden rendben lesz csak ne idegeskedj-próbáltam nyugtatni őt.
Beszéltünk még pár szó aztán haza indultam. Otthon Stellát elküldtem hogy sétáltassa meg Finnt így egyedül neki álltam gyrost csinálni. Mire Stelláék haza értek a kaja is kész lett már csak a szüleinket kellett megvárni. Megtanultam amit holnapra kell és össze pakoltam a házban egy kicsit. 7 körül haza értek anyáék és vacsora közben elmeséltük hogy kivel mi történt ma. Vacsi után elpakoltam és elmosogattam anya helyett mert elég fárdt volt. A szobámba érve felkaptam a pizsim és a törölközőm aztán mentem is fürdeni. Mikor már az ágyban feküdtem elővettem egy könyvet abból olvastam kb 30 oldal és memtem aludni.

Október 22 péntek
Eltelt több mint egy hét kb semmi se történt. Úgy döntöttem hogy felhívom a lányokat.
-Halihó! Nincs kedvetek valamit csinálni úgy unatkozok itthon-kérdeztem reménykedve hogy nincs szupertitkos dolguk éppen.
-De persze hova menjünk?-kérdezték egyszerre.
-Én tudok egy helyet ahol 5-kor kezdődik egy bál. Az jó?-kérdezte Elena.
- De nekem nincsen semmi báli ruhám-keseredtem el.
- Azon ne aggódj majd adok-mondta Caroline. Azt tudni kell hogy ha ruháról van szó akkor Caroline-nak mindig van.Megbeszéltük hogy Caroline-nál tali így már siettem is mivel már 2 óra volt.Amikor oda értem akkor már fel volt mindenki öltözve és eszméletlenül néztek ki. Caroline nekem egy gyönyörű a szemehez illő kék ruhát nyomott a kezembe. Felhúztam és elállt a lélegzetünk.
-Nancy ez csodálatos!-mondták mindhárman
-Annyira köszönöm Care imádlak-öleltem meg a szőke hajú barátnőm.
De hát nem is mi lennénk ha valami vagy inkkább valaki nem avatkozna közbe.Éppen a sminkünk készült amikor Damon szó szerint berontott a szobába.
-LÁNYOK BAJ VAN!Hova készültök?-kérdezte meglepetten a férfi.
-Bálba megyünk szóval ne hogy azt mond hogy megint a titkos dolgaitok miatt le kell mondani az estét!-kezdtem mérges lenni.
-Sajnálom Nancy de Elena veszélyben van és kell Bonnie és Caroline is. Szóval most nem alkalmas menni sehova se!-jelentette ki határozottan a Salvatore fivér.
-Jó én ezt már nem birom tovább!Folyton eltüntök én semmiről nem tudok és egy kis időnk sincs egymásra!Vagy be avattok vagy én többet nem vagyok hajlandó ezt tűrni és keresek olyan barátokat akik nem titkolóznak előttem!!-akadtam ki.
-Nancy bocsáss meg de ha nem tudod elfogadni hogy nem állsz rá készen akkor nem biztos hogy a barátunkként tudunk rád tekinteni.-mondta Bonnie és ott hagytak a bejárat előtt egy báli ruhában.
Dühösen haza mentem és elmeséltem a testvéremnek  hátha mond valami okosat.
-...és ezzel ott hagytak engem. Most mit csináljak nem birom ha titkolóznak előttem.-meséltem el mindent Stellának.
-Figyelj Nanc ha nem bíznak meg benned akkor jobb is ha kimaradsz a társaságukból.-adta a tanácsot.
-Igazad van jobban járok ha maradsz te a legjobb barátnőmnek!-öleltem meg.
Ezek után egyszerűen nem tudtam aludni. Folyton kattogott az agyam hogy valyon mi az amire még nem állok készen? Nagy nehezen de el aludtam mégis rengetegszer felébredtem és reggel alig birtam felkelni.A hétvége gyorsan eltelt nagyrész pihentem és Finnel játszottam meg persze Stellával voltam. Hétfőn a suliban Bonnie-ék rám se néztek. Egyedül hagytak! Elszomorító hogy ennyit ért a barátság nekik. Búslakodva mentem haza és konrétan semmit se csináltam ahogy egész héten.

Október 27 Péntek
Ma nem volt suli hála istennek mivel őszi szünet van. Reggel  olyan 11 felé el kezdett csörögni a telefonom. Ismeretlen szám? Felvettem.
-Halo tessék Nancy James!-szóltam bele
-Szia Mancy Stefan vagyok!-köszönt Stefan Salvatore.
-Mit szeretnél Stefan?-érdeklődtem.
- Hallottam hogy össze vesztetek a lányokkal és gondoltam jót tenne egy kis kiruccanás.-felelte.
-Miféle kiruccanás?-kérdeztem.
-Elmegyek egy régi barátomhoz aki most jött vissza Mistic Fallsba. Jöhetnél velem. Mit szólsz?-tette fel a kérdést Stefan.
- Benne vagyom úgy se jártam még a híres Mistic Fallsba!-örültem meg.
-Okés akkor holnap reggel érted megyek 9-re.-tájékoztatott.
-Szuper akkor holnap tali. Szia Stefan.-Bontottam a vonalat.
Ez az megyek Mistic Fallsba! Mentem is elmesélni Stellának. Sőt őt is viszem!Dobtam egy üzit Stefannak hogy jöhet-e és egy határozott igent kaptam szóval szaladtam mondani a tesómnak!
-Hugiiiii! Készülj holnap megyünk Mistic Fallsba Stefan Salvatoreval!!- ugráltam mint egy öt éves.
-HOGY HOVAAA??? MISTIC FALLS? AZ A VÁROS ARRÓL HÍRES HOGY TELI VAN VÁMPÍROKKAL!!- kezdett el orfítani az örömtől.
Miután ki örömködtük magunkat lementünk és elmeséltük anyáéknak akik persze elengedtek minket de csak azért mert én már nagykorú vagyok és tudunk vigyázni egymásra. Reggel 7:30-kor keltem. Gyorsan össze szedtem magam és a cuccom. 8-kor átmentem megnézni hogy a hugom hogy áll. Ő már tülkön ült és várta Stefant.
-Hugi mikor keltél?-kérdeztem
-5-kor lefürödtem és mindent elvégeztem teljesen kész vagyok az útra!-felelte izgatottan
-Felhívom Stefant hogy jöhet korábban-mondtam az izgatott lánynak.
-Szia Stefan! Ha gondolod hamarabb is jöhetsz értünk mert már kész vagyunk!-mondtam relytett izgatottsággal
-Sziaa Nanc! Már úton vagyok hozzátok ne aggódj. Mindjárt ott vagyok.-ezzel letette a telefont.
Felhúztuk a cipőnket és a kabátunkat aztán elköszöntünk a szülőktől akik óva intettek minket hogy nagyon vigyázni egymásra.Aztán csengettek.

Sziasztok! Itt is lennék az első résszel. Remélem tetszik. Hamarosan jön a következő rész.